A HunHír.Hu információi szerint a Budaházy-ügy abszurditását, hazánk jelenlegi politikai-társadalmi állapotát is jelzi, hogy Budaházy György mai, a szocionista tragikomédia szintjét megütő tárgyalásán egy olyan maszkos kommandós szegezte rá géppisztolyát a hazafira, aki pár évvel ezelőtt a nemzeti rock koncerteknek helyet adó Árkádia szórakozóhelyen, Budaházy kocsmájában a hazafi alkalmazottja volt. Nem csoda, hogy a börtönbeli élet és az ilyen jelenségekkel való szembesülés hosszú morfondírozás és belső érvelések után arra késztette Budaházy Györgyöt, hogy megerősítse: a 2010-es választásokon független képviselőjelöltként indulni szeretne, hogy személyével is segítse a változtatásokra törekvő erők győzelmét, és nem utolsó sorban végre magához ölelhesse családját és szeretteit, köztük hároméves kislányát, akit születése óta ez idáig a beszélőkön kívül alig látott. Budaházy megoldotta tehát a kérdést, hogy miként képzeli el ő saját maga közeljövőbeli politikai pályafutását.

A hazafi hitvese, Budaházy Bernadett a HunHír.Hu megkeresésére összefoglalta: tegnap kapta meg azt a levelet, amelyet a hazafi írt a váci fegyházból és amelyet mi is közlünk. A mai tárgyaláson is bebizonyosodott, hogy a hatalom emberei a legalapvetőbb emberi és társadalmi minimumokat is figyelmen kívül hagyják, hiszen a tárgyalás végén a jelenlévők Himnusz-éneklése közepette taszigálták ki a kommandósok a hazafit a helyiségből. Köztük egy olyan férfi - fekete álarcban, géppisztollyal -, aki pár évvel ezelőtt az Árkádia szórakozóhelyen Budaházy alkalmazásában (is?) állt.

Budaházy Bernadett kérdésünkre elmondta, hogy hosszú álmatlan éjszakák terméke férje mostani levele, ahol elismeri azt, hogy jelen pillanatban a radikális politizálásnak van itt az ideje, és ebből sem szeretne kimaradni éppúgy, mint ahogyan a különböző megmozdulásokban is főszerepet vállalt.

Teljesen elfogadható, hogy Gyuri vágyik a családjára, és ezt Bernadett a HunHír.Hu-nak úgy kommentálta: az vesse rá az első követ, akinek hasonló helyzetben a haza és a nemzet mellett nem a családja jutna eszébe, és nélkülözni tudná őket. A mai nap kérdéseként is felfogható internetes "háború" gordiuszi csomóját egy vágással megoldotta a hazafi, hiszen felesége által ismételten azt üzente a barátoknak, a szimpatizánsoknak, az érte aggódóknak, hogy független képviselőjelöltként indulni kíván a parlamenti választásokon és elfogadja a szervezetek, civilek, mozgalmak esetleges támogatását mind az ajánlószelvény-gyűjtésben, mind pedig a kommunikáció területén.

Kérdésünkre Budaházy Bernadett azt is elmondta, nem tud róla, hogy a Jobbik megkereste volna Budaházy Györgyöt a jelöléssel kapcsolatban.


Budaházy György január 28-án kelt levele, amelyet tegnap kapott kézhez felesége:

Nem hagytatok számomra választást. Többek unszolásának engedve vállalom a képviselői jelöltséget. Nem mintha a legkisebb mértékben is vágynék ennek a rendszernek a parlamentjében (mert országgyűlésnek nem nevezném) ülni, de ki akarok innen jutni, és a jelöltséggel – a rendszer megalkotói által a saját számon-kérhetetlenségük érdekében létrehozott mentelmi jogot kihasználva – ez sikerülhet. Persze sokan mondhatják, hogy nincs ebben semmi, ki kell használni minden eszközt az ellenséggel szemben, engem ez a megalkuvás mégis megvisel.

Már a nyolcadik hónapomat töltöm a neoliberál-kommunista rezsim börtönében. Most nem akarok itt azon panaszkodni, hogy az átlag rabokhoz képest milyen extra szigorításokkal nehezítik meg itteni mindennapjaimat. Méltatlan lenne ez a panaszkodás, ha az olyan hazafiakra gondolok, akik régebben – a magyar történelem gyászos korszakaiban – ennél sokkal zordabb körülmények között sínylődtek hasonló okokból. Először is szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik segítik családomat, s a többi bebörtönzött bajtársunk családját. Azoknak, akik hallatják értünk a hangjukat. Köszönet a nemzeti jogvédőknek, Morvai Krisztinának, a Szent Korona Rádió munkatársainak és minden értünk kiálló média munkásnak, az üzenőfalon át biztatóknak és mindenkinek, aki tesz értünk, és velünk érez. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül…

De! Soha nem gondoltam volna, hogy lesznek közöttünk olyan gyáva kutyák, akik a megvetett hatóságok riogatásaitól berezelve, gaz vallomásaikkal hazafiak sorát juttatják az elnyomók kezére, de úgy tűnik, ez is megtörtént. Mikor behoztak, „még” csak két dologgal vádoltak meg. Ma már tizenakárhány rendbeli „bűnszervezetben elkövetett terrorcselekménnyel, emberölés előkészületével” és hasonló agyrémekkel vádolnak. Ezt csak azért tartom fontosnak itt megemlíteni, hogy átérezzétek, amint az ellenállás nélkül múló idő előrehaladtával egyre jobban felbátorodnak és elpofátlanodnak velünk szemben a gazemberek. Mert jelenleg nemzeti ellenállás nincs! Azok győztek, akik azt hirdették, hogy elég helyette a nemzeti radikális politizálás. Most ez van, „alkotmányosan”, „demokratikusan”, „bejelentve”. Én idealista vagyok, hiszek a tökéletes megoldás felé való törekvés értelmében. Láttam, hogy képesek voltunk megingatni az országrombolók hatalmát, és megrémiszteni őket. Tudom, hogy képesek lettünk volna elkergetni őket. S tudom, hogy képesek lennétek megtenni ezt nélkülem is, véget vetve ezzel a mi rabságunknak is. Tudom, mert látom, hogy tartanak tőletek. Tapasztalom milyen kommandózást rendeznek miattatok, ha valahova szállítanak engem. De úgy látszik, ti nem hisztek magatokban, és nem hisztek nekem sem. Terrorizmussal vádolnak (miközben a terrorcselekményeket ők követték el, mikor a nemzeti érzelmű magyarok megfélemlítése céljából, maszkos rendőrökkel ütötték-verték-lövették az embereket 2006 őszén), a külvilágtól teljesen elzárnak. Nem engedik, hogy kapcsolatot tartsak barátaimmal, vagy nyilatkozzak a sajtónak. Tömeges hazafias kiállással, elszánt fellépéssel lehetne ezeken változtatni, de ez jelenleg nincs, és nem is látszik számomra a látóhatáron (sajnos). Az Interneten írogatott együttérző levelek pedig ezen a helyzeten – fájdalom, de – nem segítenek (félre ne értsen senki, nagyon jól esnek, de ez a tény). Jogi beadványainkat is csuklóból lesöprik, mert megtehetik, mert meg merik tenni, mert nem történik semmi, ha megteszik.

Tudjátok mennyire megvetem ezt a rendszert, hogy mennyire feleslegesnek érzem részt venni ebben a pártokrácia bohózatban. Most mégis szörnyű elvtelenségre készülök. Nem hagytatok számomra választást. Többek unszolásának engedve vállalom a képviselői jelöltséget. Nem mintha a legkisebb mértékben is vágynék ennek a rendszernek a parlamentjében (mert országgyűlésnek nem nevezném) ülni, de ki akarok innen jutni, és a jelöltséggel – a rendszer megalkotói által a saját számonkérhetetlenségük érdekében létrehozott mentelmi jogot kihasználva – ez sikerülhet. Persze sokan mondhatják, hogy nincs ebben semmi, ki kell használni minden eszközt az ellenséggel szemben, engem ez a megalkuvás mégis megvisel. De ki akarok jutni, hogy megszólalhassak, hogy pusztán ezzel is borsot törjek a gazemberek orra alá, hogy megmutassam nekik, nem győzhetnek le minket, hogy legyen, aki a 2002 óta politikai okokból elítéltek amnesztiájának ügyét képviseli (mert akik megígérték nekem, azoktól sem igazán hallani). Ki akarok innen jutni, ha csak egy időre is, hogy szabad levegőt szívhassak, hogy végre a családommal lehessek. Eddigi életem során megalkuvásaimért többnyire megbüntetett a sors (talán ezért is lettem ilyen megalkuvás ellenes), most mégis meggyőztem magam. Isten bocsássa meg ezt nekem.

Vác, 2010. január 28.

Budaházy György