.
Kiss Péter - HunHír.Hu
Terjedelmes interjúban válaszolt a HVG zsidó származását felvállaló újságírójának kérdéseire Pokorni Zoltán fideszes honatya, aki két képviselőtársával együtt jegyzi a Nemzeti Összetartozás Napjának iskolai bevezetéséről szóló határozati javaslatot, amely szerint iskolai kirándulásokat szerveznének a hazai diákságnak a határon túli magyarokhoz. Szegő provokatív, szokás szerint holokausztozó kérdéseit is górcső alá vesszük majd, de azért van egy pozitívuma is ennek az interjúnak. Pokorni húsz év után a maga módján ugyan, de megkövette a magyarságot a Fidesz gyalázatos kivonulásával kapcsolatosan, amely az 1990 június 4-én történt. Pokorni kijelentette: A kivonulás nem a tárgynak szólt, hanem annak, hogy a Szabad György házelnök által vezetett házbizottságban megállapodás köttetett a megemlékezés mikéntjéről és a kormánytöbbség ezt a megállapodást nem tartotta be. Az efölötti fölháborodás, nem pedig a trianoni béke megítélésének kifejezése volt a kivonulás. Megjegyzem: rossz döntést hozott a Fidesz, mert a kivonulást félre lehetett érteni. Azt akarta kifejezni, hogy az akkori kormánykoalíció eljárása elfogadhatatlan, de nem így kellett volna, mert lám-lám, húsz év elteltével is félreértik ezt a gesztust. Egy gesztusnak pedig egyértelműnek kell lennie.
Nézzük akkor sorban Szegő rafináltan felépített kérdéseit, amelyek egy célt szolgálnak. A magyarság ezidáig legnagyobb, és mással össze nem hasonlítható sorstragédiájának, Magyarország keresztre feszítésének emléknapját már kapcsolgatja a többi emléknap tartalmával, amelyek között ott van az a bizonyos zsidó holokauszt is. A szerző azt akarja kihúzni Pokorniból, hogy tegyen egyenlőségjelet a nagy részben a zsidóknak is köszönhető Trianon (lásd Linder Béla, a zsidó patkányköztársaság, a csaknem 100 ezer zsidó könyörgő levele a győztesekhez a történelmi Magyarország szétdarabolásáért, és sorolhatnánk) és a zsidók nagy fájdalma, a zsidó holokauszt között. Erre felhasználja a Biztosan Mások aggódó díszcigányát, Osztolykán cigány(faj)védő Ágnest, majd másik kérdésében már rendesen összemossa Trianont meg a zsidók tragédiáját. Közben meg soázik. Nem tudjuk, mi az a soa, a végül még ezt a héber hablatyot is kötelező lesz ismerni minden magyar diáknak? Nézzük inkább Szegő kérdéseit.
Szegő Péter: Osztolykán Ágnes, a bizottság LMP-s alelnöknője annak a félelmének adott hangot a bizottsági vitában, hogy a javaslat alapján fölállítandó Magyarság Háza nemzetkoncepciója „elmegy egy radikális irányba”. Ismerve például a Magyarok Világszövetsége elmúlt húszéves történetét, nem megalapozott az aggály?
Pokorni Zoltán: De az. A mögöttünk lévő húsz esztendő számos eseménye megalapozza ezt az aggályt. Tegyük félre azt a kérdést, hogy a rendszerváltás utáni túlkokárdázott, szittyakürtös reakció mennyiben fakad a negyvenévnyi elhallgatásból, sunnyogásból. A kérdésére válaszolva: nagyon el lehet rontani, ennek kockázata fönnáll, én ezt nem vitatom. Bízom azonban abban, hogy a kormány nem elrontani fogja, hanem a XXI. század kihívásainak megfelelő, a legmodernebb technikát alkalmazó szellemes, a ma emberének – gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt – szóló, érthető, fogyasztható, interaktív kiállítási rendszert tud fölépíteni. Pezsgő, jó, az embereket szívükben, eszükben megszólító kiállítást kell produkálni. Az 1995-ben született gyerekeknek nem lehet ezt a poros, búsongó, múltba forduló nyelven beszélni. Úgy kell hozzájuk szólni, hogy megértsék: a kor nyelvével, eszközeivel, kultúrájával.
Szegő Péter:: A határozati javaslat szerint Trianon évfordulója iskolai emléknap lenne. A deklarált cél az, „hogy valamennyi közoktatásban tanuló fiatal legalább egyszer tanulmányai alatt a magyar állam támogatásával eljusson a magyarlakta területekre”. Ezt össze lehet-e kapcsolni a másik három emléknappal, vagyis a Soá, illetve a kommunizmus áldozatainak, valamint az aradi vértanúk emléknapjával? Arra gondolok, hogy el lehet menni például Nagybecskerekre, ahol még mindig laknak magyarok és egyúttal meg lehet emlékezni az ott született Lázár Vilmos honvédezredesről. Vagy le lehet tenni egy követ a kassai zsidótemetőben a Soá ottani – túlnyomórészt magyar anyanyelvű és érzelmű – áldozatainak emlékművén.
P. Z.: Egy ilyen kirándulás szolgálhatja a másik három emléknapot is. Továbbmegyek: egy ilyen kirándulás, a kisebbségi lét személyes megtapasztalása érzékenyebbé, nyitottabbá teszi a gyerekeket a Magyarországon élő kisebbségek gondjaira, problémáira. Nagyon sok mindent lehet tudni elméletben, tankönyvekből, de a személyes tapasztalatot, az átélhető élményt semmi sem pótolhatja. Nem több ténynek, évszámnak a gyerekek fejébe vésése a cél, hanem a személyes, élményszerű tapasztalat.
(Nagyon reméljük, hogy nem annak szellemében zajlanak ezek az osztálykirándulások, hogy a zsidó múltat kutassák a Kárpát-medencében, mert kit érdekel? Ha már annyira ezt óhajtja Szegő úr, akkor azt is tanítani kell, hogy nagy királyaink milyen rendeleteket hoztak a zsidó kufárok ellen. Illetve azt, hogy a befogadott, beözönlő zsidók, mondjuk a Kárpátalján hogyan taszították nyomorba a szegény magyar és ruszin lakosságot. Akkor a diákok nézzék meg Ungvárott Egán Ede, a rutén nép jótevője emlékművét, aki szembeszállt a galíciai szatócsokkal, akik aztán ezért megölették.)
Szegő Péter:: Ebbe belefér-e, hogy egyazon kirándulás során Újvidéken a diákok megtekintsék az 1944-es titói és és az 1942-es magyar csendőri vérengzés áldozatainak emlékművét is?
(Na, ez már olyan durva provokáció, amely kiválóan alkalmas a magyarországi antiszemitizmus erősítéséhez. Az, hogy háborús körülmények közepette a reguláris hadseregre támadó terroristák bújtatóit, segítőit megtizedelték, számlálhatatlan alakalommal bekövetkezett a németekkel, magyarokkal szemben álló erők hadászati gyakorlatában is. Arról meg ki tehet, hogy zsidók is bújtatták a terroristákat? A zsidók egy része annyiszor kinyilvánította korábban ellenséges szándékátt a történelmi Magyarország ellen,, hogy nem csoda, ha nem bántak velük kesztyűs kézzel. Szegő Úr!)
P. Z.: Igen. Azt remélem, hogy Magyarország kinő a kamaszkorból, a túlzó, érzelemittas szélsőségek korából és higgadt felnőtt módjára képes szembesülni saját gyengeségével, saját bűneivel és erényeivel, büszkeségre okot adó kiválóságaival egyszerre.
Szegő Péter: Tudom, hogy ön akkor még nem volt képviselő, de mennyire hiteles a Fidesz részéről Trianonra emlékezni annak fényében, hogy 1990. június 4-én a frakció kivonult az Országgyűlés trianoni megemlékezéséről?
P. Z.: A kivonulás nem a tárgynak szólt, hanem annak, hogy a Szabad György házelnök által vezetett házbizottságban megállapodás köttetett a megemlékezés mikéntjéről és a kormánytöbbség ezt a megállapodást nem tartotta be. Az efölötti fölháborodás, nem pedig a trianoni béke megítélésének kifejezése volt a kivonulás. Megjegyzem: rossz döntést hozott a Fidesz, mert a kivonulást félre lehetett érteni. Azt akarta kifejezni, hogy az akkori kormánykoalíció eljárása elfogadhatatlan, de nem így kellett volna, mert lám-lám, húsz év elteltével is félreértik ezt a gesztust. Egy gesztusnak pedig egyértelműnek kell lennie..
Kommentáld!