A Függetlenség Monitor rovatának 2007-es, interjújával búcsúzunk a költőtől, a boldog feltámadás reményében.

Utassy eredeti költő. Az eredeti szó „eredetileg” nem egyénit, merőben újszerűt jelent, hanem az eredethez hívet. Hű az elődeihez, nagynevűekhez és névtelenekhez. És önmagához, családi emlékeihez – árvaságához – és gyerekkorához. Utassy József egész életműve a szabadságfogalom jegyében szerveződött. Ezért van az, hogy bár szervesen kötődik egy történelmi korszakhoz, ki is szól belőle: időtlen és így ma is időszerű. A költőt, aki csak tiszta forrásból hajlandó meríteni, azt joggal illeti az olvasók szeretete. Az méltán kaphatta meg 2001. március idusán a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-Díjat. A költővel életének és pályájának szakaszairól rédicsi otthonában beszélgettünk.

- A negyvenegyes tavasz harmadik napján születtem Ózdon. Alig kétéves koromban árvaságra juttatott a második világháború. Egerben érettségiztem. Utána három év munka következett: voltam OTP-tisztviselő, részes cséplőmunkás és művészeti előadó. Majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar–népművelés szakára kerültem. A diploma megszerzése után egy zuglói szakmunkásképző iskola diákotthonában nevelősködtem öt évig. Feleségemet, Horváth Erzsébetet – aki majdan általános iskolai igazgató volt – az egyetemen ismertem meg. Szintén az egyetemen kerültem szoros kapcsolatba a Kilencek költőcsoport sok majdani tagjával, pl. Mezey Katalinnal, Oláh Jánossal, Péntek Imrével.

- Érdekes módon a Kilencek tagjai népművelő szakon tanultak…

-Igen. Az 1960-as évek elején indult ez a szak, s mindenki, akit valamilyen politikai okból addig egyetemre nem vettek fel, oda jelentkezett. Felsőfokú tanulmányom után az akkor az Irányi utca - Egyetem utca sarkán lévő Metro klubban éjféli zárós voltam, tehát a rendezvények után én zártam a helyiséget. Ez a klub volt az Omega együttes első fellépési helye. Ez az „állás” megszűnt, s mivel meg kellett élnem valamiből, így munkát keresve az egyik telefonfülkében felütöttem a telefonkönyvet – nyílik, ahol nyílik! A Vasas Szakszervezetnél nyílt ki a könyv, felhívtam őket. Ott közölték velem: náluk nincs munka, de felvesznek a Magyar Hajó- és Darugyár könyvtárába. Ezt örömmel elvállaltam. No, meg ők is örültek, mert rég vártak egy olyan bolondra, akinek kell egy ilyen állás. Három hónapig dolgoztam ott. Majd jött a nevelőtanárkodás.

- Nagy László költőt akkor már ismerte?

- Igen. Első évfolyamos koromban viszont még nem. Juhász Ferencet és Kormos Istvánt ismertem már tanulmányaim megkezdése előtt is, de Nagy Lászlóról nem hallottam. Kormos hívta fel a figyelmemet Nagy Lászlóra. Kormos Istvánnal nagyon jó kapcsolatunk volt. Több versemet vittem fel hozzá, hogy véleményezze azokat. Rengeteget mesélt, s én rajongtam a stílusáért. Szójátékokat és rímjátékokat játszottunk egymással. Egyszer megkérdezte tőlem: ismered-e Nagy Lászlót? Feleltem: nem. Ott ül – mondta. Az iszkázi mester egyik példaképem volt. Hozzá írtam a Csillagvirágváza című verset.

- Miért akarta megakadályozni az Elérhetetlen föld megjelenését az akkori kultúrpolitika?
Juhász Ferenc, Kormos István, Váci Mihály és Nagy László ajánlást is írt a kötethez…

- Igen. Nagy László írta az előszót. Kimondatlanul a legnagyobb indok az volt, hogy ne legyen utóvédserege se Nagy Lászlónak, se Juhásznak.

- Kormos is „félre volt téve”?

- Igen. Pistát, mint hótiszta embert, a hatalom gyűlölte. Pedig neki nem volt olyan „problémája”, mint nekem, a Zúg március c. költeménnyel. A tisztaságát nem tudták elviselni. Az ötvenes években elhallgatott, szinte két évtizeden át gyermekverseivel és műfordításaival volt jelen a költészetben. Költészete időközben átalakult: a népi hagyományokat természetes módon egészítették ki a modern francia líra vívmányai. A hallgatás egyik gyümölcse volt a Vackor, amit tulajdonképpen kislányának írt.

- Ön is írt gyerekverseket. Weöres Sándor mondta egyszer: „Szerintem gyermekvers az, ami közvetlenül, szavakkal nem oktat, hanem olyan hangulatot, dallamot, élet- vagy természetdarabkákat próbál adni, ami a gyerek – és a felnőtt – lelkét gazdagabbá, finomabbá teszi.” Egyetért vele?

- Természetesen. Ez egy pontos megfogalmazás. Sokat gondolkodtam azon: miként lehetne felkeresni Weöres Sándort. Nem tudtam rávenni magamat a találkozásra. Egyszerűen féltem. Féltem attól, hogy rá fog kérdezni valamelyik versére, nekem meg nem fog eszembe jutni az adott költemény, s ezért meg fog orrolni rám. Halogattam tehát a dolgot. Weöres időközben elhunyt. Később írtam egy Sándor-napi verset, melynek az a címe: Melegzsák. Ajánlása: W.S-nek. A cím erre a mondásra utal: Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget.

„Sándor-nap/hevülnek a hatalmas zsákok/lihegnek a fény trógerei/zsákolnak”- így kezdődik a költemény.

- El lehet mondani, hogy a Zúg március c. költeménye, melyben Petőfit szólítja meg, hozta meg önnek fiatalon a népszerűséget?

- Valóban így van. A fiatalok között nagyon népszerű volt ez az 1968. március 15-én született költemény. Másolták, osztogatták. Én lepődtem meg a leginkább azon, hogy a Magvető Kiadónál azt közölték a verssel kapcsolatban: csak ilyeneket írjál, s akkor nem lesz semmi baj. Mégis lett, hisz futótűzként terjedt el a költemény.

- Nem lett kellemetlensége ebből a versből? Hiszen lopásról, jogtiprásról van szó…

- Érdekes módon, nem hívott fel senki, csak üzenetek érkeztek Aczél Györgytől. Nyolc év letiltást kaptam. Szilenciumra tettek. Azt hitte Aczél: sikerült befogni a számat. Tévedett.

- 1948 táján, a bolsevik diktatúra eluralkodásakor, az egyetlenné váló párt ideológusai kiadták a jelszót: Lobogónk Petőfi! Tudjuk: nem éltek, csakis visszaéltek a költő nevével. Ez a költemény erre is válasz?

- Nem. Igazság szerint nem is hallottam erről a szlogenről. Mivel reálgimnáziumban tanultam, így nem jutott el hozzám ez a szöveg…

- 1976-ban íródott a Pohárköszöntő c. költeménye, melynek záró sorait sokan ismerik:„Embernek magyart, magyarnak emberit!” Jól látom, hogy ebben a költeményben a kimondás igényét – és veszélyét a totális diktatúra idején – fogalmazza meg? „Huncut kis hóhérok mennek ölre / szavaid tisztásán / nyakadért (…) s függsz majd: / egy vízszintes mondatért!”

- Igen. Egy költőnek ki kell mondani azt, amit igaznak gondol. Ez a feladata, küldetése. Először az Alföld c. lapnak küldtem el ezt a költeményt. Ott nem akarták megjelentetni, pedig négy példányt is küldtem a szerkesztőségnek. „Kedves Joe! Köszönjük a verset! Nagyon tetszik, de sajnos nem tudjuk lehozni. Ez a negyedik példány. Ne küldjél még egyet, mert nem tudunk vele mit kezdeni.”- kaptam meg levélben a választ. Azért pohárköszöntő a vers címe, mert akkor Illyés Gyula születésnapjára írtam. Azt akartam, hogy a költemény vége egy illyési üzenet legyen.

- Költészetében többször is megjelenik a tűz. A Zúg március tüze a forradalmas ifjúságé: „suhog a zászlós tűz a vérben”,, a Pokolból jövet költőjét már „kór tüze ragyogtat”-ja, a Vasban a világ című versben „láng legeli a világot”. A tűz megtisztít, vagy pedig elhamvaszt?

- Ami a legjobban szemlélteti a választ, az a Szemfedő föld c. versem zárómondata: „Intsen partjához, s mosson a tenger/ tisztító, nagy tüzek hajnalán!” Tehát a tisztító tűzről van szó, elvonatkoztatva a Bibliától, de abból kiindulva. Sokat gondolkoztam azon, hogyan is nézhet ki, mi lehet a purgatórium.

- Mondják: korai forradalmas és apa-sirató verseinek motivikája megújítva tér vissza a költő szülőföld-verseiben, amelynek összefoglaló kötete a Hol ifjúságom tűnt el.

- A szilencium idejében írtam meg ezeket a költeményeket. Sokan mondják, hogy azt sugallom a kötetben lévő versekkel: minden elveszett. Ez nem igaz. Érdekesség: szülőfalumnak Bükkszenterzsébetet vallom, hiába születettem Ózdon. Az utóbbi településen dolgozott édesapám. Akinek nem sikerült a faluból tovább tanulni, vagy Borsodnádasra, vagy Ózdra került, ahol iszonyatosan kizsákmányolták a dolgozókat. Most még kilátástalanabb és reménytelenebb azon a környéken a helyzet.

- Könyörtelen könyörgés c. költeményének zárójelbe tett első mondata: „Mert a szabadság: az emberiség fejlődésének Abszolút Nulla Foka.” Hogyan kell ezt értelmezni?

-Az abszolút hőmérséklet a testek hőállapotára jellemző mennyiség. A testeket alkotó részecskék átlagos mozgási energiájának mértéke. A nemzetközi mértékegységrendszer egyik alapmennyisége. Mértékegysége a kelvin. Az abszolút hőmérsékleti skála kezdőpontja, az abszolút nulla fok, amely -273,16 °C- nak felel meg. Ez a hőmérséklet, amely a legkisebb érték a Világegyetemben, gyakorlatilag nem érhető el. Tehát tudunk róla – mint a szabadságról-, de nem tudjuk elérni.

- Több ún. haikut írt. Mit kell tudni erről a japán eredetű műfajról, s mi az, ami önt ebben megragadta?

- A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak, a fordításokban szótagosak. Egyebekben formailag kötetlen, a sorvégek – mintegy mellékesen – rímelhetnek, de ez nem előírás. A 7. században formálódott ki a tanka japán népdalokból, némi kínai hatással. Öt sorból áll - 5-7-5-7-7 szótagos -, az első három valamely látvány, vagy az általa előidézett benyomás leírása, megfogalmazása, a 4-5. pedig az erre adott reflexió. Ez is nagyon kifejező versforma. Haikut először Fenyvesi Félix Lajos költőtőnél olvastam, s nagyon megtetszett nekem. A haikut ugyanakkor nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.

- 1984-ben egy olyan antológia jelent meg a Kozmosz Könyvek kiadásában, amely Színkép címmel az ön műfordításait is tartalmazza. Főleg bolgár és orosz nyelven írott költeményeket fordított. A műfordítás megélhetési robotnak számított, vagy pedig kihívásnak?

-Nincs szó kihívásról. Nagy László segíteni akart, a műfordításra az ő buzdítása, bátorítása ösztökélt. Nagy László bolgárból fordított, ezt a lehetőséget és a támogatását ajánlotta fel nekem. Megpróbáltam, de először visszautasítottam. Úgy éreztem, képtelen vagyok elviselni, hogy pl. egy olyan kifejezést, mint a csillagok árvája – ami csak az enyém – bárkinek is fordítás útján „odaadjak.” Majd eltelt még vagy 3-4 év, s jelentkeztem Nagy Lacinál, hogy mégis vállalom, s így lefordítottam az egyik fiatal bolgár költő versét.

- A nyelvet és az adott nép kultúráját mennyire kell ismerni a fordításhoz?

- Az lényeges, hogy a kultúrát ismerjük meg. Természetesen jó, ha minél jobban beszélünk az adott nyelven. Többször voltam kint Bulgáriában, s így alapfokon sikerült elsajátítanom a nyelvet. Kizárólag kortárs költőktől fordítottam, de Utassy-verseket is átültettek bolgár nyelvre.

- Költőnek lenni c. versében írja: „Költőnek lenni: gályarabság/Robot egy képzelt tengeren!” Így elmondható, hogy a ’60-as évek végétől gályarabságban élt?

- Átvitt értelemben. Szellemi áttételről van szó. Oda kell kötni magamat az evezőkhöz, s húzni a lapátot előre-hátra a tengeren. Miközben a hullámok csapdossák a gályát.

- Tartja a kapcsolatot az olvasókkal? Hívják író-olvasó találkozóra?

- Pont ma lendültem túl egy alkotói válságon. Szinte letepert a sikertelenség, amely Szombathelyen ért. Soós Józseffel, a rédicsi kultúrház vezetőjének ötlete nyomán egy kis társulatot hoztunk össze; költői esteket tartottunk. Itthon, Rédicsen és a környékbeli településeken is teltházat vonzott a produkció. Sóos József barátom „későn kezdő”, kiforrott, tiszta szavú költő, a hetési táj szerelmese, több évtizede Rédicsen dolgozik, s eszi a kultúra napszámosainak keserű kenyerét. Az közönségünk lenyűgöző volt. Szinte együtt dobogott a szívünk. A megyeszékhelyen is erre számítottunk. Heten jöttek el. Azt hittem belehalok. Máig nem értem, mitől ez az óriási különbség. Azt hittem belehalok az érdektelenségbe. Sokáig tartott… Túljutottam! Felhívtam Sóos Józsefet, s közöltem vele: újra nekilendülünk és megismertetjük az érdeklődőkkel verseinket.

Örülünk, hogy túl esett a válságon, s tiszta szívből kívánjuk: folytassa értékőrző-és teremtő munkáját. A Magyar Fórumban pedig ezzel az interjúval elkezdjük- hozzájárulásával- verseinek közlését, életművének elemzését. Utánajárunk egy fontos kérdésnek: hova tűnt Utassy Józsefnek megszavazott Kossuth-díj.

(mti, fuggetlenseg.hu nyomán Szent Korona Rádió)