Még a német fajvédelem is tartalmaz egy furcsaságot, ami a magyarban – függetlenül megítélésétől – sokkal enyhébben jelenik meg. Magyarázata: Horthy Miklósné ősei között is volt zsidó, az pedig abszurdum, hogy a Kormányzó hitvesére ilyen törvény vonatkozzék.
Ugyanakkor a német „fajvédelem” lényege sem minden olyan ember kiirtására vonatkozott, akinek ősei között volt zsidó vallású (értelemszerűen zsidó fajú) ember, hanem egyfajta nemesítésre.
A kor divatos genetikai elképzelése – mit tesz Isten – Darwin unokatestvérétől, Francis Galtontól származott. A neve eugenika, vagy eugenetika. Galton így magyarázza: az eugenika tudománya mindazokkal a hatásokkal foglalkozik, amelyek egy faj veleszületett kvalitásait javítják, és amelyek ezen kvalitások lehető legelőnyösebb kifejlődését segítik elő.
Tudományos értékével nem tisztünk foglalkozni, Charles Darwin elméletének visszahatása is érződik rajta, de művelésének célját pontosan meghatározhatjuk: az emberek testi, lelki és szellemi tulajdonságainak javítása. Mélyebb taglalása más területre tartozik, azonban a lényege az volt, hogy a lehető legmagasabb szintre emelje az ember testi és szellemi képességeit.
Eddig legfeljebb megcsodálhatjuk a szociál-darwinizmusnak ezt a korai változatát, ami kísértetiesen hasonlít az állattenyésztésre, azonban óhatatlanul visszahőköl a legidealistább értelmező is, ha rádöbben e módszer gyakorlatára és annak alapelveire.
Valóságos lényege a felsőbbrendű ember eszményének valósággá tétele volt. Filozófiai gyökerei az angol, és a német gondolkozásban bontakoztak ki. Az angolban – azóta más értelemben használva – közismert: superman. Annyi kitérőt megengedhetünk magunknak, hogy G. B. Shaw mindmáig rejtegetett című darabját (magyarul: Ember és felsőbb rendű ember) Hevesi Sándort fordította magyarra, és a fordítás előszavában hivatkozik a szó értelmezésének nehézségére, míg végül ezt választotta a német megfelelő, az Übermensch mintájára.
A németek felsőbbrendűsége számított csúcsnak, azt kívánták az eugenetika (két görög szó összetételének (körülbelüli értelme: ’jó életadás’) révén megközelíteni. Így történt, hogy a „tiszta fajú árja” német katonák bejárták az országot, és ahol csak hozzájutottak, „a Führer ajándéka” minősítésű gyermekekkel áldották meg a német nőket.
A lényeg tehát egyfajta keresztezés a német lakosság egyre felsőbb rendűvé tétele céljából. Mivel pedig a gének így is, úgy is öröklődnek, ez olyan, mint az exponenciális függvény: a németség zsidótartalma aszimptotikusan közelít a nullához, amit nem érhet el.
Magyarból azonban nem lesz német. Igaz, hogy egyfajta segéderőnek tekintették Hitler teoretikusai a magyarokat, 1941-ben a korábbinál merevebben kellett értelmezni magyar állampolgárok genetikai kvalitását.
Ezt nevezzük pozitív eugenetikának, az alacsonyrendűek felszámolása – eredetileg sterilizálása – a negatív eugenetika.
Ennek leggyorsabb módja az alacsonyrendű népfajok elüldözése az országból. A ma már oly nagyon együttérző civilizált világ csak a gazdag zsidókat fogadta be, a menedéket kérő szegényebbeket kitaszították, nem engedték partra szállni (ennyit az angolszász humanizmusról), és sorsukra hagyták.
Az USA és Nagy-Britannia legalább annyira bűnös, mint azok, akik elől hiába menekültek hozzájuk.
Az eredeti felsőbbrendűségi mítoszban kizárólag a németek számították magukat felsőbbrendűnek, ezt a politikában nem hangoztatták, de a hadszíntéren egyértelműen éreztették a magyar honvédekkel.
E kényszerű kitérő után tudjuk úgy értelmezni a harmadik zsidótörvényt, ahogy az a valóságban volt.
Az 1941. évi XV. törvénycikk
a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről
E törvény értelmezéséhez a házassági jogról szóló 1894-es törvénycikk ahttp://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:vNCRAsjSLVwJ:www.10... címen megtalálható.
Számunkra ez annyiban érdekes, hogy a változásokat megérthessük, a lényeg az alapos módosításban található.
Ez a kiegészítés és módosítás a lényege a törvényváltoztatásnak.
Hat fejezetből áll.
1. Házasságkötés előtt szükséges orvosi vizsgálat
2. Házasodási kölcsön
3. A házasság megtámadására és felbontására vonatkozó rendelkezések
4. Nemzsidó és zsidó házasságkötésének tilalma
5. Büntető rendelkezések
6. Vegyes és záró rendelkezések
Az 1941. évi XV. törvénycikk elég könnyen áttekinthető, de – mint az a bevezetőből kitűnik – jellemző pontjai a 4. fejezetben válnak azzá, ami valójában. Ha ebből a pontból, ami pszichikai beállítódás szempontjából – szemlélettől függően – vagy a legjobb, vagy a legrosszabb helyen van ebben a rendszerben, nézzük a fejezetek sorát, mindegyikük bír valamilyen felhanggal, pedig eredetileg a kor jellemző erkölcsének normái szerint praktikus dolgokat tartalmaznak.
Ez nem témánk, maradunk a harmadik zsidótörvénynél, ami ezúttal nyíltan fajvédő törvény.
Házasságkötés előtt szükséges orvosi vizsgálat
Egyházi házasságkötéshez szükséges a háromszori kihirdetés. Ezért az adott korban, ha mindegyik házasuló fél harminc napnál nem régibb keletű tiszti orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy a lakóhelye szerint illetékes tiszti orvosnál megjelent, egészségi állapotának megállapításához a szükséges felvilágosításokat megadta, magát megvizsgáltatta és a vizsgálat nem állapított meg fertőző gümőkórt vagy fertőző nemi bajt, a kihirdetés megtörténhet (vagy az alól felmentés adható).
Az adott korban a „morbus hungaricus”, a gümőkór kizárása nemcsak a házasfelek biztonságáért volt szükséges, hanem az utódok egészségének védelmében is. Ugyanez vonatkozik a nemi betegségekre is, mert ezek ugyanúgy szinte mindennaposak voltak.
Ha erre utaló tünetet észlelt az orvos, a gyógyulásig felfüggesztette az engedély kiadását.
Nem minden esetben volt szükség a tisztiorvos engedélyére: elengedhette a házasuló személyes megjelenését és megvizsgálását, ha a házasuló gümőkór tekintetében az 1940:VI. törvénycikk 11. §-ában, nemi baj tekintetében pedig az ugyanennek a törvénycikknek 35. §-ában megjelölt valamely közegészségügyi szerv, katona esetén a honvédorvos harminc napnál nem régibb keletű orvosi bizonyítványával igazolja arról, hogy e kóros állapotok egyike sem állapítható meg. (1-2. §)
A polgári házasságkötést a tisztviselő csak akkor vehette tudomásul, ha a házasulók a tisztiorvosi bizonyítványt bemutatták.
Ez elengedhető volt, ha
1. ha tisztiorvosi megállapítás szerint valamelyik házasuló közeli halállal fenyegető betegségben szenvedett,
2. gümőkór esetén, ha az 1940:VI. törvénycikk 11. §-ában megjelölt valamely közegészségügyi szerv bizonyítványa szerint mindkét házasuló fertőző gümőkórban szenvedett,
3. ha a házasulók együttéléséből a jelen törvény hatálybalépése előtt gyermek született vagy a nő tiszti orvos megállapítása szerint a jelen törvény hatálybalépése előtt teherbe esett,
4. ha az igazságügy-miniszter felmentést adott, mivel a felek házasságából valamilyen oknál fogva gyermek nem születhetett, így továbbfertőzés esélye nem állt fenn.
Házasodási kölcsön
Ilyen kölcsönt olyan rászoruló házasulók kaphattak az Országos Nép- és Családvédelmi Alapból, akik igazolták, hogy házasságkötésük sem egymás, sem születendő gyermekeik egészsége szempontjából nem jelent veszélyt. (5. §)
A kölcsön adásának módját és feltételeit a belügyminiszter állapította meg.
A házasság megtámadására és felbontására vonatkozó rendelkezések
A házasságot megtévesztés miatt megtámadhatta az, akit házastársa egészségi állapotával szándékosan megtévesztett, vagy akár az orvost hamis állítással vagy elhallgatással megtévesztette.
Ebben az esetben az 1894:XXXI. törvénycikknek a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kellett. Orvosa pedig a felvett kérdőívet bírói felhívásra tartozott a bíróságnak átadni. (6. §)
Az 1894-es törvény 54. §-át ez a törvény azzal egészítette ki, hogy a házasság felbontható, ha az egyik fél a házasság megkötésekor gyógyíthatatlan elmebetegségben szenvedett, és ezt eltitkolta, illetve házastársa külső jelekből nem vehette észre. (7. §)
Nem akadályozhatta a házasság felbontását, ha a vétkes fél a bontóper megkezdése után lett elmebeteg. (8. §)
Nemzsidó és zsidó házasságkötésének tilalma
Alapjában tiltó rendelkezés, de kivétel van.
Zsidó nőnek külföldi állampolgárságú nemzsidóval kötendő házassága nem volt tilos.
Korábbi elemzéseimben (lásd kapcsolódó linkek, alul - a szerk.) többször esett szó arról, hogy az úgynevezett zsidótörvények elsősorban vallási jellegű törvények volt, hiszen az itt tárgyalt törvény is felekezethez tartozással ítéli meg a „faj” mivoltát, egyszersmind a magyarságot védő, nemzetvédelmi törvények voltak.
Magyarán: nem érdekelte a magyar törvényhozót, hogy külföldi „nemzsidó” olyan házasságot köt, magyarországi zsidónak minősülő nővel, amit keresztény magyarnak tilos.
Ezért fontos a következő meghatározás: zsidó az, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született, úgyszintén - tekintet nélkül származására - az, aki az izraelita hitfelekezet tagja. (9. §)
Az, hogy zsidónak minősül, bármilyen származású, ha zsidó vallást vett fel, megint csak kétségessé teszi e törvénynek (különösen a korábbiaknak) faji megkülönböztetésen alapulását. Ha egy keresztény valamiért, akár szerelemből, amire volt példa, áttér az izraelita hitre, e törvény szerint többé nem keresztény, hanem zsidó. Erre nem mondható hitelesen, hogy más fajhoz tartozik az igen kimondása után.
További bizonyíték a mellett, hogy nem faji megkülönböztetésről volt szó: „Az, akinek két nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintet alá, ha ő maga keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt.” Két nagyszülő zsidó lehetett, de ha a gyerekük vagy gyerekeik házasságkötésükre kikeresztelkedtek, és a gyereküket is megkeresztelték, lehettek genetikailag színtiszta zsidó fajúak, kereszténynek számítottak a törvény szerint.
Erre képtelenség fajelméletet alapozni. Azonban – itt mégis van egy szikrányi fajvédelem – nem köthetett olyan másik nemzsidónak minősülő személlyel házasságot, akinek nagyszülei között legalább egy zsidó vallású volt.
Ugyancsak furcsasága ennek a törvénynek, hogy a házasságon kívül született gyermekre is vonatkozik, ha apja az anyakönyvvezető előtt, vagy közokiratban a magáénak ismeri el, illetve, ha ezt az elismerést bíróság elfogadja. Ha pedig apja nem ismeri el, a gyerek zsidónak volt tekintendő, ha egyik nagyszülője zsidó vallású volt, azonban mégsem számított zsidónak, ha kereszténynek született, és anyja keresztény vallású volt.
Az igazságügy-miniszter méltánylandó esetben felmentést adhatott a zsidónak számítás alól, így mégis csak köthetett nemzsidó házasságot zsidónak számító személlyel, de akkor felmentették zsidósága alól.
Az lett volna meglepő, ha ebből a törvényből nem készült volna közvetlenül hatályba lépése után kabarétréfa, amit zsidó színészek adtak elő, és a magyar politikai élet vezetői hangosan nevetve néztek végig. (A zsidótörvények valóságos hatályba lépése a Magyar Szent Korona hatályának felfüggesztésekor, 1944. március 19-én vált komoly valósággá.)
A törvényben foglalt tilalom ellenére kötött házasság megtévesztés miatt megtámadható volt (10. §)
Büntető rendelkezések
Fogházzal és hivatalvesztéssel büntetendő volt az az anyakönyvvezető, aki az előírt engedélyek bemutatása nélkül hivatalosan elismerte a házasságkötést.
Ugyancsak fogházzal volt büntetendő az a házasuló, aki hamis adatokat szolgáltatott.
A házasság megkötése után csak a sértett házasfél indíthatott. (11-12. §)
Hat hónap fogházbüntetéssel volt sújtható, aki ilyen ügyben terhelő adatot illetéktelennel közölt, de az 1878:V. törvénycikk (megtalálható a http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5799 címen) 329. §-ának rendelkezése szerint nem, ha a tudomásukra jutott vagy rájuk bízott titokról, a hatóságot értesítik, vagy kérdésre tanúvallomásban elmondják.
Az a magyar honos „nemzsidó”, aki zsidóval (vagy viszont) köt házasságot, öt évig terjedő börtönbüntetésre, hivatalvesztésre és jogainak gyakorlásától való eltiltásra ítélhető, a házasságot megkötő tisztviselő büntetése három hónap fogház. (14. §)
„Vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő az a zsidó,
- aki magyar honos tisztességes nemzsidó nővel házasságon kívül nemileg közösül, vagy
- aki magyar honos tisztességes nemzsidó nőt házasságon kívüli nemi közösülés céljára a maga vagy más zsidó részére megszerez, vagy megszerezni törekszik.
A cselekmény bűntett és büntetése öt évig terjedhető börtön, hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, ha a tettes
1. a cselekményt csalárdsággal, erőszakkal vagy fenyegetéssel követte el,
2. a cselekményt hozzátartozója ellen vagy nevelés, tanítás vagy felügyelet végett reábízott vagy neki alárendelt személy ellen követte el,
3. a cselekményt akkor követte el, amidőn a nő életének huszonegyedik évét még nem töltötte be,
4. a cselekményt annak ellenére követte el, hogy ilyen vétség miatt megbüntették és büntetésének kiállása óta tíz év még nem telt el.” (15. §)
Hogy ezekben az esetekben ki a zsidó, illetve ki a nemzsidó, a 9. § (lásd: föntebb) rendelkezései irányadók.
Vegyes és záró rendelkezések
Az olyan úgynevezett erdélyi szombatos vagy ivadéka, aki származásánál fogva nemzsidó (lásd: 9. §), és nem tagja az izraelita hitfelekezetnek, mind a jelen törvény 9., 10., 14. és 15. §-ának, mind a zsidókra vonatkozó egyéb jogszabályoknak alkalmazása szempontjából nemzsidó. (16. §)
A jelen törvény hatálybalépésének napját – az 5. § kivételével – az igazságügy-miniszter a belügyminiszterrel egyetértve, az 5. § hatálybalépésének napját pedig a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.
A jelen törvény egyes §-ait különböző időpontokban is hatályba lehet léptetni. (17. §)
A házasságkötések ügyében az igazságügy-miniszter dönt, aki a külföldön lakókra a törvénytől eltérő szabályokat is megállapíthat.
*
Arról nem szól a törvény, hogy mit tehet az igazságügy-miniszter, ha a külföldön élő magyar állampolgár nem akar neki szót fogadni.
Az 1941. évi XV. törvénycikk, azaz a harmadik zsidótörvény teljes szövege ahttp://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:Te2b7iWJDPUJ:www.10... címen található.
(Szitányi György - Jobbik Oktatási és Kulturális Kabinet - Szent Korona Rádió)
.
Kommentáld!