Én úgy tudom, hogy Zala Megyében létezik horvát nemzetiség is. Ha már valamelyik nemzetiségi csoport kell ahhoz, hogy az iskola megmaradhasson, miért nem inkább a horvátot választották, a cigány helyett? A „kastélynak hívott, gyönyörűen felújított polgármesteri hivatal” nagyon derék, de vajon ez lett volna a legfontosabb intézkedés a falusi lakosság megtartására? Láthattunk a közelmúltban jó példát arra, hogyan lehet egy falu lélekszámát betelepítéssel gyarapítani. Van erre jó, és követendő példa is. Íme Tápszentmiklós polgármestere Kovács József, és munkatársainak ötlete:
„2007 év elején egy új törvény miatt amely a kistérségi normatívát
osztálylétszámokhoz kötötte, gyors számolás után azzal
szembesültünk, hogy szeptemberben eleshetünk 30 millió forinttól
mert hiányzik egy ötödikes a kötelező létszámhoz.
Sok álmatlan éjszaka után megjött a megmentő ötlet.
Az önkormányzat vásároljon egy házat és hirdessük meg a
médiában. Olyan család pályázhat rá, ahol a családban
nevelkedik legalább egy olyan korú gyermek, aki szeptemberben
ötödikes lesz.
Bár a képviselőim elég furcsán néztek rám amikor az ötlettel
előálltam, mégis áldásukat adták rá.
A megyei napilap a Kisalföld és az RTL Klub televízió segített
nekünk. Mindkét helyen megjelent felhívásunk és másnap a
hivatalban a három telefonvonal nem volt elég. Mi sem
számítottunk ilyen érdeklődésre, meglepett bennünket a sok
érdeklődő.
Ezt a házat rövid időn belül megismerte az egész ország.
Két hét alatt 150 pályázat érkezett be, mindenki költözni szeretett
volna Tápszentmiklósra. Első meglepetésünkre azt sem tudtuk
hogyan kezdjük a kiválasztást. Szívünk szerint mindenkinek adtunk
volna egy lakást, hiszen kegyetlen és sajnálatos emberi sorsokkal
találkoztunk.
Szerencsére volt lehetőségünk két újabb lakás felkínálására. A
katolikus egyház tíz éve üresen álló lakását az önkormányzat
bérbe vette azért, hogy ide is egy családot tudjunk fogadni, és
egy éppen üresedett önkormányzati lakást is rendbe tettük, így
három családot választhattunk ki.
A rengeteg pályázatból egy bizottság kiválasztott tizenötöt,
akiket egyenként végigjártunk és megismertünk akkori
lakhelyükön.
A sors érdekes módon pont annak a dunaújvárosi nyolc
gyermekes családnak kedvezett, akinek az utolsó napon érkezett
be a pályázata. Egy tizenegyedik emeleti egyszobás lakásban
éltek tízen. Szívszorító volt a megismerés, és amikor az autóba
ültünk, már tudtuk: Ők biztosan költözni fognak mert azok a
gyönyörű gyermekek nem olyan sorsot érdemelnek.
A másik két család Valkóról és Budapestről nyerték el a két évig
tartó ingyen lakást…”
Így iskolamentő akciónk sikere után három család 22 gyermekkel
érkezett Tápszentmiklósra és meglett a kötelező osztálylétszám is,
hiszen négy ötödikes lett a három családból.