.Elnézést kérek az írásban szereplő csúnya szavakért.

A  levelet úgy teszem közzé, ahogy hozzám érkezett.

Megtörtént eset, egy rendőr leírásában!



Itt áll Magyarország!
Barátnőmmel és két barátommal a Nyugati mellett, a Patkó sörözőben
beszélgettünk, majd éjfél körül indultunk
bulizni a Bahnhof-ba, ami a pályaudvar másik oldalán van. Időközben
barátnőm valami csajtól kapott, félreérthető
SMS-en megsértődött, bevágta a néma durcát, amire útközben valahol a
Nyugati aluljáróban ráuntam, és közöltem,

hogy akkor én elmegyek haza. Elköszöntem tőle és a két havertól, majd
elindultam fölfelé a lépcsőn. Mire fölértem, már csöngött is a mobilom,
haverom hívott, hogy ne legyek már ilyen, beszéljük inkább meg, és menjek

bulizni, stb.

Végül is elindultam visszafelé. Leértem a lépcsőn, indultam keresztül az
aluljárón. Ők valahol a legvégén, a lépcsők aljánál jártak már, míg én az

aluljáró közepén elhaladtam egy kb. 15 fős cigánybanda mellett. Azok
elkezdtek méregetni, majd kötekedni kezdtek.
Először a szokásos "mit nézel köcsög, gyere ide szétbaszlak" kategóriájú
beszólogatások mentek, aztán elkezdtek keménykedni. Én hátranéztem, mire
hárman-négyen utánam eredtek.
Egyikük ledobta a dzsekijét és kést vett elő. Haverjaim látták, hogy
balhé van, egyből indultak vissza,

hogy mellém álljanak, mégse legyek teljesen egyedül 15 cigánnyal
szemben. Amelyik először megindult,

újból fenyegetőzött valamit, de ekkor már az egész banda jött felém.
Éreztem, hogy itt most kurva nagy balhé lesz,

elkerülni már nem tudom, úgyhogy gondoltam, ideje kicsit kiegyenlíteni
az erőviszonyokat. Engedéllyel tartott fegyver elő,

csőre húztam, és közöltem, hogy nem akarok balhét, úgyhogy ne jöjjenek
közelebb.
Hátra arc, és felejtsük el egymást. Először megijedtek talán, vagy
legalábbis megtorpantak, gondolom, nincsenek

hozzászokva, hogy akibe belekötnek, fegyvert fogjon rájuk.
Valóban nem akartam balhét, így elkezdtem hátrálni, közben rájuk tartva
a fegyvert.
Barátaim látták hogy ez már nem egy hétköznapi balhé, amikor meglátták a
pisztolyt a kezemben, érezték, hogy

itt ők már nem sokat nyomnak a latban, vagy vissza tudom tartani őket és
lelépünk, vagy nem, de akkor végünk.

Barátnőmnek közben sikerült elmenekülnie, így hárman maradtunk. Hirtelen
megint felbátorodtak a cigányok,
látván, hogy tényleg nem akarok lőni, újra megindultak felénk. Azt
hitték nem merek lőni, a legnagyobb hangú - mint később
megtudtam, a neve Puporka Richárd -

folyamatosan óbégatott: - "Na mi van, geci, há' ilyen kemény csávó vagy,
há' lőjé' le, gyere, lőjé' le, te köcsög,

szétbasszuk a fejedet is, te buzi, ide, ide lőjé' bazmeg!"- és hasonlók.
Ekkor már tudtam, hogy puszta fenyegetéssel nem tudom megállítani őket.
Már vagy harminc métert hátráltam, ők meg követtek, próbáltak
cigánymódra körbevenni.
Utoljára szóltam, hogy álljanak meg, mire az egyik, aki a legközelebb
volt, hirtelen felém rontott.

Abban a pillanatban lőttem.
A csávó kb . két métert repült, összeesett.


Ebben a pillanatban az egész banda egyszerre rontott nekem.
Kettőt még sikerült leszednem, de kiürült a tár.
Eldobtam a pisztolyt, és próbáltam még védeni magam.


Az egyiket még sikerült alaposan megrúgni, de többre már nem volt
lehetőségem,

csak azt éreztem, hogy nincs már alattam a lábam.


A földre kerültem, tudtam hogy esélytelen már a küzdelem.


A fejemet próbáltam védeni, mint a képeken is látszik, nem túl sok
sikerrel.
A földön fekve kb nyolcan rugdostak össze,többször fejbe illetve bordán
rúgtak,vascsővel ütöttek, lényegében ahol értek.


Ez szerencsére nem tartott sokáig, csak amíg barátaim oda nem értek, ők
szedték le rólam a cigányokat.


A rugdosás közben kicsúszott a farzsebemből a szolgálati igazolványom,
és a fényképes felülettel, jelvénnyel fölfelé

nyitva esett a földre. Ekkor hirtelen meghátráltak a romák, elkezdtek
óbégatni, hogy "Rendőr vagy te geci?

Há'mocskos zsaru vagy te köcsög?"


Míg a saját sérültjeikre figyeltek, én föltápászkodtam, közben ketten
újra nekem támadtak, de két barátom közénk állt,
és elkezdtek rángatni, hogy addig tűnjünk el innen, amíg lehet.


A pillanatnyi esélyt kihasználva megléptünk az aluljáróból.


A pályaudvar mögé érve próbáltuk felfogni, hogy mi is történt, de
tudtuk, hogy ezek pillanatokon belül itt lesznek fönt,

és akkor nekünk végünk van.
Épp akkor fordult be a sarkon egy rendőrautó, azt hittük, hozzánk jön. De

nem. Elmentek mellettünk.

Mondtam a srácoknak, nem tudom mi lesz, de bármi legyen is, én szólok a
rendőröknek, mielőtt még ezek fölérnek.

El is indultam a járőrkocsi felé, ami közben alaposan eltávolodott
tőlünk. De már nem volt időm elérni, jöttek fölfelé a cigányok. Kurva
sokan! Na, mondom, itt most végünk van, itt döglünk meg mindhárman...
Odaálltam haverjaim mellé, most már jöjjön,
aminek jönnie kell. 10-15 cigánnyal szemben nem sok esélyünk van, de
legalább felvesszük a kesztyűt. Vártuk, hogy nekünk
jönnek. És nem! Megálltak. Nem értettük mi van, amikor egyszerre kilépett

közülük és elindult felénk három férfi.

Az lepett meg, hogy ezeket még lent nem láttam, nem is cigányok voltak.
Kiderült, hogy civil ruhás rendőrök, akik épp erre jártak . Hallották a
lövéseket, és azért rohantak oda. Megkezdődött
az intézkedés, előkerült a járőrautó, megjöttek az akciósok is, a banda
és közénk álltak, a civilruhások pedig elkezdték kérdezgetni, hogy mi is
történt tulajdonképpen.

Mi próbáltuk elmondani a történteket. Amikor megkérdezték, hogy hol a
fegyverem, mondtam, hogy nem tudom,

amikor kiürült, a földre dobtam, azóta nem láttam, nem tudom hová lett.
Ezt csak az hallotta, akivel beszélgettem,

akik a bandára figyeltek, nem.
Egyszer csak rohant föl az aluljáróból két cigány, akik addig még lent
voltak, és az egyiknek ott a kezében a pisztolyom! A
rendőrök nem tudták, hogy milyen fegyver az, kié, töltve van-e, stb,
egyszerre kaptak mind a fegyvereik után,
csőre rántották, és üvöltöttek a cigányra, hogy azonnal dobja el. Na, az
persze megijedt, hogy ezek menten lelövik,

el is dobta a pisztolyt nagy méltatlankodva.
Rohantak oda a rendőrök, hogy elfogják őket, mire az egyik, már lefogott
haverjuk egyszerre a köztünk álló rendőröknek

rontott, alig tudták lefogni.
Ekkor mondták a zsaruk, hogy így nem igazán tudjuk tisztázni a helyzetet,

úgyhogy majd bent, az őrsön folytatjuk.


Minket az egyik irányba, a bandát a másik irányba vezették el, majd a
Nyugati rendőrörsön lettünk előállítva.
Mi hárman, a 15 cigányból pedig érdekes módon csak ketten... A nyomozók
megkérdezték a Westend biztonsági őreit is,


akik alig ötven méterre voltak, hogy mit láttak, mire azok elmondták,
hogy semmit, csak valami durrogást hallottak,
de nem is figyeltek rá.
Bent kikérdeztek minket, hogy mi is történt az aluljáróban. Felvették az
adatokat, majd közölték, hogy hívnak hozzám

egy mentőt, mert meg kell nézetni a fejemet, elég szarul nézek ki.
Hamarosan meg is jött. Engem bilincsbe verve,
vezetőszíjon, rendőri kísérettel vittek be a Balesetibe, ahol
megcsinálták a vizsgálatokat, leápolták az arcomat,
megröntgenezték a fejemet, aztán megállapították, hogy élek. .. Az
orvosok elmondták, hogy nagyon szerencsés
vagyok, mert már több fiatalt hoztak be hozzájuk, akiket ez a banda
megtámadott, egyikük például hetekig lebegett élet

és halál között az intenzívosztályon, úgy összeszurkálták. Végül
megállapították, hogy nagyon súlyos bajom nincsen,
de a jobb szemem látóidege megsérült, és ez valószínűleg örök életemre
így marad. Ha még egyszer megütik ezt a

szemem, meg is vakulhatok.
Barátaimat már hajnalban kiengedték, őket tanúként hallgatták ki, engem
pedig gyanúsítottként, rabszállítóval,

megbilincselve vittek be a VI. kerületi kapitányságra, ahol csoportosan
elkövetett garázdaság, testi sértés és

fegyverrel való visszaélés megalapozott gyanújával vettek előzetes
letartóztatásba.


A cigányok ellen pusztán garázdaság gyanúja miatt indul eljárás, még
könnyű testi sértés miatt sem, ugyanis a szétrúgott arcomra, bevérzett
szememre közölték, hogy 8 napon belül gyógyuló sérülés...


Csoportosan elkövetett gyilkossági kísérlet?
Ugyan...

Az éjszaka további részét az előállítóban töltöttem, egy széken ülve, bár

a rendőrök mind baromi rendesek voltak,


miután megtudták mi történt, egy emberként álltak ki mellettem .

Sajnos ők nem sokat tehettek az érdekemben, de jó volt tudni, hogy
legalább hisznek nekünk.


Másnap 10 órakörül került sor a kihallgatásra.

Vallomástételemet követően rabosításra vittek, tenyér- és ujjlenyomatot
vettek, majd fényképes nyilvántartásba kerültem
rabszámmal a nyakamban, mint valami köztörvényes bűnöző.


Ezt követően aláíratták velem a jegyzőkönyvet és a lefoglalási
határozatot, miszerint tudomásul veszem, hogy

a vizsgálati időszakra a a fegyveremet és a helyszínelés során az
aluljáróban talált töltényhüvelyeket
bizonyítékként lefoglalják, és szinte mellékesen jegyezték meg, hogy
mivel gyanúsított vagyok, az ügyben, az adataimat
"sajnos" nem tudják zártan kezelni.
Így a nevemtől kezdve a címemen át az összes adatomhoz hozzáférhetnek az

ügy többi szereplői, és azok ügyvédjei.

Vagyis magyarán menjek haza nyugodtan fegyver nélkül, és bízzak benne,
hogy álmomban nem vágják át a torkomat,
de csak azért mert az "ritkán fordul elő."
Végül, miután mindenen túlvoltunk, 24 órás előzetes letartóztatás után
kiengedtek, érdekes módon egyszerre a
két

letartóztatott cigánnyal, akiket már a kapitányság előtt várt a fél
banda, akiket azóta sem tudom, miért nem
állítottak elő velünk együtt. Még időben jeleztem a rendőröknek, hogy
egyáltalán semmi garanciát nem látok rá, hogy ha egyszerre engednek ki
minket a két kapun, nem fog megismétlődni az egész a rendőrség előtt is,

úgyhogy végül kaptam magam mellé egy rendőrt, aki kikísért az épületből,
hátha így nem lesz balhé.
Ennyit tudtak tenni a béke érdekében, köszönjük.

A 15 fős banda, amely ránk támadt, azóta is szabadlábon van, ott
dekkolnak a Nyugati aluljáróban, és nyilván
továbbra sem fogják vissza magukat, pedig a rendőrök elmondása alapján
lopástól a testi sértésen át a rablásig

minden miatt voltak már előállítva.


De hát ez Magyarország, ahol nem ők a bűnözők, hanem én
és a barátaim, akiknek volt pofájuk megvédeni magukat 15 cigánnyal
szemben. Az
ügy érdekessége, hogy a cigányok kihallgatásuk során említettek azt
hazudták, hogy ők a sértettek, akikre én ok nélkül fegyverrel rájuk
támadtam,
miközben azt kiabáltam, hogy "meghaltok büdös cigányok". Így az ügyet a
továbbiakban rasszista indokkal
elkövetett fegyveres támadásként kezelik. A konzekvenciát szerintem
mindenki

vonja le maga: ez Budapest, ez Magyarország, ez a
jogrendszerünk, ebben élünk.

Mivel az ügy sajtónyilvánosság elé kerülésére gyakorlatilag semmi esély,
kérem a kedves Olvasókat, terjesszék ezt a cikket e-mail-ben és online
fórumokon.
A Nyugati aluljáróban pedig csak páncélautóval közlekedjetek sötétedés
után,
mert a jelek szerint már a fegyver, a küzdősportos múlt és a
rendőr-igazolvány
sem nyújt elég védelmet, ha néhány szegény, kirekesztett cigányember
nekikeseredik a sorsnak.



Sváb Róbert
2890, Tata
+36/20-20-44-898

.