"Ha mindehhez még hozzávesszük a csapnivaló kommunikációjukat, akkor bátran kijelenthetjük, hogy Vona Gábor nemrégiben megfogalmazott célja, miszerint a Jobbikot egy nagy néppárttá, a Fidesz váltópártjává építik, csak egy kósza álom marad. Nem mintha rajta és az elvakult szimpatizánsaikon kívül ebben bárki hitt volna egy másodpercig is…" Az Ellenkultúra cikkét vitaindítónak szánjuk, s mi nem kommentáljuk. Tegyék ezt meg önök, de arra figyelve, hiába hallgatunk el mi valamit, ha a másoknak az az az érdeke, hogy nyilvánosságra kerüljön.

Az elmúlt napokban ismét fortyog a levegő az úgynevezett nemzeti oldal és a Jobbik háza táján, s a már-már menetrendszerű „szélsőjobbos botrányoktól” zeng a honi média. Persze nyilvánvaló, gumicsont ez a javából (különösen most, a nyári uborkaszezonban), amelyet jobb híján ízesen, bő nyállal csócsálhat a nagyérdemű, de ugyanakkor azt sem lehetne tagadni, hogy a mostani balhék újfent rámutattak a Jobbik gyengeségeire, az önkontroll, a józan ész és a taktikai érzék szinte teljes hiányára, miközben a pártnak a választások előtt mutatott esetleges egységességének már a látszatát is igen nehezére esik fenntartania. Ha mindehhez még hozzávesszük a csapnivaló kommunikációjukat, akkor bátran kijelenthetjük, hogy Vona Gábor nemrégiben megfogalmazott célja, miszerint a Jobbikot egy nagy néppárttá, a Fidesz váltópártjává építik, csak egy kósza álom marad. Nem mintha rajta és az elvakult szimpatizánsaikon kívül ebben bárki hitt volna egy másodpercig is…

Bár való igaz, hogy a nemzetinek aposztrofált oldal sohasem szűkölködött az irtózatos öngólokban - emlékezzünk csak arra a tüntetésre, amely során a Toroczkai-Budaházy álomduó betyárruhában pózolva, az öklét rázva „mocskos zsidózott” egyenest bele a tévékamerákba, így aznap is elégedetten dőltek hátra a balliberálisok, hiszen remek a vágóképek kerülhettek az esti híradóba. Persze ez csak egy példa az ezerből, s úgy tűnik, a magyarabbnál is sokkal magyarabb radikálisok még csak kísérletet sem tesznek arra, hogy kievickéljenek a skatulyából, ebből a belterjes, zárt és önmagába forduló szubkultúrából. Pedig a cél elvben az lenne, hogy a nemzeti érzés, a nemzeti gondolatok végre a felszínre törhessenek szélesebb rétegeket megszólítva.

Ehelyett továbbra is marad a primitív kocsmai stílus, az alkoholgőzös hőbörgés, amely minden jóérzésű embert tisztes távolságtartásra sarkall, s ugyanakkor képes pillanatok alatt aláásni mindazt a szakmaiságot, amit egyes jobbikos képviselők a Parlamentben vitathatatlanul felmutatnak. Sehová sem vezető szélmalomharc ez, és érezhetően nagy feszültséget generál a párton belül is. Érthetetlen, hogy a Jobbik mégis mit profitál például a HVIM-mel kötött szövetségből? Plusz néhány száz szavazatot? A rendezvényeiken csápoló kopaszokat? Ráadásul nem tudja (talán nem is akarja?) kontrollálni a holdudvarához ekképpen csapódott embereket. S ennek törvényszerű hozadéka, hogy azok a ketyegő bombák, amelyeken most gyanútlanul ücsörög, előbb-utóbb robbanni fognak. Hangosan. S ekkor jönnek majd sorban az ügyek. Vélhetően súlyosabbak, mint legutóbb ez a Zagyva-ügy.

Aki ismer, tudhatja, hogy ebben az országban talán nincs ember, aki nálam jobban viszolyogna a balliberális médiától. Tiszta sor tehát, hogy a Hetek című sajtóhulladékot és annak szerkesztőit nem szívlelem. Határozottan nem. Viszont emellett a nyilvánvaló hülyeséget sem tolerálom. S az, hölgyek, urak, hogy a Magyar Sziget fesztiválon - amely egyébként egy remek ugródeszka és pozitív reklám lehetne - Zagyva György Gyula amolyan kurucos tempóban, karikás ostort lóbálva és némi anális játszadozást kilátásba helyezve jól megrendszabályozza a Hetek két újságíróját, majd ezután a HVIM budapesti elnöke, Incze Béla kifejti, hogy „én nem antiszemita vagyok, én aszemita vagyok, ami azt jelenti, hogy zsidónélküliség, ez a magyar nemzeti szocializmusnak egyik alapköve”, nos, maradéktalanul kimeríti az öngól fogalmát. Méghozzá a grandiózusabb fajtából. Értjük ezt? Két balliberális - nagy valószínűség szerint zsidó származású - újságírónak ecseteli Incze Béla a zsidónélküli Magyarország eszményét egy olyan rendezvényen, amelyet egyébként is a lehető legrosszabb színben próbáltak feltüntetni bizonyos médiumok az elmúlt években! Ráadásul még letagadni sem tudják ezt a ballépést, hiszen hangfelvétel készült róla - csakhogy a tankönyvekbe illő öngól még tökéletesebb legyen…

És ha a Magyar Sziget fesztivál idei mérlegéhez hozzáadjuk még a brutálisan összevert három fiatalember ügyét és az úgynevezett nemzeti oldal eddig közkedvelt celebjének, FankaDelinek a hirtelen jött kiutálását (mint ismeretes a koncertjén megdobálta őt a közönség egy része hangos „zsidó hazaáruló” skandálás közepette, mely eset után néhány nappal a HVIM-közeli Szent Korona Rádió hírportál szerkesztői elhatárolódtak a rappertől, hisztisnek, nagyképűnek és paranoidnak titulálva őt), akkor az összkép semmi esetre sem nevezhető kedvezőnek.

Bár sajnos úgy tűnik, hogy az önjelölt radikális népvezérek ennél nem is vágynak többre. Nekik jó ez a szint. S hogy mindez valójában kiknek az érdekeit szolgálja?

Nos, ezen kéretik elgondolkodni egy picit.

Ellenkultúra.info