A behajtók mint a harácskapitalizmus legundorítóbb élősködői

(illusztráció)

A "szép, új évezred" egy tragikus, egyben döbbenetes társadalmi
kórtünettel köszöntött ránk. Emberek, családok százezrei kerültek az
elmúlt néhány évben egzisztenciális vészhelyzetbe a korábban
lakásépítésre, illetve vásárlásra felvett – elsősorban devizaalapú –
jelzáloghitelek miatt.

(Ébredj magyar, a nyomortelep lesz az otthonod!)

A bankok és az emberi nem hordalékából felszínre úszott zugügyvédek
által kezdeményezett végrehajtási eljárások következményeként
kilakoltatott, kifosztott és nincstelenné, perspektívátlanná tett emberi
életek, családi drámák, öngyilkosságok kísérték ezeknek a bitóra
kiérdemesült gazember hiénafajzatoknak a tevékenységét.

Minthogy Magyarország a neoliberális szabadrablás "gazdaságpolitikai
filozófiájának" alkalmazása miatt évek óta egyre gyorsuló szabadesésben
jut mind mélyebbre a gazdasági krízis feneketlen szakadékába, ennek
természetes következményeként drasztikusan megnőtt a munkanélküliek
száma. Vagyis százezrek veszítették el csak az utóbbi két évben
állásukat, így önhibájukon kívül váltak fizetésképtelenné. (Az már egy
másik történet, hogy a hazaáruló, renegát "elitünk" által idegen kézre
játszott közszolgáltatók által követelt, irreálisan és pofátlanul magas,
megfizethetetlen rezsiköltségeket sem bírják törleszteni milliók). S ez
a globális, az 1929-1933. éviekhez hasonló krízis nem mellesleg a
bankok hazardírozó, felelőtlen pénzügyi és hitelezési, valamint tőzsdei
bűvészmutatványai folytán következett be. Természetesen ez a tény a
főbűnös bankoligarchiát a legkevésbé sem késztette valamiféle
önkontrollra – hiszen istene a pénz –, hitelezési gyakorlatának
felülvizsgálatára, s az adósság-követelések humanitárius szempontokat
érvényesítő kezelésére.
S ha már a devizaalapú hitelezéseknél tartunk, rögvest vessünk is fel
egy nagyon "eretnek" kérdést, jelezve, hogy e sorok írója semmilyen
vonatkozásban nem érintett ebben az ügyben, ezért megkísérel a lehető
legtárgyilagosabb és elfogulatlan módon közelíteni a problémához. Nos,
szerény véleményem szerint – amennyiben a jelenleg hatályos törvények
szerint ez megalapozott és mind polgári, mind büntetőjogi szempontból
támadhatatlan is – orbitális aljasság a pénzintézetek részéről, hogy a
szerencsétlen, totálisan kiszolgáltatott ügyféllel – ne feledjük, hogy a
mindenható banknak jogában áll a mi valós vagyoni és egzisztenciális
helyzetünkről mindent megtudnia és azt teljesen feltérképeznie, ellenben
mi semmiféle kozmetikázatlan információhoz nem juthatunk hozzá a "Szent
Mammon" gazdálkodását és valós pénzügyi mérlegét illetően - olyan
szerződést íratnak alá, amelyet később ők egyoldalúan és önkényesen
módosíthatnak úgy, hogy a nyomorult hitelfelvevő a többszörösét fizeti
meg az eredeti szerződésben szereplő törlesztőrészleteknek. Magyarán és
közérthetőbben: ez a legalizált útonállás minősített esete, közönséges
rablás és az áldozat kizsebelése. Egyébiránt a rómaiak óta az európai
jogban evidenciának minősül az, hogy amennyiben a szerződő felek egyike
megszegi a kontraktust, úgy onnantól fogva az a másikat sem kötelezi.
No de a történet korántsem annyira prózai, mint amilyennek első
olvasásra tűnhet. A bankokrácia disznófejű nagyurai a tartozás
rendezésének lebonyolítását eladják ún. követeléskezelő cégeknek,
magyarán ezeknek az australopithecusokból rekrutálódott, kaszaélre való,
hullarabló, dögevő parazitafajzatoknak. Ezek a behajtó kompániák az
ügyfél megszégyenítésével (Istenem, éppen ezek) próbálják elérni, hogy
az anyagi csődhelyzetben lévő banki rabszolga minél hamarabb fizessen.
Ezért repertoárjuk meglehetősen választékos, miként azt a napi, keserű
tapasztalatok bizonyítják. A pszicho-horror taktikai mesterfogásait
alkalmazva rendszeresen zavarják a fizetésképtelen ügyfelet a
munkahelyén, megkeresik az illető személy főnökét, beszélnek az adós
szomszédaival. Különösen undorító, ávós beidegződésekre valló módszer,
hogy ezek a férgek naponta több tucatszor rátelefonálnak az áldozatra,
sőt sőt éjszakai és késő esti hívásokkal is zaklatják a levadászandó
célszemélyt. Holott a jelenleg hatályos törvények szerint is először
kötelesek lennének tértivevényes levélben értesíteni az adós
állampolgárt, hogy megbizonyosodjanak róla, valóban eljutott-e az hozzá
az információ, ám ezt rendszeresen mellőzik. Ami pedig a köztörvényes
bűnügyi kategóriába sorolandó zaklatásokat illeti, ezek alkotmányos
alapjogokat sértenek, hiszen nem világos az, miszerint ezek a
droid-társulatok miképpen juthatnak hozzá olyan bizalmas adatokhoz, mint
a hitelfelvevő adós munkahelye, arról már nem is szólva, hogy a
zavartalan életritmushoz minden magyar állampolgárnak alapvető és
megsérthetetlen joga van.
Önmagában a behajtó cégek létezése és tevékenysége is a "kis magyar
abszurd" világának cáfolhatatlan bizonyítéka és a társadalom
organizmusának kóros, sejtburjánzásos kinövése. Márpedig a szervezet
egészséges részének további létezése, illetve a normális életfunkciók
fenntartása érdekében a rákos sejthalmazt mihamarabb és gyökerestől ki
kell vágni a testből.

Azért, mert gyilkol és pusztít. Miként gyilkolnak, pusztítanak és
terrorizálnak ezek a társadalom pöcegödréből felszínre sodródott, maguk
körül penetráns bűzt árasztó, tisztességes embereken élősködő, közmorált
romboló cégéres parazita hiéna-bandák is.

Lipusz Zsolt - Kuruc.info