Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hétfő hajnal óta sokan érezhetik úgy, hogy a világ kifordult a sarkaiból. Látva a megdöbbentő képsorokat arról a brutális katonai akcióról, amelyet Izrael Állam légi- és haditengerészeti egységei hajtottak végre a török zászló alatt hajózó nemzetközi segélyszállító flotta ellen, sokan gondolhatjuk úgy, hogy a már eddig sem túl békés Közel-Keleten valami végérvényesen és visszafordíthatatlanul elromlott.
Sokan csak most látják világosan annak az abszurditását, hogy egy állam öntörvényűen, megsértve a nemzetközi és az emberi jogok legalapvetőbb szabályait, az „önvédelemhez való jogra” hivatkozva kommandós akcióval ostromol meg egy humanitárius szándékkal érkező, nemzetközi aktivisták csoportjából álló hajókonvojt. Amely nemzetközi vizeken, vagyis semleges területen hajózik. Mint tudjuk, a brutális, államilag vezényelt terrorakciónak 15 halálos áldozata, és 30 sebesültje van.
Kedves Barátaim!
Ez az abszurditás régóta, hosszú évtizedek óta tart. Most ne is menjünk bele az Izrael Állam megalapítása óta tartó annektálások, megszállások folyamatos és hosszú sorába, valamint a palesztinokat másodlagos állampolgárként kezelő évtizedes gyakorlatba. Most csak szorítkozzunk a Gázai övezet tragikus, közelmúltbeli sorsára, amelyre végre talán rádöbben a világ.
Emlékezhetünk arra a gyilkos terrorra és népirtásra, amelyet Izrael Állam hajtott végre Gáza ellen 2009 januárjában. A világhálót bejárták azok a megrendítő képkockák, amelyek Gáza teljes infrastruktúrájának rommá lövéséről, lakóházak ezreinek lerombolásáról, valamint több mint 1300 civil életét, köztük rengeteg gyermekéletet követelő brutális Izraeli támadásról készültek. Nem kímélve még a nemzetközi szervezetek és segélyközpontok épületeit sem. Ez, kedves barátaim, a népirtás minősített esete volt.
A gázai népirtást egy három éve tartó blokád követte, amely – ellentmondva a nemzetközi jognak – a kollektív bűnösség elvén alapulva másfél millió palesztin embernek jelenti a világ legkiterjedtebb koncentrációs táborát, amely humanitárius segélyszállítmányokon keresztül tudja csak saját lakosságának létét fenntartani. Egy ENSZ jelentés szerint, a 15 000 tonna humanitárius segély, amelyet Izrael hetente engedélyez, egy negyedét sem teszi ki a szükséges, méltó emberi léthez szükséges mennyiségnek.
Kedves palesztin barátaink!
Minden jóérzésű magyar embert megrendített a gázai mészárlás, valamint az azt követő kegyetlen izraeli blokád. Érthetetlen, hogy ennek a bátor, egykoron oly vakmerő és szabadságszerető nemzetnek az uralkodó, kormányon levő politikai elitje miért fél attól, hogy legalább a szavak, a diplomácia és a politikai nyilatkozatok szintjén elítélje a jelenlegi világ talán legnagyobb igazságtalanságát, a Gázai népirtást és embertelen blokádot.
Szomorú, hogy Magyarországon a Jobbik Magyarországért Mozgalom volt az egyetlen párt, amely mind a 2009. januári gázai bombázások idején, és most, a nemzetközi segélyszállítmányt ért izraeli támadás idején határozottan kiállt és elítélte az izraeli agressziót!
Kedves török barátaink, testvéreink!
Köszönjük nektek, hogy népetek, és politikusaitok most is példát mutatnak a világnak és különösen Magyarországnak bátor kiállásból, igazság- és hazaszeretetből.
Most, hogy Magyarországon nemzeti tragédiánk, Trianon 90-ik évfordulójának gyászos napjára emlékezünk, érdemes felelevenítenünk egy párhuzamot.
Az első világháborúban Magyarország és Törökország szövetségben harcolt, a háború elvesztésével a győztes Antant hatalmak mindkét országot fel akarták darabolni, meg akarták semmisíteni saját érdekeiknek megfelelően. Mindkét országnak óriási mozgósítható hadereje maradt, minden feltétel adott volt a trianoni, illetve sevres-i békediktátumokban meghatározott nemzetgyilkossági kísérlet megállítására. Még a nemzeti elit is meg volt, amely mindkét országban győzelemre tudta volna vinni az ellenállást.
A sors azonban sajnálatos módon úgy hozta, hogy Magyarország történelmének legkritikusabb órájában egy tehetségtelen hazaáruló, Károlyi Mihály lett az ország vezetője, akinek tragikus kormányzása, nemzetvesztő védelmi- és külpolitikája a 133 napig tartó, véres proletárdiktatúrába torkollott, majd az ország és a nemzet megcsonkításába.
A Magyarországon azóta tartó morális válság mélységét jól kifejezi az, hogy sokan még ma is a legnagyobb államférfiak között tartják számon Károlyi Mihályt. Szobra ma is ott áll a magyar Országgyűlés épülete mellett! A Jobbik képviselői ma tartottak sajtótájékoztatót a „vörös gróf” szobránál, amit fekete lepellel takartak le. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a Jobbik kezdeményezni fogja az Országgyűlésben a legkártékonyabb magyar szobrának az eltakarítását, áthelyezését a kommunista emlékművek gyűjtőhelyére, a nagytétényi szoborparkba. Helyére pedig annak a magyarnak a szobrát állítaná a Jobbik, aki megakadályozhatta volna a gyalázatos trianoni békediktátum beteljesedését: gróf Tisza István szobrát!
Amíg nálunk Károlyi Mihály nemzetrontó kormányzása alatt széthullott a történelmi Magyarország, addig Törökországban Kemal Atatürk megszervezte a török ellenállást, és az Antant hadereivel szemben éveken át tartó küzdelemben megvédte Törökország területi integritását.
Ma hasonlóan rémisztő párhuzamot lehetne vonni a két ország politikai elitje között. Amíg ma Magyarországon a nemzetközi érdekek hálójában vergődő elit van hatalmon, amely egyre mélyebbre bukdácsol a gazdasági, társadalmi problémák özönében a „merjünk kicsik lenni” jelszavát hangoztatva, addig Recep Tayyip Erdogan kemény, nemzetérdekű kormányzása, és Ahmet Davotaglu nemzetérdekű külpolitikája és diplomáciai kiválóságának köszönhetően Törökország megerősödött gazdaságilag, katonailag, erkölcsileg és társadalmilag. Törökország ma egy erős, büszke nemzetnek a hazája, amely ma jelentős hatalom a világpolitika színpadán.
Két nyomós ok is van a Törökország melletti határozott kiállásra. Az első, amelyet még a magyar külpolitikát két évtizede irányító politikai elitnek is vállalnia kellene: a török zászló alatt hajózó humanitárius szállítmány brutális megtámadásával Izrael egy NATO szövetségesünket támadta meg. A második ok pedig az, ami miatt a Jobbik 180 fokos fordulatot, paradigmaváltást jelentő új külpolitikát hirdetett. A keletre nyitás külpolitikájával pártunk a rokonnépek, a turáni nemzetközösség országai felé való nyitást hirdette meg. Mi, jobbikosok úgy gondolkozunk, ahogy a turáni népek mindegyike, így a török nép egésze gondolkodik a magyarokról: összetartozunk, rokonunk vagyunk!
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket!
(Elhangzott Budapesten, 2010. június 3-án a Török Nagykövetség épülete előtt tartott megemlékezésen.)
.
Kommentáld!