A csapból is Trianon folyik:

És ha ez még így nem is igaz, akkor is igaz az elmúlt húsz évhez viszonyítva. És itt álljunk meg egy szóra, mielőtt a pillanat hangulatának teljesen átadva magunkat, természetesnek éreznénk ezt. Emlékezzünk vissza, hogy mondjuk tizenöt éve ez egyszerűen elképzelhetetlen volt. Még annak is „örülnünk” kellett, ha egy tv műsorban egy fél szó elhangzott Trianonról, netán még annak igazságtalanságát is megemlítették. Tíz éve még kollektíven üldözték azt a Pannon Rádiót, amely először adott teret a leghazafiasabb nézeteknek is ebben a kérdésben, ma pedig TV-csatornákban naphosszat erről van szó.  Ma az a Fidesz, aki ’90-ben még kivonult a Parlamentből a Trianonra való megemlékezés elleni tiltakozásul, Trianoni emléknapot bevezető törvényt terjeszt be. Azért ez nagy út. Most persze minden gyáva kutya, minden piti alak a közéletben „felfedezi” a határon túli magyarokat és Trianon igazságtalanságát. Így szokott ez lenni, a demokrácia meg különösen is a jellemtelen, megalkuvó emberek világa. De ezzel együtt, azért még is csak egy kis elégtétel ez, még akkor is, ha a fent említett jellemtelen taposó alakok – a történelmi gyakorlatnak megfelelően – most pont a hiteles, az ügyért már a kezdetektől harcoló embereket szeretnék a legjobban elfelejteni, mint akik a megalkuvásuk vagy árulásuk állandó emlékeztetői. Pedig a nemzeti összefogásnak a beismerésről és megkövetésről kéne szólnia ebben a kérdésben is. Én már ’90-ben is a területi revízió szükségességét hangoztattam, és Nagy Magyarországos karszalagban mászkáltam, amikor még a közélet túlnyomó része a „túl kell Trianonon lépni” álláspontját harsogta. Én nem változtattam, a közvélemény közeledik folyamatosan énhozzám – meg a hozzám hasonlókhoz -, és nem én a közvélemény felé.

Apropó revízió, ha Fico el akarja venni a szlovák állampolgárságot azoktól a magyaroktól, akik felveszik a magyart is, így kitaszítva őket Szlovákiából, erre azt kéne felelniük, hogy rendben, de akkor nem megyünk úgy, mint ’45 után, egy húsz kilós poggyásszal (ahogy egyébként az egykori Magyar Királyság legtöbb nemzeti kisebbsége érkezett Magyarországra, és talált itt befogadásra), hanem visszük a házunkat, kertünket, földjeinket, útjainkat, falvainkat, mindent, ami hozzánk tartozik, az egész dél-Felvidéket. Egyébként is ez lenne az egyetlen igazságos megoldás. És ezzel el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, amiért igaz magyar hazafiaknak tovább kell küzdeni ebben az ügyben. Az odújukból előbújt gyáva, piti alakok úgysem fogják merni ezt felvállalni (ők ehelyett Európai Unióról handabandáznak majd), ebbe az irányba nekünk kell a közvéleményt formálni, úgyhogy VESSZEN TRIANON!!! REVÍZIÓÓÓT!!!

- A másik napi téma lett – hál’ Istennek – a 2006-os rendőrterror felelőseinek kérdése: Ez is rendkívül örvendetes, de itt is résen kell lennünk a részmegoldások megakadályozása, és a vakvágányokra futás elkerülése érdekében. A napokban az Echo TV egyik beszélgetős műsorából megtudtam, hogy Fideszes körök már valami kitüntetés-féléket, kvázi „hősi érdemrendeket” osztanak a 2006-os rendőr terror áldozatainak, miközben az országromboló mocskos hatalom terror hadaival érdemben szembeszálló legbátrabbak még mindig rendszeresen rendbontónak vannak nevezve, folynak ellenük az eljárások, felfüggesztett börtönbüntetéseket szabnak ki rájuk, vagy börtönben ülnek. Sajnos a Fidesz által beterjesztett – az ártatlan áldozatok kártérítését szolgáló – törvénytervezetből is ez az áruló szemlélet sugárzik. Olyan ez, mintha a háború után csak a fejvesztve visszavonulás közben, vagy a bombázások alatt meghaltakra emlékeznénk, de az ellenség állásait bátran rohamozó, vagy a hegyi szorost az utolsó töltényig védő hős katonákat csak „háború mániás barmokként” emlegetnénk, akik megérdemelték a sorsukat. Vagy csak a Munkástanácsok ’56 után igaztalanul meghurcolt vezetőit méltatnánk, de a Corvin köz harcosait, akik tucatszám ölték a betolakodó oroszokat, meg az ÁVO-s kutyákat, csak terroristáknak neveznénk. Ez vérlázító lenne. És még valami, megengedhetetlen torzulást okozhat az olyan hozzáállás a következő generációk szemléletében, ha azt látják, hogy a bátorság megvetendő, és a gyávaság, az események alakulásának kivárása a kifizetődő dolog.

Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy a rendőrség 2006-os ténykedése a cselekvő hazafiakat egyáltalán nem érte olyan váratlanul, mint a húsosfazék mellől kiabálókat vagy a közügyekkel való foglalkozást a szavazófülkékben való alkalmankénti megjelenésre korlátozó tömegeket. A magyarországi rendőrség ugyanis már ’90 óta következetesen egy bizonyos jól körülhatárolható kivételezett csoport ideológiája és érdekei mentén avatkozik be a politikai és sokszor a büntető ügyekbe, mint ahogy erről már részletesen írtam. Sajnos ebben partner az ügyészség, sőt bizonyos fokig a bíróság is. 2006-ban annyi újdonság történt, hogy az évek óta tartó politikai motiváltságú rendőrségi erőszakra válaszul a hazafiak is visszaütöttek végre. Nem szabad hagyni, hogy a rendőrség felelősségét pusztán 2006. október 23-ra, vagy még esetleg szeptember 19-20-21-re korlátozzák. A rendőrség mondhatni körömszakadtáig küzdött az illegitimmé vált szocialista hatalom fenntartásáért, így kvázi cinkossá vált. Megújulás csak ebből az irányból megközelítve a kérdést érhető el érdemben. Ilyen szempontból voltak aggasztóak Pintér Sándor Gergényit mentegető szavai.

- Az új Parlament újraszabályozza a közterületi parkolást: Nos, aki ismer vagy legalább a Szent Korona Rádiós műsoromat hallgatta, azt tudja, hogy régi vesszőparipám ez a téma. A tavaly novemberi alkotmánybírósági határozatot olvasva, megnyugvással állapítottam meg, hogy az évek óta hangoztatott véleményem, miszerint vérlázító az a harácsolás, ami parkolási díj gyűjtés címen folyik, és a gyakorlat több ponton is alkotmányellenes, most az Alkotmánybíróság részéről is megerősítést nyert. A húsz év óta a Parlamentben ücsörgő politikai erők részéről nem nagy érdem, hogy foglalkoznak a kérdéssel, hisz eddig is megtehették volna, hogy megszüntetik a felháborító gyakorlatot, és most csak az alkotmánybírósági határozat kényszere – ami megjegyzem, civil emberek beadványai kapcsán született – miatt tűzték napirendre. Viszont örömmel láttam, hogy a legtöbb polgárbarát kezdeményezés az ügyben a Jobbikos képviselők részéről hangzott el. Persze várjuk ki, hogy az új szabályozás milyen lesz, nehogy pusztán az legyen a végeredmény, hogy mindössze alkotmányosítják a harácsolást, mert az nagy koppanás lenne.

- Még egy gondolat az EU-ról: A minap eltűnődtem az EU-ról, és eszembe jutott egy érdekes összevetés. Azt mondják ugye, hogy az Európai Uniót elsősorban a gazdasági szükségszerűség hozta létre, a jogelődjét is úgy hívták, hogy Közös Piac, ez még beszédesen kifejezi ezt. Vagyis ez elsősorban egy gazdasági közösség, ami ezen a téren előnyösebb körülményeket teremt (elvileg) a tagországok számára. De hiszen mi már voltunk egy gazdasági közösség tagjai a közelmúltban, ez volt a KGST. Adódik az ember számára, hogy összehasonlítást tegyen a kettő között. Ugye a KGST annak idején a szocialista országok között próbált egy kvázi közös piac-féleség lenni. Nos, annak idején a KGST nem építette le a termelésünket, iparunkat, sőt a szocializmus ideológiájából fakadóan inkább motiválta azt, hisz a „munkás hatalom” büszkesége a prosperáló ipar, a bőséges termelés. Igaz, hogy voltak olyan termékek, amelyeket az adott országban KGST döntés értelmében nem gyártottak (nálunk a személyautó pl.), de helyette kaphatott egy olyan „húzó ágazatot”, amit viszont cserében tőle vettek meg a többiek (pl. az Ikarus buszok).
Ezzel szemben az EU teljesen leépítette – és építi le továbbra is – a termelésünket, és ha meg is vesz tőlünk valamit, azt is elsősorban olyan konstrukcióban, hogy a külföldi által tulajdonolt itteni gyárban bérmunkában dolgozhatunk, vagyis így is félig-meddig magától vásárol a nyugati „befektető”, mintha az Ikarus gyár a szovjeteké lett volna annak idején. Persze lehet mondani, hogy a KGST-ben sok gyár elavult termékeket gyártott, és végül ezért került válságba. Igaz. De így is hosszú ideig képes volt elműködni, és munkát, megélhetést és ezzel jövőképet biztosítani a benne élőknek. Most se munka, se jövőkép. És a „nyugat karjaiba való beájulásunk” óta nem állandóak a válságok? Az is igaz, hogy a KGST évtizedek végére államunk eladósodott. De nem adósodtunk el a ’90 óta eltelt húsz évben még sokkal jobban? Mielőtt azzal vádolna meg bárki is, hogy marxista lettem és Thürmer Gyula felé tartok, tisztázzuk, hogy nem azt állítom, hogy a KGST meg a szocializmus volt a jó. A kommunisták ellensége és a rendszerváltás híve voltam ’90-ben. De annyira nem vagyok elvakult, hogy ne vegyem észre, hogy ahova a „nagy rendszerváltó” politikusok nemzedéke (és ide értem az MSZP-seket is, fő helyen) juttatott minket, az úgy tűnik még annyit sem ér, mint a KGST annak idején. A közös gazdálkodás kölcsönösen előnyös termelési, kereskedelmi, pénzügyi együtt gondolkodást jelent az én olvasatomban, az EU tagság ezzel szemben nem egyéb, mint az országunk totális lehúzása a nyugat részéről. Elvették a termelésünket, vagyonunkat, és már az emberállományunkat is elszívják. Ez pontosan ugyan az az önző harácsolás, amit ezer éve tapasztalunk tőlük. Ilyen „eredmények” után igenis teljesen jogos volt az a plakát, amit az EU csatlakozás elleni kampány során készítettünk (és ami miatt több éves koncepciós eljárásnak lettünk kitéve), sőt az volt az egyetlen igaz, őszinte plakát akkoriban.

- A környezettudatos szakemberek már réges-régóta mondják, hogy az árvizek kérdését nem esztelen folyószabályozással, meg gátakat erőltetve kell megoldani, hanem víztárolókkal, ami a szárazabb időszakban vízpótlásra is felhasználható: Végre meghallottam ezt valamelyik „új rendszert építő kétharmados” politikus szájából is. Meggyőződésem, hogy az én közjogi rendszeremben, ahol nem a – nagyrészt léhűtő – pártpolitikusok ülnek az országgyűlésben, hanem a társadalom valós képviselői, az ilyen kérdések jóval előbb napirendre kerülnének.

- Kabai Károly – Veress János MSZP-s volt miniszter üzlettársa – cégeinek telephelyein lőszerek, gránátok, robbanóanyagok tömegét találták meg elspájzolva: Ki fegyverkezik itt? Ki itt a terrorista?

- Amerikai kutatók vegyszerekből számítógépes tervezéssel szaporodni képes mesterséges sejtet állítottak elő: Az ember belépett a teremtés területére. Biztos sokan megriadtak most, hogy ennek nem szabadna teret engedni, mert ez már Isten hatásköre, de én azt mondom, az emberi tudományos kíváncsiságnak és kísérletezésnek úgysem lehet gátat szabni. Nem is tudom mit kéne ezzel a dologgal kezdeni. Minden esetre nagy mérföldkő. Innentől vajon eddig ismeretlen élőlények sorát fogják „legyártani”? Hogy ez hova vezet? Ezt senki nem tudhatja.

- Fideszes „díszcigányok” szerint a cigánykérdés megoldásának terén új idők jönnek: Én semmi újat nem hallok. Ugyanúgy az integrációról papolnak. De minek az? Ki akar velük „integrálódni”? Ki akar velük összekeveredni? Vagy mit jelent az integráció? Én nem akarok velük „integrálódni”, és a családomat sem akarom velük „integrálni”. Mint ahogy mondjuk a románokkal, szlovákokkal, németekkel, mozambikiakkal, stb. sem. Éljen minden népség szépen külön-külön, szervezze meg az életét, tartsa el magát. Én az önrendelkezés híve vagyok. Földet nekik! Külön cigány területet. Aztán költözzenek oda, és oldják meg az életüket tőlünk függetlenül. Követeljünk igazságot a szétszakított magyarságnak, hogy élhessünk újra egy hazában revízió által (legalább a határmentén egy tömbben élők esetében), és országot a cigányoknak is (mondjuk Borsod északi részét), hogy éljenek ők is ott egymás között, ne a mi nyakunkon. Ez a leghumánusabb, legdemokratikusabb, legigazságosabb megoldás. A börtönökből is „áthelyezzük” őket oda, „Cigányia” börtöneibe, őrizzék egymást ők, saját költségükön, vagy csináljanak, amit akarnak. A lényeg, hogy a határátlépéshez vízum kell, nekik is ide, nekünk is oda. Azt jól van.

- A Parlament kikiáltotta a nemzeti összetartozás napjának június 4-ét: Hát öröm ezt látni, hogy Trianon végre a közbeszéd tárgyává válik és emléknap is van. Tényleg. Meg hát nekem is régi elvem, hogy ne a siránkozásra összpontosítsunk, hanem sarkalljuk magunkat nagy tettekre. A jóból merítsünk erőt, a rosszat meg tegyük jóvá. De nem hangzik hülyén a nemzet – történelme során példátlan – szétszakításának napját az összetartozás napjának nevezni? Vagy én volnék szőrszálhasogató? Kicsit olyan ellentmondás ez, mint annak idején a „munkás-paraszt DEMOKRATIKUS DIKTATÚRA”. Nem a jó szándéknak a hozzá nem értéssel való párosulásával állunk itt szemben?

- A német államfő az afganisztáni német katonai részvételt gazdasági érdekként aposztrofáló megjegyzése miatti közfelháborodásra reagálva, lemondott: Mi ez ahhoz a lebukáshoz képest, ami Gyurcsánnyal történt 2006-ban? Semmi. Erről beszélek már évek óta. Ami itt történt, az példátlan volt a világban, ezért a nemzeti válaszreakción sincs mit csodálkozni.

- Az LMP-s Schiffer András kijelentette a Parlamentben, hogy a rendőrség magatartása 2006-ban még azokkal szemben sem volt elfogadható, akik szembeszálltak velük, persze az ilyeneknek azért nem jár kártérítés: No! Ez már kezd korrektebben hangzani. Ne kapjanak kártérítést a szocialista erőszak hatalommal szemben tevőleges ellenállást tanúsítók. Üsse kő. (Pedig kitüntetést érdemelnének.) De legalább szüntessék meg velük szemben az eljárásokat. Ez a minimum!

Itt szeretnék reagálni arra, hogy Balczó Zoltán „elhatárolódott„  valami megnyilatkozása során tőlem, Hunniától, meg Toroczkai „szegedi találkozójától”. Határolódjon el tőlem Balczó, ha jólesik neki, csináljon, amit akar. Sajnos a szegedi találkozó után három nappal letartóztattak, ezért nem tudtam már a pont aznapi esedékes rádió műsoromban a témáról szólni. De akkor most elmondom, hogy ott – köszönhetően az én kezdeményezésemnek – az általános nemzeti radikális szólamokon túl két konkrét dologban megállapodás is történt. Az egyik a 2009-es buziparádé elleni közös fellépés elhatározása volt, amivel kapcsolatban abban maradtunk, hogy mindenki átgondolja a maga szerepét, és rövidesen összeülünk újra ez ügyben. A másik az, hogy el kell kezdeni (már akkor) követelni az amnesztiát a politikai indíttatású eljárás alá vontak számára. Ez utóbbi vonatkozásban az volt konkrétan Vona Gábor válasza, hogy mi sem egyszerűbb ennél számára, akár már holnaptól kész ezt megtenni. Nos, én már nem tudtam ellenőrizni, hogy állta-e a szavát, de inkább csak Gaudi és Morvai szájából hallom, és inkább csak az utóbbi hónapokban ezeket. Persze ez is örvendetes.

- Toroczkai az „Északi Civilizáció Szövetségének” megalapítását kezdeményezte egy olaszországi rendezvényen: Szépek ezek az internacionalista álmok Lacika, de előbb talán magunkon kéne valahogy segíteni. Vagy itt már minden sínen van szerinted? Jók ezek a grandiózus tervek. Csak hát amíg itt is hemzsegnek a félbehagyott kezdeményezések?

- Matolcsy György Molnár Lajos volt „igen népszerű” SZDSZ-es miniszter kétes ügyek közelében mozgó sógornőjét helyezte pozícióba a minisztériumában: Most mit lehet erre mondani? No comment. Fideszes „szép új világ”.

- Izrael Gázába tartó, segélyt szállító török hajóflottát támadott meg: „Meglepő” módon nem szándékozik az USA azonnal lerohanni Izraelt, sőt az ENSZ Biztonsági Tanácsában a nyilván „elfogult” nemzetközi vizsgálóbizottság helyett, a nyilván „elfogulatlan” izraelit javasolta. Ezután nyilván nem fog megsértődni attól a nyilván elfogulatlan vélekedéstől, amit már régóta sokan hangoztatnak, hogy az USA Izrael pincsikutyájaként funkcionál már régóta. Vagy nem?

Vác, 2010 június 3.

Budaházy György