.

Ma Magyarországon úgy 10-15 ezren lehetnek, legtöbben közülük hazaszerető, tisztességes magyar emberek, nem tolvajok, nem bűnözők, nem sikkasztanak állami pénzeket. Mégis mindannyiukat súlyos börtönévek fenyegetik. Pedig csupán annyi a bűnük, hogy elsősorban a két világháborúból hátra maradt katonai relikviákat próbálják megőrizni az utókornak.

A fejlettebb demokráciákban – korábban azt írtam, hogy tőlünk nyugatabbra, most már azt írom, tőlünk bármerre - mindenhol létezik a military gyűjtésnek törvényes keretet adó egységes szabályozás. Hazánkban ez a rendszerváltás óta megoldatlan probléma. Jelenleg egymásnak ellentmondóak, nehezen értelmezhetőek és félremagyarázhatóak az ide vonatkozó jogszabályok. Gyakorlatilag, aki szabadideje eltöltéséhez ezt a hobbyt választja és tart otthonában néhány ósdi katonai lomot, az a jelenlegi szabályozás szerint biztos, hogy törvényt sért.

Az elmúlt nyolc esztendőben a szociálliberális kormány a tőle elvárható és megszokott „szakértelemmel” hozta a remekebbnél remekebb jogszabályokat. Talán legjobban sikerült alkotásuk a 2005. évi CIX. „haditechnikai termékek gyártásának és haditechnikai szolgáltatások nyújtásának engedélyezéséről” szóló törvény. Ez arra lenne hivatott, hogy a különböző katonai célú csúcstechnikai, vagy titkosszolgálati termékek illegális kereskedelmének gátat szabjon, de megszövegezése olyan gyengén sikerült, hogy a leírt eszközök köre szinte bármire ráhúzható, aminek valaha is köze volt a katonasághoz.

Erre a törvényre hivatkozva az utóbbi időben szinte mindennapossá váltak a házkutatások, lefoglalások és a gyűjtők értelmetlen zaklatása. Gyakran látni a hírekben, a rendőrség által lefoglalt fegyverarzenálokat, amikről aztán a fegyverszakértő megállapítja, hogy hatástalanított, lövésre alkalmatlan eszközök, és tartásuk nem illegális. Azt már meg sem említem, hogy ezeket a legtöbb estben nem szolgáltatják vissza eredeti tulajdonosaiknak, ezzel sok százezres, vagy milliós tétellel rövidítik meg őket. Hogy ez miért van így, az egy költői kérdés, valószínűleg az is közrejátszik a dologban, hogy idehaza még a mai napig él a törvényalkotásban a Rákosi-rendszer szelleme. Jó példa erre a magyar fegyvertartási törvény, amely a legszigorúbbak közé tartozik Európában. Élhetünk a gyanyúval, hogy emögött egyszerűen az áll, hogy a rendőrségnek eredményeket kell felmutatni, és ez jobb híján a gyűjtők elleni eljárásokban merül ki.

Lássunk néhány példát, mi minden számít ma törvénysértőnek hazánkban! A jogszabály szerint minden használt, katonai egyenruhát külföldről importáló kereskedő vagy magánszemély megvalósítja ezt a bűncselekményt és így 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Ugyanerre a büntetésre számíthatna az a balatoni céllövöldés is, akinél a kiselejtezett, célkereszttel ellátott katonai távcsöveket már három hurkapálca kilövése után megszerezhetjük. De nem lehet nyugodt álmuk a nagy felbontású CCD kamerával felvértezett mobiltelefon tulajdonosoknak sem, hiszen "kémkedésre alkalmas kettős felhasználású" terméket birtokolnak és ennek értelmében őket is le lehetne csukatni 2-8 évre. Ez talán még Gyurcsány Ferenc legszebb álmait is túlszárnyalja.

Persze, annyira azért nem kell megijedni, ezeket a paragrafusokat csak a hatalom számára kényelmetlennek tartott személyek ellen alkalmazzák. Hogy ki válhat ilyenné, azt az olvasó fantáziájára bízom - nem lesz nehéz kitalálni...

Jurenkó Ferenc

.