Magyar Advent 2010-ben
Ez az Alkotmány örök: ameddig van igaz magyar, addig az Alkotmány él, és uralkodónk a Szent Korona.

A nemzet sóhajt, és összehajolnak a megváltásról álmodó lelkek,
miközben Kétharmados Abszolút Viktor vak hívei azon töprengenek, vajon
mi legyen a Szent Koronával, esetleg jó lenne az új alkotmány
preambulumában (előkelőbben: praeambulumában) arra utalni, hogy volt itt
egy nemzet, és a jelképe a Szent Korona.


Adventus Domini, az Úr eljövetelére várás, a Megváltó születése iránti vágy ünnepi felkészülése.
Úrjövet.
Várjuk a Megváltó születésének ünnepét, és ezzel elkezdődött az új egyházi év.
Az adventi gyertyák fényében felragyog Krisztus feltámadásának
világossága, moccan a levegő, némán sóhajt a Kárpát-medence, és a kis
lángok mint érett kalászok hajladoznak.
A nemzet sóhajt, és összehajolnak a megváltásról álmodó lelkek, miközben
Kétharmados Abszolút Viktor vak hívei azon töprengenek, vajon mi legyen
a Szent Koronával, esetleg jó lenne az új alkotmány preambulumában
(előkelőbben: praeambulumában) arra utalni, hogy volt itt egy nemzet, és
a jelképe a Szent Korona.
Azt mondják Abszolút Viktor hívei, hogy esetleg lehetne erre utalni.
Viktor hallgat, mert aki hallgat, bölcs marad, ahogy a rómaiak hitték.
Hát persze: akiről nem derül ki, hogy tudatlan, azt nevezhetjük akár
bölcsnek is, hiszen nem cáfolja azt sem.
Ilyenkor a magyar keresztény, az a kevés, amennyi még van,
elcsodálkozik, mert ez az előszóba esetleg besuvasztható Szent Korona
másoknak jelkép, és talán nem bántjuk meg vele a zsidóságot, akiknek a
tisztelete immár államvallássá lett a magukat politikusnak nevező hon-
és nemzetárulók számára.
A magyar ember csak bámul, mert ez a jelképesdi, és az, hogy talán,
netán, esetleg közönséges közönséges judeobolsevik hohmecolás.
A Szent Koronára nem utalni kell, mert nem jelkép, hanem maga a nemzet,
azaz ami a nemzetből még megmaradt, 500.000-nél többre nem becsülhető,
igaz magyar ember.
Ezeréves múltunkat nem méltatni, hanem folytatni kell, nemzetünk nem
szabadságharcokat vívott, amikre szintén emlékezni akarnak a lelkesebb
gyávák, hanem Istentől eredően akkor is szabad, és az is marad, ha aljas
idegenek és bérenceik ezt képtelenek is elviselni.
A Szent Koronára nem utalni kell, előszavas álmagyarok és félmagyarok,
állampolgárok, de nem hazafiak, hanem újjáépíteni azt az erkölcsöt, ami a
magyar nemzet szent hagyományain ezer vagy több ezer éve alapulva ma még
mindig fellelhető, mert ennek köszönhetjük megmaradásunkat. Ugyanígy nem
tagadhatjuk meg, bármennyire dühöngenek is az újkeresztények és ószövetségi vezetőik,
ősi egyisten-hitünket, mert az is része a nemzet tudásának és
hagyományának, amint az a kereszténység is, aminek még nem politikai
udvaroncai, hanem papjai és lelkészei voltak.
Nem adhatjuk fel nyelvünket sem, az egyetlent, ami egész nemzetünk kultúráját, tudását minden ízében átszövi és összetartja.
Az anyaföld nyelvét, az anyanyelvet kötelesek vagyunk megőrizni, mert az
maga a nemzet kultúrája, a nemzeti tudás és a nemzeti hagyomány nyelve.
Itt nincs mit dicsérni páratlan nagyszerűségén, mert tudjuk, amit
elbutított iskoláink, bugris képviselők, kegyelemből diplomához jutott
egyes tanárok anyanyelvként terjesztenek, gyalázata annak a csodás
eszköznek, amivel őseinket nemzetté, hívővé és becsületessé lenni
tanították ősanyáink.
A megmaradt néhány igaz magyar ember számára Alkotmány a Szent Korona
Tan, ami a Szent Koronából és a nemzet hagyományaiból ered, és ha később
meg is érintette az írásbeliség, a Korona, a magyarok kereszténysége
nem előszó, hanem az Alkotmány maga.
Semmi közünk hozzá, és nem is szükséges ilyen előkelő, magyarított
latinságú előszó, mint a kiagyalt, gyáva preambulum. Abban legfeljebb az
határozható meg, hogy Magyarországnak mi az államformája, milyen
nemzeti zászlója, és minek nevezzük vezetőjét.
Nehéz ezt kitalálni?
Ha abból indulnak ki az elbutított tömegek, hogy Magyarországnak nincs
Alkotmánya, akkor mondható nehéznek is, mert gondolkozni kell rajta. A
magyarságnak azonban van Alkotmánya, sohasem szűnt meg, csak jogát és
létét tagadták le, miként a nemzetköziséggel a nemzet létét szerették
volna.
Ez az Alkotmány örök: ameddig van igaz magyar, addig az Alkotmány él, és
uralkodónk a Szent Korona. Ehhez képest érdektelen, hogy a nemzeti
trikolor díszítve vagy díszítetlenül fejezi-e ki összetartozásunkat.
Nem kell semmi újat kitalálni, elég a régit felfedezni, mert annak
köszönjük, hogy akik megmaradtunk magyarnak, bármi történt is, akármit
tettek is velünk és ellenünk, „Él magyar, áll Buda még”!
Ahogy megvannak ezeréves koronázási ékszereink, és birtokoljuk azokat,
ugyanúgy megvan, él a magyar, és uralkodója ez a csodálatos Szent
Korona, amit első szent királyunk, miután elvesztette egyetlen, véréből
sarjadt utódát, Szűz Máriának adott át.
Országunk a Szűzanya országa, uralkodónk a Szent Korona, mi legyen hát a
taplóvá butított nép szavára Szűz Mária királyságának, Regnum
Marianumnak az államformája?
Vajon hány judeomagyar és judeokeresztény gyalulja most agyát, hogy
összebékítsen tüzet és vizet, jóllakassa a történelem legmohóbb
kecskéjét, akár utolsó kincsének feláldozása árán:
Mi Atyánk, aki ott vagy, ahol a nevedben összegyűlünk, ez a nemzet nem
kiált bosszúért, de őseinknek a kereszténységért, Szent Koronánkért
Szűzanyánk nevét kiáltva kiontott vére hozzád kiált: ELÉG VOLT A
RABSZOLGASÁGBÓL!

Advent van, várjuk az Úr földre szállásának ünnepét. Nem karácsonyfával,
nem hamisan csillogó, tarka gyertyákkal, hanem adventi koszorúnk
bűnbánatlila gyertyáinak előtted való meghajlásaival világítva
meggörnyedt vállunkat, de hitünkben erősen tartott derekunkat. Krisztus
világosságának fényében, a betlehemi üstököscsóva örökös visszatérésében
felragyogó reménykedéssel várjuk a magyarok megváltását.

Mennyei Atyánk után hozzátok szólok, megmaradt igaz magyarok, akik
annyian vagyunk, mint amikor Árpád apánk az ő segítségével megvédte a
nemzetet Európától.
Véreim, akiket nácinak neveznek mindazok, akik egy tál lencséért eladnák
azt, amihez nincs közük, a mi örökségünket! Ez a haza lehet talpalatnyi
is, amíg már csak egy magyar áll megkínzott földjén, akkor is magyar
haza marad. Ez a föld, a mi őseink hagyatéka a mi felelősségünkre maradt
fenn. Akkora, amekkora, a mérték változandó, de ez a mi hazánk, és
őseink csontjai itt porladnak, az ő hamvaik vannak talpunk alatt. Itt az
idő, el lehet dönteni, hogy őseinket kidobjuk-e a magyar nemzetből,
vagy ők dobjanak-e ki bennünket.
Jól gondoljátok meg a következőket! Tudjuk, hogy a Teremtő mikor
jött közénk emberi testben, hogy megváltsa az arra méltókat bűneiktől,
de nem tudhatjuk, mikor lesz teljessé a Föld ideje, mikor kell
előállnunk azzal, hogy beszámoljunk Isten és őseink szelleme előtt, hogy
mit tettünk a ránk bízott javakkal.Pál apostol írta a rómaiknak: „Itt
az óra, hogy felébredjünk … Vessük le a sötétség tetteit, és öltsük fel a
világosság fegyvereit!”

Ragyogjanak a Magyar Advent gyertyái! Ébresztő!

Dr. Szitányi György
Klebelsberg Kunó Oktatáspolitikai Szakmai Közösség
szakpolitikai tanácsadó