.

: Székely himnusz



Volt egyszer egy Csanády György nevű magyar, aki a rettenetes trianoni

diktátum után megalapította a Székely Egyetemista és Főiskolai

Hallgatók Egyesületét. Megalapította, majd huszonöt évig vezette is.

Nos, ő írta a Székely himnusz című verset 1921-ben. Egészen pontosan

megírta a későbbi Székely himnusz szövegét, ugyanis amikor írta, nem

adott neki címet. S erre a szövegre szerzett zenét Mihalik Kálmán még

ugyanabban az évben. A művet először 1922. május 22-én adták elő, az

egyszerű "kantáta" címmel felruházva, Aquincumban. Egy leánykórus

énekelte. S nem gondolta senki sem, hogy egyszer himnusz lesz belőle...



A Kolozsvárról Szegedre került Mihalik Kálmán kutatóorvos mindössze 26

évesen meghalt. Abban az évben, amikor megírta a későbbi Székely

himnusz zenéjét. Ma is a szegedi belvárosi temetőben nyugszik - bár

ezt is kevesen tudják.



Mihalik Kálmán halála után kelt önálló életre a "kantáta".

Észak-Erdély rövid ideig tartó visszatérése előtt és után a mű be volt

tiltva, egészen a kommunista rezsim bukásáig. De nem csak ott, itt is.

Kádár Magyarországán sem lehetett csak úgy Székely himnuszt énekelni.

De tény az is, hogy akkoriban lerészegedett párttitkárok is szívesen

énekelték egy-egy vadászat utáni tivornya végén, természetesen

összekacsintva és titokban. S éppen ennyivel voltak jobbak azoknál,

akik ma a Székely himnusz hallatán kivonulnak a parlamentből, élükön

Gyurcsánnyal. És soha, senki sem merészelte "középszerű műdalnak"

titulálni a székelyek himnuszát.



Így romlik a világ. S nincsen új a nap alatt. Hiszen Julien Benda már

régen megírta: Az emberiség cselekedni ugyan a rosszat cselekedte, de

méltányolni a jót méltányolta. Aztán bekövetkezett az írástudók

árulása, és attól fogva az emberiség már nemcsak cselekedte, de

méltányolta is a rosszat. Így fordulhat elő, hogy a Székely himnuszt

betiltó, majd titokban éneklő párttitkárok kései "utódai" már

ideológiát gyártanak a Székely himnusz ellen, s egy Dessewffy Tibor

nevű igazi idegenszívű ki meri mondani a szentenciát: a Székely

himnusz egy közepes műdal. Így fordulhat elő, hogy a Székely himnusz

felhangzásakor az MSZP-frakció egyik fele riadtan kimenekül a

parlament ülésterméből, egy másik igazi idegenszívű, Gyurcsány Ferenc

vezetésével, a másik fele pedig tétován benn marad. (De legalább benn

marad. Köszönjük...)



Mindez mit sem változtat a tényen: Csanády György és Mihalik Kálmán

műve elképesztő gyorsasággal vált a székelység egyik legszentebb

énekévé. Magától vált azzá, mert a szíve közepébe talált mindenkinek,

akinek van köze ehhez a nemzethez. Aztán 2009. szeptember 5-én, a

Székelyudvarhelyen tartott nagygyűlésen a képviselők hivatalosan is a

Székelyföld himnuszává tették.



Azóta - tetszik vagy sem - a "kantáta" hivatalosan is himnusz. S bár

műdal, mégiscsak van benne népi motívum. Ugyanis az eredeti vers így

szólt: "Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!" Ez változott az idők

során, és bizony a nép ajkán, imigyen: "Ne hagyd elveszni Erdélyt,

Istenünk!" Ma így énekli az, akinek köze van ezeregyszáz esztendőnyi

magyar múlthoz, történelemhez, sorsközösséghez, élethez.



Akinek meg nincs, az közepes műdalozik, és kivonul. Aztán

természetesen felháborodik, ha idegenszívűnek titulálják.

Felháborodik, de csak azért, mert találva érzi magát, s mert találva

van.



Ne is bántsuk őket. Úgysem értenék. A szánalom, ami jár őnekik,

szegényeknek. Szánalom és megvetés. Hogy annyit legalább érezzenek,

rosszabbak ők, mint az egykori, Székely himnuszt betiltó párttitkárok.

Azok még tudták, érezték, rosszat cselekszenek. Emezek pedig nem

tudják, a nyomorultak.



Mert nincsen sem képességük, sem lelkük erre a tudásra.

Bayer Zsolt

.