A devizahitelezés a teljes lakossági hitelezési körre kiterjedt, az áruvásárlási hitelektől, a lakáshitelezésig illetve a jelzáloggal fedezett szabadfelhasználású hitelekig.

Társadalompolitikai vagyis szociális szempontból a jelzáloggal fedezett lakás kölcsönökkel és szabadfelhasználású jelzáloghitelekkel rendelkező adósok törlesztési képessége jelenleg és a közeljövőben is a legérzékenyebb kérdés – kommentálta a pénzügypolitikai vita tárgyát felkérésünkre pénzügyi szakértőnk, dr. Fazekas Sándor.

A nagyszámú devizaadós lakása jelzáloggal terhelt, az adósság devizaneme nagyobbrészt svájci frank, kisebb része euro. A devizahitelek esetében az árfolyammozgások kockázatát az adósok viselik. A bankok a hitelek folyósitásakor a kölcsön összegét az aktuális banki vételi árfolyamon, míg a törlesztőrészleteket az akkor érvényes eladási árfolyamon számítják. Így az adós költsége – a bank bevétele – a folyósítási díj, kamat, kezelési költség mellett, a folyósításkori vételi, és a törlesztéskori eladási árfolyam közötti marzs is. A forint gyengülésének mértékével arányos árfolyamveszteség egzakt módon nem határozható meg előre, főleg egy 15–20 éves futamidejű hitelnél.

Politikai döntést igényel

Az elmúlt időszakban a devizahitellel rendelkező adósok jelentős árfolyamveszteséget szenvedtek el, amely társadalompolitikai, vagyis szociális kérdéssé vált. Mivel az árfolyamveszteség csak utólag lesz ismert, a devizahitelesek előre nem ismert adósságot vállaltak. Ha az állam bármilyen formájú támogatással beavatkozik, akkor a bank és a devizaadós között megosztandó veszteség kisebb lesz. Az állami beavatkozás formája szabályozás, vagy támogatás, amely költségvetési finanszírozási forrást igényel. Ilyen például a pénzügyi alap létrehozása, a rossz hitelek mögötti, jelzáloggal terhelt, árverésre kijelölt lakások kivásárlására. Ez szociális feladat, mely politikai döntést igényel.

Szabályozással többféle módon lehetne enyhíteni a devizahitelesek terheit. Ilyen a törlesztőrészletek kiszámításának szabályozása. Ha a hitelező bankok lemondanának az eladási és vételi árfolyam különbözetéről, s a törlesztéseket ugyancsak vételi árfolyamon, vagy középárfolyamon számítanák át, ezzel csökkenthetnék az adósok veszteségeit. Ennek előkészítésén már munkálkodnak.

Türelmi időt nyerhetnének

– Véleményem szerint felvethető egy másik megoldás is, a mely könnyítené az adósok nehéz helyzetét, ez pedig a futamidő meghosszabbítása, annyi évvel, mint amennyi az euro előre bejelentett bevezetéséig /2014-2016/ hátralévő évek száma. Azok, akik a futamidőmeghosszabbítását elfogadják, az euro bevezetéséig türelmi időt nyerhetnének, tőkét nem törlesztenének, csak kamatot és kezelési díjat fizetnének. A futamidő meghosszabbítása nem lenne szokatlan mértékű, hiszen az átlagos – 12–15 éves – futamidő nemzetközi összehasonlításban nem magas, s véleményem szerint nem növelné a meglévő kockázatot. Az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmának szabályozása jogi kérdés. Véleményem szerint a szerződés azon pontjait kellene rögzíteni, amelyek egyoldalúan nem módosíthatóak. Viszont egy változó kamatozású hitel kamatait rögzítő szerződési pontnál nem lehet megtiltani az egyoldalú módosítást.