.

Az elmúlt nyolc esztendő súlyos gazdasági problémái egyértelműen bizonyították, hogy az eddig alkalmazott gazdaságpolitikák nem megfelelőek, lényegi változtatásokra, fordulatra van szükség - állítja a Századvég elemzése.

Az új gazdaságpolitika nem lehet restrikciós jellegű, mert a megszorítások soha nem vezettek hosszú távon sikerre. Egy olyan fenntartható növekedési pályára kell ráállítani a magyar gazdaságot, amely az érzékelhető jólétnövekedést az egyensúly megbomlása nélkül tudja megteremteni - véli a Századvég Gazdaságkutató Zrt. szerkesztőségünkbe eljuttatott elemzése. Az új gazdaságpolitikának modernizációs jellegűnek kell lennie, kezelve az elmaradottságunkból adódó problémákat és rendszerértékű változtatásokat kell véghezvinnie a nagy elosztási rendszerek területén.

A hazai gazdaság az elmúlt időszakban jelentősen veszített a növekedési potenciáljából. A fenntartható, vagy potenciális növekedést a kínálati tényezők (tőkeállomány, munka és technológia) határozzák meg. A következő időszakra évi 2 százalék körüli tőkebővüléssel számolunk, ami jelentős növekedést jelent a korábbi időszak 1,4 százalékos dinamikájához képest. A foglalkoztatás terén jelentős tartalékokkal rendelkezünk, amelyek mozgósítása érdemi növekedést generálhat. Így évi 1,5-2 %-os foglalkoztatás bővüléssel kalkulálhatunk, ami évente 60-75 ezer munkahely megteremtését jelenti. A technikai fejlődés az elmúlt időszakban 0,5-0,7 %-kal bővült éves átlagban. Ehhez képest egy lényegesen erőteljesebb, 1,5% körüli növekedést tervezünk. A három termelési tényező kombinációjából 3,5% körüli potenciális növekedési pálya határozható meg.

Rövidtávon a kereslethiány oldódásának hatására a bruttó hazai termék növekedése meghaladhatja a potenciális kibocsátás bővülési rátáját, és így a GDP növekedése átmenetileg négy százalék fölé is emelkedhet. Számításaink szerint a kibocsátási rés 2016-ban záródik be. A kibocsátási rés szűkülését az első időszakban elsősorban az exportpiacainkon megfigyelhető élénkülő kereslet hajtja. A belső felhasználás idei évi csökkenése (-0,8 százalék) főként a fogyasztás visszaesése miatt (-2,3 százalék) következik be, amit némiképp ellensúlyoz a bruttó felhalmozás három százalékos dinamikája. A 2011-ben megélénkülő növekedés csak mérsékelten hat a fogyasztásra, így a bruttó hazai termék dinamikájától (3,3 százalék) elmarad a fogyasztás bővülése. Ezt követően 2012-től átlagosan 3,8 százalékos fogyasztásbővüléssel számolunk. Bár a nettó export az előrejelzési horizont első felében érdemi GDP bővülést eredményez, dinamikája a konjunktúra javulásával folyamatosan csökken.

Az államadósság mára már elérte a GDP arányos 80%-os szintet, a kamatfizetési kötelezettség pedig a GDP 4-5%-ára rúg, emellett az államadósság magas szintje ellentétes a nemzetközi vállalásainkkal. Az elkövetkező nyolc év egyik legfontosabb stratégiai feladata, hogy az államadósságot 60 százalék alá szorítsuk a GDP arányában. Reális célkitűzés a 2010-14-es időszakban évenként 2%-ponttal csökkenteni az adósság/GDP hányadost.

A teljes külső adósság (NFA), amely tartalmazza az államon túl a magánszféra adósságát is, ma eléri a bruttó hazai termék 120 százalékát. Ezt kívánatos lenne 2018-ra 70 százalék körüli szintre csökkenteni. Ha a folyó fizetési mérleghiány nem lépi túl a GDP 3,5 százalékát, akkor a finanszírozási források elégségesek lesznek ahhoz, hogy az NFA éves átlagban 6 százalékponttal csökkenjen.

Magyarországon a költségvetési kiadások az indokolthoz, vagy a szolgáltatások színvonalához viszonyítva egyaránt magasnak tekinthetőek. 2010 és 2018 között folyamatos és fokozatos kiadáscsökkentésnek is meg kell valósulnia, az államháztartás kiadásainak GDP arányos értékét 2014-re 43,8, 2018-ra 40,8 százalékra kell csökkenteni. A magyar költségvetés sajátossága ezen kívül, hogy miközben az állam egyes funkciókra (pl. általános közszolgáltatások, szociális háló) túl sokat, addig más funkciók esetében (pl. egészségügy és gazdasági ügyek) relatíve kevesebbet költ. 2013-ra a visegrádi országok költségvetési szerkezetének átvételét javasoljuk, ami jelentős átcsoportosítást jelent a kiadási oldalon: az általános közszolgáltatásokra és szociális biztonságra kevesebbet, egészségügyi és gazdasági ügyekre többet költünk majd. Az államháztartás bevételeinek csökkentése is szükséges, ahol egészségesebb szerkezetben, az élőmunkát kevésbé megterhelve, a gazdaság fehérítését szolgáló módon kell az adókat beszedni.

A bankok kényszerű mérlegalkalmazkodása és a kockázatvállalási hajlandóságuk csökkenése jelentősen visszavetette a hitelezési hajlandóságot. A bankok mérlegeiből állami segítséggel ki kell emelni a kockázatok egy részét. E célból egyrészt létre kell hozni egy Nemzeti Eszközkezelő Ügynökséget (az ír NAMA mintájára), mely meg tudná vásárolni a bankrendszertől a késedelmes adósok hiteleit és azokat bérbe adná, egy viszonylag kedvezményes díj mellett. A tőkepiac és vagyonkezelési piac újraszabása területén a legfontosabb lépés a pénzügyi közvetítés hatékonyabb ellenőrzés alá vonása és a kötelező magán illetve önkéntes pénztárak befektetési szabályainak átírása (minimális portfoliósúly előírása a kockázati tőkére és ingatlanbefektetésre vonatkozólag), a versenyfeltételek erősítésével karöltve.

A magyar foglalkoztatási ráta historikusan alacsony, ami a különböző munkapiaci csoportok jelentős különbségeket mutató foglalkoztatási szintjeinek eredőjeként áll elő. Az alacsony arányú foglalkoztatás egyes csoportokban inkább keresleti, máshol inkább kínálati okokra vezethető vissza. A növekedés beindításához mindenképpen szükséges a foglalkoztatottak létszámának bővítése, amely a keresleti és kínálati tényezők együttes kezelését kívánja meg. Rövidtávon szükség van az adópolitikának, a jóléti rendszereknek és a munkaerőpiaci intézményeknek a munkára való ösztönzés jegyében történő összehangolására, valamint a munkaköltségek csökkentésén és célzott fejlesztéspolitikán keresztül a munkakereslet erősítésére.

A nyugdíjrendszer jelenlegi struktúrája számos problémával küszködik: a mai formájában a demográfiai változásokból következően is hosszútávon fenntarthatatlan, az alacsony munkaerőpiaci aktivitásból fakadóan egyre nagyobb számban érik el a nyugdíjkorhatárt olyanok, akik nem szereznek (elegendő) jogosultságot, valamint a magas járulékkerülésből és a befizetett járulékok és a várható nyugdíjak közötti nem egyértelmű kapcsolatból fakadóan a jelenlegi rendszer nem méltányos.

Nyugdíjjavaslatunk a jelenlegi hárompilléres verziót egy további pillérrel, az állami alapnyugdíjjal egészítené ki, valamint a jelenlegi tb-nyugdíj pillért névleges egyéni számlás (NDC) rendszerré alakítaná át. A járulékfizetők szabadon választhatnának, hogy kötelező járulékukat az állami vagy a magánnyugdíj-pénztári pillérbe utalják, amely egyben meghatározza, hogy nyugdíjas éveikben honnan várhatják a nyugdíjat.
Az egészségügyi szektor az Egészségbiztosítási Alap bevételei és kiadásai tekintetében a pénzügyi egyensúlytalanság súlyos állapotát mutatja, amiért elsődlegesen az egészségügyi járulékok csökkentése és a bevételi pozíció romlása felelős. Az egészségügyre fordított közkiadások nemzetközi összehasonlításban alacsonyak, a GDP arányában 6,2-6,5 százalékos összeg hatékony ráfordítása volna indokolt. A prevenció különböző formáinak elősegítése és támogatása szükséges, továbbá a felesleges bürokrácia leépítése és a szolgáltatók közötti feladatmegosztás pontosítása, valamint új ösztönzők bevezetése a szolgáltatók finanszírozásában.

A gazdaságpolitikai fordulathoz egyértelműen lefektetett stratégiai célokat követő, potens fejlesztéspolitikára van szükség. Prioritásként kell kezelni az infrastruktúrafejlesztéssel párhuzamosan új regionális központok kialakítását, valamint a kiemelt iparágak fejlesztésével összhangban történő vidékfejlesztést, csökkentve ezzel a nagy területi egyenlőtlenségeket. Földrajzi adottságainkból (kiváló földminőség, folyamvölgy) fakadóan elsősorban a mezőgazdaságba és hozzá kapcsolódó élelmiszeriparba, valamint a megújuló energiaiparba való célzott beruházásokat sürgetjük. A fejlesztések finanszírozási forrásául a szabályozások módosításával a magánnyugdíj-pénztárak tőkéje, valamint a pályáztatási rendszer hatékonyabbá tételén keresztül az uniós források szolgálhatnak.