A rendezvény el sem kezdődhetett volna, ha a fennálló likudista hatalom nem piszkíthatott volna bele a rendőrsége által: a Pintér - csicskák, köztük kommandós ruhába öltözöttek is, az érkezők jó részét személyenként végigigazoltatták, különösen ha gárda formaruha volt rajta. De igazoltatás áldozatául esett Murányi Levente országgyűlési képviselő is azért, mert a "Nemzeti Együttműködés" őrzőinek nem tetszett, hogy a Jobbik alelnökének piros-fehér csíkos sál volt a nyakán.
Míg a tavalyi rendezvényen a rendőrséget szinte észre sem lehetett venni, az idén nagy létszámmal vonultak ki okvetetlenkedni a helyszínre.
A megemlékezés is azért kezdődhetett el késve, mert a rendőrség szerint a rendben felvonuló gárdisták az út közepén akadályozták volna a rendkívül sűrű gépkocsiforgalommal rendelkező városszéli, a temető felé vezető úton a közlekedést, ezért csak a járdán egyesével-kettesével engedték közlekedni őket.
Így a meghirdetett 13 óra helyett csak fél órás késéssel kezdődhettek az ünnepi beszédek, melyek közül az első a kenderesi Jobbik elnökasszonyáé volt, aki néhány mondatban köszöntötte a résztvevőket. Őt követően lépett a mikrofon elé ifjú Hegedűs Lóránt.
A lelkész elmondta, hogy a magyarság soha nem temette el Horthy Miklóst, aki a mai és jövendő magyarságot is szolgálja, mivel jórészt neki köszönhető, hogy ma még egyáltalán tudunk népben - nemzetben gondolkodni. A kormányzó az ő idejében a véres kommunista kommün után kiutat mutatott a teljes reményvesztettség pillanataiban.
Képgalériánk a képre kattintva látható!
Ma Budapest nem vörös rongyokba van öltözve, hanem kék-fehér és sárga rongyokba. A november 8-i döntésével a parlamenti nagykoalíció, illetve annak legfőképpen a forradalmi kétharmada az EU izraeli terrorállammal történő kibővítését. Egyes egyedül a nemzeti radikalizmus pártja foglalt állást ennek ellenében. A szónok szerint aki ettől kezdve a Fideszt és a kétharmadát támogatja, az a cionizmust és Simon Peresz országfelvásárló terveit támogatja. A kétharmadosok elmondásaik szerint népben és nemzetben gondolkodnak, csakhogy nem a mi népünkben és nemzetünkben.
A terrorállam támogatása mellett a belügyminiszter továbbra is a kirekesztés és a rasszizmus ellen kíván küzdeni, azaz Horthy Miklós öröksége ellen kíván küzdeni, miközben ő annak idején a háború alatt a zsidóság védelmére is kelt.
Horthy értelmezésében a forradalom a bomlasztást, a káoszt és a felforgatást jelentette. Ma kétharmados forradalomról beszélnek egyesek, ami nem arra hivatott, hogy sarkaiból forgassa ki a világot, hanem a jelenlegi, nemzetközi cionista gyökerű, szabadkőműves bankárkaszt elleni ellenállást időhúzásra játszva, a médiadiktatúrát felhasználva elaltassa és a fennálló helyzetet konzerválja. A lényeges változtatások elodázgatásával a társadalmat rá kívánja bírni, hogy nyugodjon bele a sorsába, mert nincs más lehetősége, mégpedig azért, mert ma is vannak kiválasztottak, ma is vannak egyenlőbbek, akik Soros Györgyökön csüngve és általa lefizetve eldönthetik, hogy milyen mértékig terjedhet az országunkban a változás.
A szónok bírálta Németh Zsolt külügyi államtitkárt, aki szerint pl. nem Izraelt kell megállítani, hanem Morvai Krisztinát és a Jobbik képviselőit.
"Megállítjuk majd a te likudnyik cionista ámokfutásodat, Zsoltika" - üzente minderre Hegedűs Lóránt, aki szerint a Fidesz kétharmada a manipulált, megtévesztett választópolgároknak köszönhető.
Az eszmélés azonban megkezdődött, mégpedig már Horthy Miklós által a maga idejében. A hazaárulókkal közösséget nem vállalhatunk.
Külpolitikai szinten a keleti nyitás nem Európával történő szembefordulást jelent, ahogy a szabadkőművesek sokszor sugallják. Nem féljünk jobban attól, hogy egy őrült ajatollah kezébe atombomba kerülhet, mivel már most van atombomba őrült rabbik kezében. Rokonszenvezzünk azon népekkel, akik a saját szabadságukért nálunknál sokkal többet tudtak tenni és tesznek ma is. Becsüljük meg azokat, akik önmagukat nem kímélve álltak ki mellettünk és itt a szónok a jelenkori politikai foglyainkra, Budaházy György és társaira tért ki.
A jelenlegi rendszer sötét és hazug felvételekkel kívánja manipulálni a közönséget és emiatt nekünk mindig ki kell állni az igazság mellett és közösséget kell vállalni ezen emberekkel. A nemzeti minimum a politikai foglyok szabadon engedése és az egész koncepciós eljárás megszüntetése. Miközben Izraellel parolázik a politikai kétharmad, aközben sulykolják belénk a kitalált, nem létező itthoni terroristaveszélyt. A hatalom a megfélemlítés rendszerét kívánja fenntartani. Az ártatlanság vélelme a Hunnia Csoport tagjait is megilleti, nem csak a vörösiszapos oligarchákat. A félrebeszélések, a pótcselekvések ideje lejárt. Közösséget csak azokkal szabad vállalnunk közéleti szinten, akik életüket a nemzet megmentése érdekére szentelik.
Képgalériánk a képre kattintva látható!
A népszerű református lelkész után a Trianon Társaság képviselője mondott beszédet, aki szerint csonka hazánk sem létezne, ha nem létezett volna Horthy Miklós. A nagyhatalmak által kifosztott, szétdarabolt országunkat emelte fel a kormányzói székéből, ahova a nép együttes akarata emelte. Felidézte a Horthy Miklóshoz kapcsolódó sikeres területi reviziókat a trianoni igazságtalanság ellenében.
Horthy Miklós három nagy csapást szenvedett el életében : az első a hajóhadának az elvétele, a második a fiának a halála és a harmadik az 1944. X. 15-i lemondatása, mely után szégyenszemre el kellett menekülnie az országból és a továbbiakban nem is tudott hazajönni.
Az ország felemelkedésének a záloga a szónok szerint a nemzettudat, amit Horthy Miklós óta minden erővel el kívánnak nyomni a nemzet külső és belső ellenségei, pedig büszkék lehetünk nemzetünk nagyjaira, a feltalálóinkra, tudósainkra, művészeinkre is, akik közül néhányat felsorolt.
A Trianon Társaság követeli többek között a politikai bűnösök elszámoltatását és kártérítés fizetését az áldozatoknak, de nem közpénzből, hanem a bűnösök magánvagyonából. Állítsanak továbbá szobrot Budapesten Horthy Miklósnak.
A következő felszólaló Lokodi Ferenc Attila, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alelnöke volt, aki már visszatérő felszólalója a kenderesi Horthy-megemlékezéseknek.
Beszédének szó szerinti leiratát közöljük.
Tisztelt emlékezők, kedves nemzettársaim!
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós szeretett városába mindig jó visszajönni. Mert a hívő, szebb jövőt építő magyar ide, Kenderesre mindig hálásan és várakozással telt szívvel zarándokol el.
Két héttel Isten Szolgája Bogdánffy Szilárd vértanú püspök boldoggá avatása után Vitéz Nagybányai Horthy Miklósra, a magyar reformátusság szentjére és a huszadik század fényoszlopként világító kormányzójára emlékezünk, aki nem csupán a szentekhez hasonlatos, Istennek tetsző lelkiséggel és életvitellel mutatott példát, hanem államférfiúi és hadvezéri rátermettségéről is tanúbizonyságot tett.
Isten és haza előtt egyaránt állhatatos, szilárd jellemű Kormányzó urunkra, valamint Észak-Erdély dicsőséges felszabadítására emlékezett a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom ez év szeptemberében Partium és Erdély városaiban Észak-Erdély felszabadításának 70. évfordulóján, hiszen mi, elcsatolt nemzet részeken élő magyarok mind a mai napig várjuk az Isten és apostoli magyar haza iránt radikálisan elkötelezett, rátermett és bátor vezetőt, aki ismét helyreállítja a Kárpát-haza rendjét!
Képgalériánk a képre kattintva látható!
Mozgalmunk jelen korunk mélyponton megrekedt erkölcsi válságában kiemelt fontosságúnak tartja, hogy emlékezzen és emlékeztessen a példaképre, amelyet kormányzó urunk testesített meg, ezzel is elevenen tartva azt az immanensen génjeinkbe ivódott emléket, amelyet még nagyapáink élhettek át, amikor Kormányzó Urunk elhozta erdélyi magyarságunknak a szabadságot, az összetartozást, áttörve a Magyar Királyi Honvédsereg élén a kapzsi országrablók és oláh hűbéreseik által emelt gúnyhatárokat, amelyek reményeink szerint jövő évtől végképp megsemmisülnek.
Észak-Erdély visszatérésének jubileuma, fővárosunk felszabadításának 91. emlékünnepe azonban nagyon világos indikátor is volt, amelynek segítségével kitapinthattuk nemzettársaink pulzusát. Történelmi megemlékezéssorozatunk során újból megbizonyosodhattunk, milyen katasztrofális lelki-szellemi sötétségbe szorították erdélyi magyarságunkat. Innen is köszönet illeti azokat, akik segítették szervezőmunkánkat, hogy méltóképpen emlékezhessünk, azonban nem mehetünk el szó nélkül azok mellett sem, akik megpróbálták partiumi és erdélyi megemlékezéseinket aknamunkáikkal megakadályozni, persze sikertelenül, mert mi vármegyések győzelemre lettünk predestinálva. Észak-Erdély felszabadításának 70. jubileumi emlékünnepéről sajnos lemaradtak azok az erdélyi közéleti vezetők, akik már csak pezsgős koccintgatásokon képviseltetik magukat, azok az ifjúsági szervezetek, akik csak nyári táborok alkalmával mernek bátrak lenni és sok-sok olyan apatikus passzivitásba süllyedt honfitársunk, aki öntudatépítés helyett idegen nagyáruházak fertőjében mérgezi magát és családját.
De miért is időszerű az emlékezés?
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzása, Budapest és az elcsatolt nemzetrészek felszabadítása indította el azt a stabilizációs folyamatot, amelynek során a judeobolsevik szabadkőműves önkény által elcsatolt nemzetrészek jelentős része visszakerült a Szent Korona oltalmába, az apostoli szent hazához, amely ezer éven át kiválóan, szerves egységben működött. Ez a nemzetpolitika, ez a nemzetegyesítés maradt számomra és még sokak számára mindmáig példaértékű minden orániai ihletésű, frázisok és lózungok szintjén hajtogatott nemzeti összefogás felett, Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Budapest vagy Észak-Erdély felszabadításának emléke éppen ezért nem veszíthet soha létjogosultságából!
Mi nem feledjük, mert nem feledhetjük székes Fővárosunk, Budapest és Észak-Erdély felszabadításának emlékünnepét, hiszen talán e neves alkalmaknak köszönhető, hogy apáink, nagyapáink a történelmi jogfolytonosságot visszaállító, Vitéz Nagybányai Horthy Miklós által vezetett emberi világba: a Szent Korona Országába születhettek meg és, hogy mi is élünk, megmaradtunk magyarnak a huszadik század sorscsapásainak ellenére.
Mi vármegyések, akik már 2006-ban megkíséreltük a „vörös rongyokba öltözött” és idegen szemkilövő terroristák által feldúlt fővárosunk felszabadítását szükségét érezzük, hogy egyszer és mindenkor letépjük a vörös rongyokat, eltakarítsuk az ateista sovénkommunizmus éktelen bálványait, hogy fővárosunk: Budapest, felséges Szent Koronánk oltára ismét az őt megillető, eredeti fényben tündökölhessen.
Minden azon múlik, hogyan tudjuk megszervezni magunkat, önvédelmünket, hogy In-kalosok helyett lesz-e magyar hadseregünk, kit választunk hazánk élére, milyen következetességgel és áldozatossággal tudjuk képviselni kormányzó urunk örökségét.
Képgalériánk a képre kattintva látható!
Számunkra, elcsatolt nemzetrészeken élő magyarok számára igenis szükséges az állampolgárság, a szavazati jog, külhoni nemzeti képviselet az Országházban, amelytől illegitim módon fosztottak meg bennünket a trianoni utódállamok karhatalmai, de ne gondolja senki, hogy mindez még megoldást szolgáltat magyar nemzetünk egyesüléséhez, megmaradásához! Az állampolgári jogtól ugyanis elválaszthatatlan az állampolgári kötelesség is, magyar hazánk újjáépítésére irányuló közös szellemi és anyagi áldozatvállalás, apostoli jogfolytonosságunk adekvált helyreállítása! Ezeket a feladatokat is közösen kell megvalósítsuk!
Horthy Miklós életpéldája és nemzetünk védelme egyaránt arra sarkall bennünket, hogy legyőzzük nemzetünk két legádázabb ellenségét, amely még az internacionalista cionista szabadkőműves oligarcháknál és a trianoni utódállamok csatlós karhatalmainál is veszélyesebbek: ezek a lemondás és a közöny. Ez a két rákfene az, amellyel mindenkinek le kell számolnia szabadságunk érdekében, úgy ahogyan a Horthy Miklós kormányzó urunk által vezetett honvédek is, akik megállíthatatlanul haladtak előre és visszatérő magyarságunk által övezett szeretetben hozták el a szabadságot egészen a Keleti Kárpátokig.
Mert az országrablókat kijjebb lehet tessékelni, a félelmet le lehet győzni, az elcsatolt nemzetrészeket kilencven kínkeserves év után is fel lehet szabadítani, de Isten őrizzen bennünket az embertől, amely mindenéről lemond, ahelyett, hogy nemzeti közösségéért, ezredévek tüzében edzett örökségünkért és ezáltal szebb jövőnkért küzdene.
Jaj annak a nemzetnek, amely nem száll szembe a karhatalommal, amely még hivalkodik is magyarellenes aknamunkájával! Joggal tehetjük fel a kérdést akkor, amikor koncepciós eljárások során meghurcolt, börtönben szenvedő nemzettestvéreink, Budaházy György és társai kínjait látjuk sorsközösséget vállalva velük, hogy ki manipulálja ezt a lecsonkított Magyarországot, hol van az ország vezetője, hol van Horthy, a kormányzó?
Eljött az idő, amikor a feltett kérdésekre választ kell adnunk, itt az idő, amikor egyaránt kell kardot és kaszát ragadjunk, hogy Horthy Miklós kormányzó példáját követve leverjük a rozsdát és eltakarítsuk hazánkból a vörös, sárga és kék rongyokat, a béklyókat, amelyek fogva tartják nemzetünk nagyjait.
Kedves nemzettársaim, tisztelt emlékezők! Szabadítsuk fel ismét fővárosunkat, szabadítsuk ki az országdúlók karmaiból vitéz Nagybányai Horthy Miklós örökségét, cselekedjünk, amíg csak lehet, mert a szebb magyar jövő nem egy-két emberen, hanem mindannyiunkon múlik!
A következő felszólaló Murányi Levente, a Jobbik alelnöke volt, aki felidézte, hogy hazánknak eddig három kormányzója volt (Hunyadi János, Kossuth Lajos és Horthy Miklós), mely utóbbinak egy, a szabadkőműves háttérhatalom által széttépett országot kellett újra felépítenie. Felidézte, hogy a Kormányzó 1919. november 16-án rendet tenni vonult be Budapestre. A Gellért Szálló előtt Tormay Cecile írónő, az Országház előtt később Friedrich István akkori miniszterelnök fogadta. Murányi Levente röviden idézett az akkor elhangzott beszédekből.
Horthy Miklóst 1920. III. 1-én választotta Kormányzóvá a Nemzetgyűlés és elkezdődött a munka. Az elcsatolt területekről mentették az ott maradt nemzeti vagyont. A szónok idézte az elért eredményeket, pl. az iskola és lakásépítéseket. Az ország egyazon idő alatt felmutatott akkori és mai teljesítménye nem is említhető egy lapon.
Horthy Miklós nagyformátumú politikusokat helyezett maga köré, mint pl. Bethlen Istvánt és Teleki Pált. A cionista háttérhatalom akkor is kártékony hatását fejtette ki az országunkra nézve, ahogy mind a mai napig, de Horthy Miklós ennek ellenére mégis káprázatos eredményeket ért el.
Ma aki azt mondja, hogy a magyar nemzetnek újra egy hazában kellene élnie, azt már "nácinak" nevezik.
Felidézte a XI. 8-i szégyenletes országgyűlési eseményeket: ahogy a véreskezű Biszku Béla és társainak a kiemelt, több százezres nyugdíját megvédte a Fidesz, miközben az 1956-os hősök alig tengődnek pár tízezer forintból. A Jobbik ezirányú törvényjavaslatát a kétharmadosok az MSZP-vel együtt elutasították. Délután pedig megszavazták Izrael EU-s társulási szerződését. Németh Zsolt, ahogy hajbókolt Izrael mellett, az egy Mossad-tisztnek is becsületére vált volna. A cselédhírközlés mindezeket elhallgatta, csak Pörzse Sándornak az MSZP-ről mondott, egyébként messzemenőleg helyénvaló véleményéről csámcsogott.
Horthy Miklós bevonulása után 91 évvel ott tartunk, hogy nem vörös, hanem most kék- fehér, illetve (narancs)sárga rongyokba van öltözve Budapest. Murányi Levente itt Horthy Miklós szavait idézte a hazát, nemzetet, becsületet és hűséget nem ismerő hazátlanok veszélyességéről.
Horthy Miklós és társai munkájának eredményességét az igazolja a legjobban, hogy el tudták érni a Trianonban elcsatolt területeink jelentős részének békés úton történt visszacsatolását. Az akaratuk, az elszántságuk sikerre vezetett az áskálódó háttérhatalommal szemben. Horthy Miklós ország- és nemzetgyarapító kormányzó volt. Nagy szükség volna ma egy Horthy Miklósra - fejezte be szavait Murányi Levente.
Képgalériánk a képre kattintva látható!
A következő felszólaló a Történelmi Vitézi Rend vezetőjének, Hunyadi Lászlónak képviseletében beszélt, melyben felidézte Horthy Miklós életét az I. világháború végétől a budapesti bevonulásáig terjedő egy évben. Ma 2010-ben is szükségünk lenne egy honmentő vezetőre, amilyen Horthy Miklós volt.
A szónok megemlített egy eddig kevésbé ismert tényt is, hogy a bevonulása alkalmából repülőgépekről röplapokat szórt vidéken több település felett, amely röplapokon tudatta ezt a tényt és a felhívását a vidék lakosságához.
Ináncsi József, a Nemzeti Gárda vezetője lépett a mikrofonhoz ezt követően és elmondta, hogy a késedelmük a rendezvény kezdetéről a rendőrség akadékoskodásának köszönhető, akik felterelték őket a járdára, mert szombat délután a temetői mellékutca rendkívül nagy forgalmát bizonyára zavarták volna, ha rendben és alakzatban, az alkalomnak a tiszteletet megadva érkeznek a helyszínre.
Horthy bevonulása a vörös rongyokban vergődő fővárosba egy kezdő lépés volt, amit sok, a haza felemelkedését szolgáló tett követett, Trianon után az óriási anyagi és területi veszteségek ellenére. Az új ország a régi nemzeti vagyonának 38 %-ával rendelkezett. 1923 tavaszán Népszövetségi kölcsönt kellett felvennünk a gazdaság helyreállítása érdekében, a maiakra erősen hajazó feltételekkel. 250 millió aranykorona hitelért, 20 év alatt kb. 600 milliót kellett volna visszafizetni. 1925-ben azonban a pénzünk értékromlása megállt, a pénzkibocsátás már az MNB joga lett. ( 1926. XII. 31-ig a korona volt a pénznem. 1927 január 1-től 1946. VII. 31-ig a pengő, mely a háborúig Európa sorrendben negyedik legstabilabb pénze volt - a szerk.)
Mivel a pénzügyi helyzetünk stabilizálódott és a költségvetésünk egyenlege is pozitív volt, ez bizalmat ébresztett Magyarország iránt. 1930-as években menetrendszerű repülőjáratok közlekedtek Budapest-Bécs és Belgrád között, 1938-ban megépült a Budapest - Ferihegyi repülőtér. 1938-ban gazdaság teljesítménye meghaladta a válság előttit. Klebersberg Kuno működése nyomán fellendült az oktatás és a kulturális élet. A tanítás a Magyar Hiszekegy elmondásával kezdődött minden nap. A sport is tömeges méretűvé vált.
A sikeres külpolitika eredményeképpen 1938 végén visszatért Felvidék déli része, majd 1939. márciusában Kárpátalját, 1940-ban Észak-Erdélyt, 1941-ben Délvidéket kaptuk vissza.
Ma a liberális fertőben egy újabb Horthyra lenne szükségünk, aki fellépne az elrabolt területeink visszaszerzése érdekében., aki a család szentségét visszaállítaná. Kellene egy olyan vezető, aki a megfelelő embereket ülteti a mgfelelő helyekre és nem a barátait, hozzátartozóit a zsíros állásokba. Hiányzik a jó erkölcsre, a hitre történő nevelés. Ezek hiányában nincs rend és közbiztonság.
Képgalériánk a képre kattintva látható!
Aki tenni akar azért, hogy e rossz helyzet változzon, az "náci, kirekesztő, rasszista, fasiszta". Ma a tolerancia jegyében tűrnünk kellene azt is, hogy legyilkoljanak minket. De ki fogja tolerálni, hogy Magyarországon elsősorban a magyarok élnek ? - tette fel a kérdést a Gárda vezetője.
Ináncsi József szerint a Gárdára addig van szükség, amíg pl. véradásra, segítségnyújtásra van szükség, illetve még azért, hogy ha eljön a XIX. század Horthy Miklósa, akkor együtt tudjuk visszavenni azt, ami a miénk.
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének az elnöke következett. Beszédében elmondta, hogy kis késéssel, de sikerül felállítani a székelykaput, amit Erdély felszabadítása alkalmából kapott Kenderes község 1942-ben az ottaniaktól és amit a kommunisták pár évre rá leromboltak. A kapu újrafelállítása adományokból valósul meg, mely szükséges összeg elsőre nem jött össze, de mostanra már igen és 2010. XI. 14-én Kenderesen felavatásra fog kerülni. Sajnálatos módon nem sikerült a mai megemlékezést a kapu avatásával összekötni, feltételezhetően a kaput avató egyes szervezetek számára nem kívánatos a bevonulási megemlékezésen részt vevő bizonyos alakulatok jelenléte.
Felidézte a szónok a versailles-i Trianon-ellenes tüntetést idén júniusban, ahol 2000 zarándok vett részt.
Trianon 90. évében sajnos nem szabadultunk meg sem Trianon, sem a kommunizmus örökségétől, sem Magyarország idegenek általi meghódításának szándékától. Mindezek miatt is tiltakoznunk kell az olyan hazafiak bizonyítékok nélküli börtönben sínylődése miatt, mint Budaházy György. Miközben a biszkubélák szabadon tobzódhatnak a kétharmadosok jóváhagyásával, amit a "forradalmi" kormánynak nem szabadna megengedni magának. Váratnak még magukra a Horthy Miklósról felállított szobrok, a róla elnevezett közterek. Akkor lesz Magyarországon igazság és nemzeti kormány, ha az ország miniszterelnöke ezen a napon itt emlékezik és fejet hajt Horthy Miklós előtt - fejezte be beszédét Patrubány Miklós.
Az utolsó felszólaló Kosaras Péter Ákos, a Horthy Miklós Társaság elnöke volt, aki röviden méltatta az egyik legnagyobb magyar államférfi, Horthy Miklós érdemeit, de nem államférfiként, hanem katonaként. Aki nem hallgathatta tovább a fű növését Kenderesen, miközben a hazája addig soha nem látott mocsokba és mélységekbe süllyedt. Aki kimondta, hogy ha kell, akkor lövetni is fog a haza ellenségeire. Ma is vannak olyan bitangok, akik örömüket lelik abban, hogy nemzeti színeinken tapossanak. De vannak olyanok is, akik úgy élik az életüket, mint Horthy Miklós egykori katonái. Bízzunk abban, hogy gyermekeink nem hazaáruló károlyimihályok bágyatag tekintete előtt, hanem Horthy Miklósok és Tisza Istvánok vigyázó szemei előtt fognak felnőni.
Képgalériánk a képre kattintva látható!
A szónoklatok után a résztvevők koszorúkat helyeztek el a Kormányzó sírjánál, majd a kissé hosszúra nyúlt megemlékezés végével rendben elvonultak. A rendőrség részéről további zaklatás nem történt, amelyre a Jobbik Jogsegély Szolgálat jelenlévő munkatársai is ügyeltek.
(Szent Korona Rádió)
Kommentáld!