Augusztus 10-én a „forradalmi rendszerváltozás” dicsőségére a 2006-os megtorlásokban gyökerező eljárásokra hivatkozó, felháborító módon prejudikáló ítélettel két hónapra megint visszaküldtek az előzetesbe.

Persze helyben fellebbeztem, és augusztus 23-án elküldtem, átgondolás után hat oldalban megfogalmazott részletes indokaimat írásban a másodfokú tanács számára. Erre augusztus 25-én kapok egy végzést a Fővárosi Ítélőtábla augusztus 19-i üléséről, ahol fél oldalban összecsapva helyben is hagyták az elsőfokú ítéletet. Előző hosszabbításnál egy hónap volt mire másodfokon összeültek, másoknál is többnyire ez volt a gyakorlat, most meg nyári szünetben fontos volt kilenc napon belül. Így az ügyvéd meg az én beadványomat el se bírálták, érveimre nem is reagálhattak. Vagy csak nem ez volt a cél? Különben is normális bírósági eljárásoknál a fellebbezés után kitűzik a másodfokú tárgyalás időpontját, amiről értesítenek, így az ember tisztában van vele meddig lehet írásbeli beadványokkal élnie, indítványokat tennie. Ezzel szemben a nyomozati bírói eljárásban az ember ezt csak úgy találgatja, ráadásul ezek szerint láthatóan kikövetkeztetni sem lehet. Őrület! Az rendben van, hogy az ítélet elfogadására vagy fellebbezésre három nap van, de egy átgondolt és alapos írásbeli indoklás megírására több idő kell, ráadásul az előzetes körülményei között, ahol minden esetlegesen szükséges joganyag, irat beszerzése sokkal lassabb, még inkább igaz ez. Talán a „tisztességes eljáráshoz” való alkotmányos alapjogot is sérti az a gyakorlat, hogy az ilyen – a felek megidézése nélkül tartott – másodfokú bírósági tanácsülések időpontjáról előre nem értesítik az érintettet. Hihetetlen, hogy büntetőeljárás meg előzetes letartóztatás címén milyen gyakorlat működik itt Magyarországon. De a hab a tortán az, hogy eme másodfokú tanács elnöke az a Dr. Tóth Éva volt, aki az „alkotmányos rend” ügyben hozott felmentő ítéletemet anno mondvacsinált ürüggyel, koncepciós módon megsemmisítette, és aki miatt ezért az Ítélőtábla ellen feljelentést tettünk. (Egyébként ő ítélte el Kaisert is Mór ügyben másodfokon „szakszerűen”.) A másik ugye Máziné tanácsa, akivel – ugyanezen ügy kapcsán – Gaudi Nagy Tamás ügyvédem áll perben jegyzőkönyv hamisítás miatt. Ez a két bíró ítélkezik bosszúálló módon börtönben tartásunk felett a Hunnia ügy kapcsán. Megáll az eszem. Ezután hogy várjak elfogulatlan ítélkezést az „alkotmányos rend” ügyben szeptemberben szintén tőlük? Úgy érzem magam, mint a hálójukban vergődő hal. És közben örüljek, mert megvalósult a „nemzeti együttműködés rendszere”. Így? Hogy a hazafiakat továbbra is a múltból itt maradt apparatcsikok üldözik? Olyan ez mint egy rémálom. Néha úgy fekszem le a börtönben, hogy hátha reggel úgy ébredek, hogy ez az egész nem is valóság.

Szentlőrinckátán a falunapon egy jogerősen elítélt, akinek már év eleje óta börtönben kéne ülni „biztonsági őrként” agyonvert egy embert: Az jutott eszembe, hogy az ilyeneknek nem jut hely a börtönben, ezért kint vannak, mert a helyet olyanok „foglalják el” előlük, mint én, akinek meg kint kéne lenni, de bent van. Jól van ez így? Egyébként is tömegével ülnek előzetesben akár éveket is az emberek Magyarországon kisebb ügyekben is, elfoglalva az elítéltek helyét.

Afganisztánban egy támadásban meghalt egy magyar katonanő, egy katona pedig életveszélyesen megsebesült. Hende Csaba honvédelmi miniszter hősi halottnak nevezte a katonanőt, és a magyar katonákat Afganisztánban a „haza védelmében hősiesen helytállókként” állította be: Rendkívüli fájdalom fogyatkozó nemzetünk egy fiatal tagjának értelmetlen halála, főleg ha ez ráadásul egy magyar anya. Én is gyászolok minden ilyen esetet. De csak azt tudom kérdezni, mit keresünk mi ott? Az pedig, hogy egy távoli országban idegen érdekek szolgálatában pénzért megszállóként tevékenykedő zsoldosokat a „haza hőseinek” állítanak be, miközben az itthoni ország romboló gazemberek ellen fellépő hazafiak „terroristának” vannak kikiáltva, mégiscsak túlzás. Bezzeg azt a két fiatal HVIM-es hazafit, akik a napokban haltak meg értelmetlenül autóbalesetben, meg sem említik a hírekben. Ezúton is mélységes együttérzésemet fejezem ki Domiék hozzátartozóinak a tragédia kapcsán. Ők már a csillagösvényen vágtatnak dicső őseink között. Nyugodjanak békében.

Kovács László az Alkotmány 2§ (3)-be ütköző „a hatalom kizárólagos birtoklására” való törekvéssel vádolja a Fideszt: Elképesztő! Pont ez az a paragrafus, amely a „hatalom erőszakos gyakorlásának” tilalmáról is rendelkezik, amit – ahogy már egy ideje hangsúlyozom – az MSZP kormány 2006-tól messzemenően kimerített. Nem tudom Orbán mit csinál!? Ha nem kap észbe, a szocialisták – régi jó kommunista szokás szerint – a saját bűnükkel fogják megvádolni gátlástalanul. Azonnal kezdeményezni kell alkotmánysértő hatalomgyakorlásuk miatt a feloszlatásukat!

Vác, 2010. augusztus 26.

Budaházy György

(Szent Korona Rádió)