Szüksége van-e Magyarországnak két kamarás Országgyűlésre? Kikből állt hajdan, és kikből állhatna a jövőben a Felsőház? Egyáltalán időszerű-e ma a törvényhozás szerkezetének ilyen radikális újraszabása? A barikad.hu utánajárt. 

A Felsőház magányos üléstermeAz utóbbi évtizedben egyre nőtt azoknak a száma, akik érdeklődni kezdtek a Szent Korona-tan és a történeti alkotmány iránt. A sok lelkes érdeklődő bőven találhat anyagot az interneten, könyvtárakban és a könyvesboltok polcain. A témában kiadott köteteket és tanulmányok többségét jogász végzettségű szakemberek írták. Újabban a politika is lehetőséget lát a történeti alkotmány "feltámasztásában". 

A magyar alkotmánytörténet egyik fontos megkerülhetetlen eleme a kétkamarás parlament intézménye, melyre találhatunk számos példát a kora középkortól kezdve az európai és a magyar jogtörténetben. 

A királyi tanácstól a Főrendiházig 

A középkori magyar országgyűlésében a királyi tanácsadói körből kialakuló, a társadalom legfelső rétegét képező egyházi és világi elit tanácsa képezte a korabeli "felsőházat". Az országgyűlés intézményeinek szervezeti tagozódását először az 1608. I. tc. szentesítette. A felső-, illetve alsótábla léte törvényi szabályozást nyert. 

Ahhoz, hogy a törvényhozás döntsön, a két kamara egyetértésére volt szükség. Külön tanácskoztak, de megvoltak a keretei a folyamatos egyeztetésnek is. 

Főrendiházből Felsőház 

A polgári átalakulás magával hozta a rendi előjogok megszűnését. Az alsótábla népképviseleti jellegű kamarává (képviselőházzá) változott, amelynek tagjait választójogi szabályok szerint választották meg. Magyarországon a felsőház (főrendiház) összetételét némi változást követően - a történelmi kontinuitást biztosítva - meghagyták. 

Az Osztrák-Magyar Monarchia és a régi Magyarország összeomlása, majd az azt követő belpolitikai események a dualista kor parlamentjét is halálra ítélték. 1918 őszén a képviselőház feloszlatta magát. A főrendiház felfüggesztette működését. 1920 és 1926 között egykamarás parlament 
(Nemzetgyűlés) működött Magyarországon. 1926. után visszatért a kétkamarás rendszer. 

A felsőház felállításakor erős szempont volt, hogy a képviselőház kiszámíthatatlan működésével szemben a megbízhatóságot, a rendszernek megfelelő konzervativizmust szolgálja. A 20-as években, amikor a felsőházat felállították, akkor egy esetleges baloldali előretöréstől tartottak. 

A felsőház annyiban igazodott az európai trendhez, amennyiben korlátozta az arisztokrácia jelenlétét, növelte az önkormányzatok és érdekképviseletek választottainak számát. Az egyházak és az arisztokrácia képviseletét nem számolták fel, viszont szabályokhoz kötve némileg korlátozták. 

A képviselőház tagjai választások útján, párthovatartozás szerint kerültek be a parlamentbe. A felsőház esetében ez nem volt szempont. A felsőházi tagok ötöde arisztokrata volt. 

A második kamarában jelentős számban képviseltették magukat a történelmi egyházak, magas pozíciót betöltő tisztviselők, különböző tudományos és egyéb intézetek. A parasztság képviselete viszont csak 2-3% között mozgott, az iparosoké pedig még a 2%-ot sem érte el. Igaz, az utóbbi két réteg az 1918. előtti főrendiházban egyáltalán nem volt jelen. 

Ha a képviselőház által elfogadott törvényjavaslatokat a felsőház nem találta megfelelőnek, két ízben is új javaslat elkészítését kezdeményezhette. Vétójoggal azonban nem rendelkezett, azaz a képviselőház végső soron a felsőház hozzájárulása nélkül is az államfő elé terjeszthette a törvényjavaslatokat. 

1937-ben kiterjesztették a felsőház jogkörét: a képviselőház a továbbiakban már kétszeri sikertelen egyeztetés után sem terjeszthette javaslatait jóváhagyás végett az államfő elé. A továbbiakban a két ház együttes ülésen, titkos szavazással döntött a javaslat sorsáról. 

1944-ben a nyilas hatalomátvétel után a felsőház tagjainak egy részét letartóztatták, ezért csonkán működött tovább. A második világháború utáni évektől az Országgyűlés egykamarássá vált. 1948-tól kezdve a döntéseket valójában már nem ott hozták meg, 1989-ig lényegében csak a diktatúra parlamentáris díszleteként működött tovább. 

Újra két kamara? 

A tavaszi választások után szinte azonnal napirendre került az új alkotmány előkészítése. A munka jelenleg is folyik - igaz, immár az ellenzéki pártok nélkül. Az MSZP és az LMP a Alkotmánybíróság jogkörének megkurtítása, míg a Jobbik a keresztény állameszme , és a történelmi jogfolytonosság visszaállításának elutasítása miatt hagyta el az új alaptörvényt előkészítő bizottságot. 

Az új alkotmányról folyó viták közben felmerült annak a lehetősége, hogy az új parlament kétkamarás legyen. 

Minőségi kontroll és nemzestratégia 

A barikad.hu megkérdezte Zétényi Zsolt jogászt, aki a kérdés egyik legnevesebb hazai szakértőjének számít. A szakember szerint nagyon időszerű lenne egy második kamara létrehozása, amely szerinte minőségi kontrollt gyakorolhatna a pártok képviselőiből álló alsóház felett. Zétényi Zsolt ugyanakkor leszögezte: a második kamarának semmiképp sem lehetne nagyobb hatalma, mint a képviselőháznak. 

Egy ilyen döntéshozó grémium a szakember szerint erősítené a plurális jellegű érdekérvényesítést is, ami az egész társadalom javára válhatna. A második kamara magasabb színvonalú jogalkotást, és a nemzetstratégiai érdekek hatékonyabb képviseletét hozhatná magával, és csökkenthetné a "kétharmados aktivizmusból" eredő esetleges hibákat is - foglalta össze véleményét Zétényi Zsolt 

Egy "magyar Bundesrat-ot" el tudnék viselni 

Pokol Béla már valamivel óvatosabban fogalmazott. A neves alkotmányjogász a barikad.hu-nak úgy fogalmazott: elméletileg semmi akadályát nem látja egy második kamara életre hívásának. Már csak azért is- tette hozzá - mert a demokratikus országok többségében a törvényhozás két házzal működik. A szakember ugyanakkor leszögezte: véleménye szerint egy képviseleti elven alapuló demokráciában, amilyen a magyar is, a választott kormány cselekvőképességét nem célszerű túlzottan szűkíteni. 

- Úgyis van elég ellensúlyként funckiónáló intézményünk az Alkotmánybíróságtól a független Nemzeti Bankig. Én úgy vélem, a felsőháznak nem a végrehajtó hatalom kontrollja kellene, hogy legyen az elsődleges feladata. Ám egy korlátozott döntési jogkörrel bíró, nem kontrolláló, inkább irányokat kijelölő, regionális kérdéseket érintő dolgokban dönteni jogosult második kamarát, azt hiszem, minden további nélkül el tudnék viselni - mondta Pokol Béla. Az alkotmányjogász legszívesebben nem egy egyházi, vagy szakmai, sokkal inkább egy területi alapon szerveződő második kamarát tudna elképzelni hazánkban. Ez a megyék, vagy a régiók delegáltjaiból állhatna össze, így tükrözhetné az ország különböző térségeinek eltérő jellegét és érdekeit. A szakember szerint erre jó példát szolgáltat a német Bundesrat, de a hozzánk hasonló méretű Ausztria Szövetségi Gyűlése is. 

Barikád