Hiába a csökkenő népszerűség, Sarkozy nem enged. A brüsszeli kritikákkal szemben is védelmezi a romák kitelepítését és folytatást ígér.

Július végén hirdette meg - voltaképpen a már egy éve folyó - harcot Nicolas Sarkozy, francia államfő az országba vándorolt román és bolgár cigányokkal szemben, akik illegális telepeken húzódnak meg, és nem ritkán kerülnek konfliktusba az őket nem szívesen fogadó helyi lakossággal.

Bár a baloldal is tiltakozott, kiderült: Lille szocialista polgármestere, a párt főtitkára, Martine Aubry nemrég maga is kezdeményezte egy illegális telep felszámolását.

Sarkozy intézkedéseit azonban élesen kritizálták - nem is annyira a románok vagy a bolgárok részéről, hanem a katolikus egyház és számos emberi jogi szervezet fejezte ki tiltakozását. Utóbbiakkal a francia jobboldal nemigen szokott foglalkozni, a zavaró katolikus kritikát viszont először egy kellemetlen ízű „németezéssel" akarták helyre tenni, majd a katolikus kormányfő, Francois Fillon - ki látványosan távol tartja magát Sarkozy és Hortefeux belügyminiszter csinnadrattás fellépéseitől - hívta meg találkozóra a francia katolikus érseket.

Végül helyre állt a béke. Igaz, a kormánypárt néha ma is üzenget azért, például, hogy az egyház azok szenvedéseit is vegye figyelembe, akik a romák miatt nem tudnak élni. Vagy még erősebben így hangzik Róma felé Párizs válasza: az állam és az egyház szétválasztása okán édes mindegy, hogy mit mondanak a katolikusok - úgy is az lesz, amit az állam akar.

Most azonban az a Brüsszel jelentkezett be, amely eddig elég halk volt az ügyben, tekintve, hogy sem a bevándorlás-, sem a romapolitika nem uniós hatáskör. Az Európai Bizottság szerint Franciaország nem kezelheti bevándorlókként a román és bolgár cigányokat, akik ugyanúgy EU-állampolgárok, mint bármely francia. Ergo: szabadon mozoghatnak, letelepedhetnek az Unió tagállamaiban, és csak bírósági ítélettel utasíthatók ki. Az EU szerint tehát Sarkozy voltaképpen a kollektív bűnösség, vagy ha jobban tetszik: megelőzés elvét vallva olyan EU-állampolgárokat küldet haza, akik papíron nem követtek el semmi törvénysértést.

Franciaország persze arra hivatkozik, hogy a romák önként mennek haza, s ez formálisan igaz, hiszen a francia rendőrség csak az illegális táborok felszámolásánál, de nem a hazaküldésnél alkalmaz erőszakot. Bernard Kouchner külügyminiszter is többször elmondta, hogy egy, a szabad mozgást szabályozó EU-irányelv értelmében az „odre public", tehát a közrendi érdek alapot szolgáltathat kiutasításra. Persze ma elvileg a francia kormány még ezzel sem él, mondván: valamennyi roma önként megy haza.

Amikor aztán az Európai Parlament szeptember 9-én, főleg a baloldali és a jobboldali liberális frakciók segítségével határozatban ítélte el a romák kitelepítését, Sarkozy pártja baloldali machinációról beszél.

E héten az Európai Bizottság alelnöke, Viviane Reding is megszólalt. Szerinte a második világháború óta nem látott olyat Európa, mint amit Sarkozy megenged magának. Pierre Lellouche, európaügyi államtitkár hasonló tónusban válaszolt: „elég volt, ez nem az a hangnem, ahogy egy nagy európai állammal, mint Franciaországgal, az emberi jogok őshazájával beszélni szokás". Majd azt is odavágta a luxemburgi politikusnőnek, hogy egyébként se szóljon bele egy olyan a francia ügyekbe, aki egy „350 ezer lakosú országból" jön. (Ténylegesen több mint félmillió lakosa van a luxemburgi hercegségnek.)

Néhány zsidószervezet is bírálta azonban Redinget, mert szerintük a második világháború alatt történt események olyannyira egyediek, hogy nem lehet mással összehasonlítani. Reding a hét közepére vissza is vonta e kijelentését, de jelezte: a lényeg nem változik. Maga a konzervatív José Manuel Barroso is azt mondta, hogy Reding az egész Bizottság nevében ítélte el a romák kitelepítését, még ha a hangnemmel nem is ért egyet.

Sarkozy azért a maga módján visszavágott a luxemburgi politikusnőnek. A kormánypárt szenátoraival folytatott reggeli megbeszélésén azt mondta, hogy ha kell, szívesen átadják a franciaországi romákat a luxemburgiaknak. „Az európai biztoshölgy Luxemburgban él, igen közel Franciaországhoz. Örömmel vennénk, ha Luxemburg tudna néhány romát fogadni." Az idegenellenes olasz Északi Liga EP-képviselője, Mario Borghezio rögtön kérdést is intézett Redinghez: „Hány romát fogad be akkor Luxemburg?"

heti válasz