A vegyészmérnök végzettségű Bakonyi Árpád a hazai alumíniumipar zászlóshajójának számító cég vezetésében már évek óta nem vesz részt, egyik fia (Bakonyi Zoltán - szerk.)azonban átvette a stafétabotot és a vállalat cégvezető alelnöki posztját tölti be.

A legnagyobb hazai nehézipari vállalkozás az ajkai timföldgyárat üzemelteti. Ennek alapanyagát részben hazai és boszniai saját tulajdonú bauxitbányákból, részben montenegrói és boszniai társaságoktól szerzik be.

A feltárt és gazdaságosan kitermelhető hazai, boszniai és montenegrói bauxitvagyon korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, ami ráirányította a Mal Zrt. figyelmét a montenegrói Niksic térségére, ahol jelenleg 350 ezer tonna biztos bauxitkészlet található, de a szakemberek további 2-4 millió tonna meglétét valószínűsítik.

Bakonyi Árpád vezeti Magyarország egykor legnagyobb vegyipari vállalatát, a balatonfűzfői Nitrokémiát.

A cég ma már csak környezetvédelmi tanácsadással és szolgáltatással foglalkozik. A Nitrokémia Zrt. tavaly minden jogosultságot és a helyi lakosok támogatását is elnyerte egy biofi nomító komplexum létrehozására, aminek célja, hogy a komposztálási körülmények között lebomló műanyagok termékpiacát Magyarországon kiépítse.

Ennek megvalósításához a Nitrokémia egy kínai partnerrel létrehozta az Ecolac Kereskedelmi Kft.-t. A két fél üzletrésze az új társaságban egyenlően oszlik meg. A kínai tulajdonos biztosítja a vegyipari alapanyagokat, főként a politejsav-granulátumot.

A kereskedelmi vállalkozás feladata a politejsav felhasználókkal történő megismertetése, az alkalmazástechnikai ismeretek átadása, a belföldi, később a külföldi piacok kiépítése annak érdekében, hogy a magyarországi gyártás megkezdésére az értékesítési csatornák már rendelkezésre álljanak.

Bakonyi Árpád tősgyökeres Veszprém megyeinek számít, hiszen a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerzett diplomát, végzettségét Budapesten közgazdászdiplomával toldotta meg.

Részlet Bakonyi Árpád önéletrajzából

Noha Budapesten születtem, egész életem a veszprémi térséghez kötődik. A technikum elvégzése után a Veszprémi Egyetemen tanultam, majd a szintén veszprémi központú alumíniumiparban helyezkedtem el.

Bő húsz évet töltöttem el a Nehézipari Minisztériumban, illetve annak utódvállalatainál. Végig a veszprémi térséggel, illetve környezetvédelmi kérdésekkel foglalkoztam.

A rendszerváltás után a Várpalotai Közhasznú Társaságnál helyezkedtem el, majd átmenetileg a privatizálás alatt álló Hungalu elnöke voltam. Ezt követően, 2002-től állok a Nitrokémia élén.

Az utóbbi 20-25 évben döntően környezetvédelmi feladatokkal foglalkoztam. (Köszönjük! - szerk) A Nitrokémiánál is ez az alapvető feladatom, ám kezdetben sok időmet emésztette fel a cég rendbetétele is.

Az állami szerepvállalás az indulástól fogva következetes volt, ilyen értelemben tehát zökkenőmentesen lehetett végigvinni a feladatokat. Nagyon bízom benne, hogy a befejezéshez is megkapjuk a szükséges támogatást.

Részlet egy Bakonyi Árpáddal készült interjúból

– Hányan dolgoztak Balatonfűzfőn a fénykorban, és hányan végzik ma a kármentesítést?

– Volt idő, amikor hétezren felüli volt a létszám. Most 22-en dolgozunk a vállalatnál.

A Heti Válasz jegyzete

Akkor összefoglalnám a MAL ZRt. álláspontját: a vörös iszap nem veszélyes, ellenben igencsak jó az öntartó képessége, így alig folyt ki valamicske a tározóból. Különben is erős slagos lemosással el lehet távolítani, egyébként meg egy uniós normatíva szerint még veszélyes hulladéknak sem minősül, a céget pedig az égvilágon semmiféle felelősség nem terheli, hiszen egy órával a gátszakadást megelőzően még mindent rendben találtak, milliárdos károkról beszélni pedig butaság.

Én meg azt gondolom, hogy irgalmatlan nagy szerencséje az ajkai vállalat vezetőinek, hogy a családtagjaikat gyászoló, eltűnt hozzátartozóikat kereső, borzalmas körülmények közepette földönfutóvá lett embereknek most épp nem nagyon van érkezésük internetes híradásokat böngészni, és az esti híradó megtekintése se tartozik a napi rutinhoz. Máskülönben már túl lennénk pár kőkemény nyaklevesen, és néhány markos falusi beledörgölte volna a cégvezetők orrát az iszapba. Sőt, slagozás is lett volna, csak nem úgy, mint azt a timföldgyárosok ajánlották.

Na, most egy pillanatra hagyjuk a piac szellemét eluralkodni magunkon, és legyünk nagyon, de nagyon belátóak: fogadjuk el, hogy a MAL ZRt. tényleg a világ legűberszabályosabban zakatoló vállalkozása, és ez az egész szerencsétlenség csak úgy jött a nagy büdös semmiből, olyan váratlanul, hogy a részvénytársaság illetékesei se köpni, se nyelni nem tudtak, ezért adták ki első hivatalos közleményüket 24 órával az általuk természeti katasztrófának nevezett eseménysorozatot követően.

De mélyen tisztelt Bakonyi Zoltán cégvezető és Tolnay Lajos cégelnök úr, arra az apró közjátékra azért felhívnám a figyelmüket, hogy jelen állás szerint négyen meghaltak, hat idős embert még most is keresnek, és simán előfordulhat, hogy Devecsert meg Kolontárt le lehet venni a térképről, mert mégsem jön le olyan könnyen a vörös trutymó.

Ilyenkor illenék kisebb arccal nyomulni, még ha a cég jogászai nagymellénnyel hordozzák is körbe a „hogyan kommunikáljuk ezt a f.szságot" mítingen az uniós környezetvédelmi izét, miszerint a vörösiszapot kis mókusok kenyérre is kenhetik, nagy mókusok süteménybe is tehetik.

Sűrű bocsánatkérés, az minimum. És még enyhítő körülménynek se számít.

(bixing.hu, a100leggazdagabb.hu, itbusiness.hu, hetivalasz.hu nyomán Szent Korona Rádió)