Gellért Ádám panasszal élt kedden a Legfőbb Ügyészségnél a Fővárosi Főügyészség feljelentést elutasító határozata ellen Biszku Béla ügyében.

Mint az az eljárást kezdeményező Hágában dolgozó magyar jogász az MNO-hoz is eljuttatott panaszából kiderül, arra kérte a Legfőbb Ügyészséget, helyezze hatályon kívül a Fővárosi Főügyészség feljelentést elutasító határozatát, mint „megalapozatlan, érdemi indokolást nem tartalmazó határozatot”, valamint rendeljen el nyomozást Biszku Bélával szemben, továbbá hivatalból fontolja meg nyomozások elrendelését az 1956-os megtorlásokban részt vevő ismeretlen személyek ellen.

Mint Gellért a panaszban fogalmaz, a bűnüldöző hatóságoknak alkotmányos kötelessége a tudomására jutott bűncselekmények hivatalból való üldözése. Álláspontja szerint a feljelentés elutasításakor a Fővárosi Főügyészség elmulasztotta feltárni azokat a nemzetközi jogi és ténybeli elemeket, amelyek alapján érdemben dönthetett volna az ügyben. Nem végezte el a szükséges elemző-értékelő munkát, így mérlegelési jogkörében hibásan járt el, amikor Maléter Pál és társai ügyével kapcsolatban mellőzte az emberiesség elleni bűncselekmény úgynevezett többlettényállási elemeinek vizsgálatát, nem állapította meg az alapvető és köztudomású tényeket, nem vetette azokat egybe az emberiesség elleni bűncselekmény tényállási elemeivel.

Gellért úgy véli, elvárható, hogy az ügyészség pontosan és maradéktalanul eleget tegyen „rögzített kötelezettségeinek, ideértve a világos, okszerű és a formális logika szabályainak megfelelő” érdemi indokolást. Mivel álláspontja szerint ennek nem tett eleget, határozata megalapozatlan, így azt hatályon kívül kell helyezni, és nyomozást kell elrendelni az ügyben.

A Maléter-ügyben azt kell eldönteni az ügyészségnek, hogy „a lefolytatott jogsértő bírósági eljárások és a vádlottak kivégzése a szovjet katonai agresszió során vagy azzal összefüggésben, illetve egy állami megtorló politika részeként történtek-e. Biszku Béla tevékenységével kapcsolatban pedig azt kell megvizsgálnia, hogy belügyminiszterként, illetve az úgynevezett operatív bizottság vezetőjeként milyen szerepet játszott Maléter Pál és társai halálában” – olvasható a panaszban.

Gellért felrója a hatóságnak, hogy a beadványában hivatkozott tanulmányokban található, Biszkura vonatkozó adatokat egyáltalán nem vizsgálta. Ezekből is kiderül, hogy az egykori belügyminiszter nemcsak a megtorlások egyik feltételezett irányítója volt, hanem tagja volt az annak irányát és mélységét kijelölő politikai szerveknek is. Szerinte a nyomozás elutasításáról csak ezeknek a munkáknak az áttanulmányozása után lehetett volna hitelt érdemlően és felelősséggel dönteni. Véleménye szerint, ha a Fővárosi Főügyészségnek kétségei voltak, akkor nemzetközi büntetőjogi, hadtörténész, illetve levéltári szakértők bevonásával kellett volna megvizsgálni a felvetett kérdéseket.

Így most azt kéri a Legfőbb Ügyészségtől, hogy döntse el, fennáll-e megalapozott gyanú azzal kapcsolatban, hogy Biszku Béla hivatalos funkciói gyakorlása, a szovjet katonai agresszió, illetve egy állami megtorló politika részeként bűncselekményeket követett el.

Ismert, a külföldön élő Gellért Ádám tanulmányt juttatott el korábban a nyomozó hatósághoz, és kérte: fontolják meg a büntetőeljárás megindítását Biszku Béla ellen. A felvetés azon alapult, hogy Biszku, aki eleinte a budapesti pártbizottság, majd az MSZMP központi, illetve politikai bizottságának titkára volt, belügyminiszterként részt vett az 1956-os forradalmat követő megtorlások irányításában. Beadványában két konkrét koncepciós eljárást említett: egyikben katonatiszteket vontak felelősségre, a másikban Szilágyi Józsefet, illetve Nagy Imrét, Gimes Miklóst és Maléter Pált marasztalták el. Mindannyiukat kivégezték.

A Fővárosi Főügyészség október 29-én hozott határozatában azonban elutasította a beadványt, mert szerinte az MSZMP egykori politikusa nem követett el emberiség elleni soha el nem évülő bűncselekményt, a gyilkosság vádja pedig már elévült. (lm)

(MNO, MN)