Amiről nem hallgathatunk: Történelmünkhöz magyarul 

Szerzők: Badiny Jós Ferenc, Detre Csaba, Dúcz László, Kálti Márk, Kerkayné Maczky Emese, Kiss Dénes, Molnos Angéla, Radics Géza, Simon Péter, Szondi Miklós, Varga Csaba

Köszönet Ifj. Fazekas Lászlónak és Szőke István Atillának a verseikért! 

"A tisztánlátás igénye, az éhség és szomjúság a magyar múlt fehér foltjai, tabu-témái, történelmi tudatot meghatározó kérdései iránt, hozta létre a kötetet. Teljességgel indokolt, megalapozott, magától értetődő és természetes ez az igény, hiszen az oktatás-nevelés és tömegtájékoztatás intézményei a tudományosság jelen fórumaival együtt, az itt fölmerülő kérdésekkel szemben az elhallgatás stratégiáját alkalmazzák, mondván, hogy amiről nem beszélnek, az nem létezik, azaz: ne létezzen! De, hogy mennyire létező igényről és problémákról van szó, azt ékesen bizonyítják – az ugyancsak elhallgatott – mégis ütemesen szaporodó, civil szakmai fórumok, sajtók, magánkiadásban megjelenő könyvek, az egyéni megszólalások, közösségi felhívások. Ezekből gyűjt össze egy csokrot a könyv, mely hasznos lehet azoknak, akik most kezdenek foglalkozni a Magyar Történet kérdéseivel, éppúgy, mint azoknak, akik már jártasak bennük;  ajánljuk idősebbeknek és fiataloknak egyaránt." 

Kiss Endre József, könyvtárigazgató 
Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára 


"A klónozás kutatása során kiderült, hogy minden testi sejtünk minden tudás-emléket hordoz, ezért vagyunk képesek hasonmást, klónt előállítani. Ahol őseink éltek, ahol mi születtünk, testünk azokból a fi zikai részecskékből épül fel, melyeket életünk során elfogyasztunk. Ezért vágyunk vissza halálunk óráján is abba az anyaföldbe, melyből vétettünk. Régi temetkezési szokásaink szerint a temetési szertartáson a végső búcsú így hangzott: „Fődbő lettél, fődbő éltél, főddé lészel.” Sejtjeink nemcsak testünkről hordoznak pontos ismeretet, hanem eleink, őseink minden-minden ismert történelme is sejtjeinkben rögzült, azt hordozzuk! A tudott tudás ott van minden sejtünkben. Agyunkat naponta támadják, történelmi emlékeinket igyekeznek kitörölni, beszennyezni! A történelemkönyveket mindig a győzők, a hódítók írják. Ötszáz éve, Mátyás király óta a legyőzöttek félelmével nem mertük és sokáig nem tudtuk valós történelmünket megírni! Elérkezett a pillanat, a kizökkent idő visszaállni látszik. A kezdeti, fontos, megkerülhetetlen első lépéseket megtettük. Önök olyan történelemkönyvet tartanak a kezükben, amelyet magyarok írtak magyar tudattal, magyar emlékekkel. Gyermekeink csak ilyen könyvekből tanulhatják a magyar történelmet!  A sátáni idők végéhez közelednek! A teremtő kegyelme a magyarokkal." 

Dr. Papp Lajos 
szívsebész

 

Hóman Bálint: A magyar hún-hagyomány és hún-monda 

Hóman Bálint (1885-1951) történetírásunk mindmáig egyik legjelentősebb, ma is korszerű tudósa. Ifjúkori munkái már fiatalon tekintélyt biztosítottak számára a tudományos világban. Gazdaságtörténeti, historiográfiai, filológiai munkái területükön máig alapműveknek számítanak. 

Középkori történetírónk III. Béla király jegyzőjétől Thuróczi Jánosig és Bonfini Antalig (Antonio Bonfini) teljes meggyőződéssel hittek a hún és magyar népek azonosságában. Felfogásuk szerint Árpád fejedelem Attila egyenes leszármazottja, a magyar honfoglalás az Attila halála után honját vesztett hún nép örökséget visszaszerző hadjárata, az erdélyi székelység pedig a nagy hún birodalom bomlása után hazánk területén maradt hún néptöredék, mely a magyarok bejövetele után önként alávetette magát Attila jogos örökösének, a magyar fejedelemnek. E felfogás helyességében, a hún-magyar azonosság történeti hagyományában hosszú századokon át senki sem kételkedett...

 

A szelet vető táltos – A nemrég elhunyt néprajzkutató, Kabay Lizett műve 

Kabay Lizett középiskoláit szülővárosában végezte, majd ugyanott folytatta egyetemi tanulmányait: magánúton tanult nyelveket, művészettörténetet, lélektant, élettant, foglalkozott régészettel, néprajzzal és népművészettel. Tanulmányai és cikkei a Korunkban, a Hétben, a Művészetben jelentek meg.

"A jelen munka megjelentetésével köszönjük meg neki azt, hogy egy életen át a magyarság szellemi hagyatékának ápolásán fáradozott. Kolozsváron még ma is nehéz vállalni mindezt. Miért teszi mégis, holott lehetne csak a művészeteknek élő vagy kertészkedő háziszony, nagymama? 

„Édesanyám mindennél jobban szerette az igazságot, és ez belém ivódott" - mondja egyszerűen. 

A magyar igazságot Erdélyben főleg az eldugott kis falvak, a nép hite őrizte, őrizhette. Kabay Lizett is ebben a közegben keresi - mint könyvében idézett kollégája —, hogy „nincs-e valamiféle hasonlóság a szavak eredete és kapcsolatai, valamint a népművészet mitikus jelképeinek eredete és kapcsolatai között?" És magyarul, de nemzetközi összefüggésekben adja meg a miértekre a megtalált igaz választ! Ugyanakkor vallja: „A jelrendszerek kutatója nem állhat meg, meri a tárgyi és szellemi hagyaték minden eleme, a nyelv minden szava és a népi jelrendszer minden eleme kérdések újabb sorát veti fel."

 

Padányi Viktor alapműve őshazánkról: Dentu-Magyaria 

A szerző előszava 

A magyar történettudományi szakirodalom ide s tova már 200 éves és kétszáz esztendő után ez a könyv az első, amely népünk honfoglalás előtti történetét összefüggően tárgyalja. Ennek okát, részletesen és kímélet nélkül kielemezve, meg fogja találni az olvasó e mű lapjain. Ez a könyv, bármilyen hosszadalmas előkészülettel s szinte legyőzhetetlen nehézségek árán készült is, hiányos és sok-sok kívánni valót hagy hátra. A szakember előtt szolgáljon azonban mentségül két nehéz körülmény. Az egyik az, hogy a szakmunka és a művelt közönséget is érdeklő szintézis két merőben különböző és összeegyeztethetetlen műfaj, s mivel az emigrációban ú.n. szakmunkát kiadni lehetetlen, egy népszerűsítő összefoglalás pedig szak-alátámasztás nélkül nem érdemel hitelt, ezt a munkát kétféle szempont szerint kellett megírni s a kétféle szempont széttépte a feladatot. A másik az, hogy ezt a könyvet a szerző nem egy egyetem magyar történelmi intézetének kellőképpen felszerelt tanári szobájában s szakképzett fiatal kutatók segédletével írta, hanem egy merőben más természetű kenyérkereseti munkája mellett a pihenéséből elrabolt idejében, elmondhatatlanul nehéz, teljesen magánosan végzett és igen szűkre szabott lehetőségű kutatómunka alapján. Hogy ily körülmények között egyáltalán szabad volt-e ezt a munkát megírni, arra annak a kétszáz meddő esztendőnek a szemrehányása felel, mely alatt ezt a könyvet a magyar történettudomány elmulasztotta létrehozni. 

A könyv anyaga, anyagkezelése, felfogása és konklúziói egyaránt merészek és forradalmiak, a tökéletlen emberi ész minden jó szándékú alkotásának kijáró elnézés határain belül azonban, a szerző harmincöt éves történészi múltjával vállalja a felelősséget értük. A könyv anyagának kiegészítése, a tévedések kiigazítása egy, a múlt nagy tévedését bátran felszámoló s a jelen kísérlettel tört új ösvényen bátran elinduló új magyar történész-nemzedék feladata lesz, akik remélhetőleg kedvezőbb körülmények között fogják folytatni azt, amit az itt következő mű szerzője olyan kedvezőtlen körülmények között indított el. E sorok írója hittel hiszi, hogy a nemzetünket ért szörnyű katasztrófa után a nagy és közömbös világ száz egyetemén készülődő új magyar történész-nemzedék egy, a múltban otthon - sajnos - meg nem értett, egyszerű, két tömör mondatban kifejezhető hivatási metafizika alapjáról fog elindulni: egy egyetemes történettudomány, amelynek a puszta igazságkeresésen kívül más célja is van, abszurdum. De egy nemzeti történettudomány, amelynek a puszta igazságkeresésen kívül más célja nincs, szintén abszurdum az idegenben, a hontalanság tizenkilencedik esztendejében.

dr. Padányi Viktor.

 

Gesta Avarorum – Elveszett krónika 

Különleges könyvet tart kezében az olvasó, ifjú és felnőtt egyaránt. Kiss Attila, az Altináj és más sikerkönyvek szerzője ezúttal egy képzeletbeli krónikás, bizonyos Allogenész köpönyegébe bújt, és megírta az avarok történetét, a gestát, ami akár fennmaradhatott volna az évszázadok során… Az irodalmi keret mögött azonban komoly történeti-irodalmi háttérmunka húzódik meg, hiszen az avarok kárpát-medencei története egyik legvitatottabb területe östörténetünknek. A Gesta Avarorum, az Elveszett krónika ilyenformán nem Szent István korát követően veszett el, hanem a magyar köztudatból tűnt el…

A szerző szavaival: „… csupán a forrásokat kellett felkutatnom, hogy megtaláljam. Nézzétek hát a képeket, és olvassátok érdeklődéssel az immáron megtalált krónikát, mely az avarok történetéről szól!” Ha valaki ismeri a sztyeppei törzsek, törzsszövetségek létrejöttét, felbomlását, nem csodálkozik, hogy a Gesta a hunok történetével kezdi az elbeszélést, hiszen a keleti avarok törzsszövetsége olyan törzsekből állt össze, amelyek néhány évszázaddal korábban az ázsiai hun törzsszövetséget alkották. A tudósok számára sokáig kérdésesnek tűnt az ázsiai hunok /hiungnuk/ és az európai hunok azonossága. Az egyértelmű azonosítás valóban kétséges, hiszen a Hiungnu Birodalmat és Attila birodalmát elválasztó évszázadok és a távolság megváltoztatták a hunok etnikai összetételét, de ismerve a sztyeppei törzsszövetségek szerveződési elvét, kijelenthető, hogy a Rómára támadó hunok vezető rétege az ázsiai hiungnuk leszármazottja volt. De miért érdekel minket, magyarokat az avarok története, hiszen iskolai tanulmányaink nyomán őseink csupán 895-ben érkeztek a Kárpát-medencébe, addigra azonban az avarokat kiirtották Nagy Károly és Krum katonái? László Gyula professzor szerint az avarok megélték a magyarok honfoglalását, de elmélete a kiforratlansága miatt és mint félreértések okozója, tudományos berkekben többnyire ellenzőkre talált. Az iskolai történelemkönyvek továbbra is az avarok eltűnését és Árpád honfoglalói által nagyrészt üresen talált Kárpát-medence képét sugallják. Az embertan művelői azonban elismerik, hogy az Árpád-kori magyarság antropológiai arculata nem a 895-ös honfoglalókéhoz, hanem inkább a késő avarkori népességéhez hasonlít.

Egyes becslések szerint a honfoglalás előestéjén a Kárpát-medencében négyszer annyi ember élt, mint Árpád magyarjainak létszáma. Mindezek után feltehetjük a kérdést, kik a mi őseink? Kizárólag a 895-ben érkezett honfoglalók? Tévedés… A helyben talált „őslakókkal”, az avarok maradékaival összeolvadva született meg a magyar nemzet, mely nyitott kapukkal várta az újabb érkezőket, hogy értékeiket megőrizve őket is magyarrá tegye.

.

.