A rendezvényen elhangzott beszédek
Dr. Kun Lászlóné (Dunavarsány alpolgármestere)
Tisztelt ünneplő közönség, hölgyeim és uraim!
Néhány évvel ezelőtt még csak gondolatunkban élt a remény, hogy egyszer majd a trianoni igazságtalanság belenyugvásából feleszmélünk és végre cselekvő, jogaikat megvédő, érdekeinket érvényesítő nemzetté válunk.
Amikor két évvel ezelőtt ezt az emlékparkot létrehoztuk, a gyászos tragédia, sérelem, fájdalom, teher, tévút, ellenségkép, kiüzetés, jogfosztottság, hontalanság, hazátlanság, kitelepítés, széttelepítés, lakosságcsere, menekülés, bujkálás, kirekesztettség, kiúttalanság, esélytelenség, feladás, dac, ellenállás, engedetlenség és érzelmi elnyomás által jellemzett, trianoni békeszerződésnek nevezett diktátum sok milliónyi áldozataira kívántunk emlékezni. Olyan városvezetői, egyházi, társadalmi, ifjúsági, civil és lakossági összefogással, aminek révén ez a park a városi összefogás parkjává vált. Városunk polgárainak gondolataiban, érzéseiben, beszélgetéseiben, cselekedeteiben, kapcsolataiban jelen van nemzetünk széttörése mellett az összetartozás érzése is. Így vezérelte a széttöretettségben az összetartozás érzése az Erdélyiek Dunavarsányi Körét akkor, amikor a számkivetett kedves író-költő, Wass Albert emlékének állított kopjafát. A Kossuth Lajos Cserkész Csapat az újjáalakulásuk évfordulójára a névadó Kossuth Lajosnak állított mementót. Nagy költőnk - a Nyugat gigantikus alakjának - Ady Endrének a szelleme is itt él közöttünk, amióta halálának 90. évfordulójára az Isten Szolgálatában Református Missziói Alapítvány kopjafát állított.
Most annak a nagyformátumú embernek a szellemi örökségét gondolhatjuk át, értékelhetjük újra - mert úgy tűnik, a magyarok nagy része nem akar lemondani ezer éves történelméről - aki a nemzet méltóságának megtartásáért fáradozott.
Ha ismerjük a trianoni magyarság erőviszonyait, ha ismerjük az akkori nemzetközi helyzetet, hálás szívvel megállapíthatjuk, hogy kevés olyan nagyszabású államfő volt és van a világon, aki erkölcsi eszközökkel olyan szervező és építő munkát tudott volna teljesíteni, mint Vitéz Nagybányai Horthy Miklós aki megszilárdította az államhatalmat. 1920 március 1-től 1944 október 16-áig Ő volt a Magyar Királyság kormányzója. 1993 szeptember 4-én temették újra, Kenderesen; és most, 2010-ben, Dunavarsányban a Jobbik szervezésével ismét arról tesz tanúbizonyságot kis városunk, hogy nekünk fontos a történelmünk, nekünk fontosak az ország érdekeit szem előtt tartó államfők. Ez az emlékmű jelzés, hogy tárgyi örökségeink megsemmisítése, szétdarabolása által sem lehet az őket létrehozó - az egység nevében teremtő - gondolatokat felszámolni, mert ebből az ősi egységből költözik vissza közénk az a fénysugár, amely később világítani fog.
Ennek a parknak a szellemisége hat valamennyiünkre, nem csak ünnepnapokon de a hétköznapok szürkeségében is. (...)
Szijjártó Bence (Jobbik)
A mai nap azért gyűltünk itt össze, hogy tisztelettel adózzunk és emléket állítsunk Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr születésének 142. évfordulója alkalmából. Egy olyan 20. századi államférfinak, kinek hitvallása szerint a magyar nemzet és a magyar társadalom megmaradása feljebb való volt, mint bármely politikai eszme. Az effajta eszmeiségnek köszönhetően állhatunk mi most itt, a Dunavarsányi Trianon Emlékparkban. Csak tettekkel és együtt érhetünk el eredményeket s akkor közös álmaink is megvalósulhatnak. Hisszük, hogy összetartással, hittel, közös munkával és kitartással egy szebb jövőt indíthatunk útjára.
Szabó Gábor (a Jobbik pártigazgatója, a dunavarsányi szervezet elindítója)
Tisztelt honfitársaim, tisztelt Dunavarsányiak, kedves jobbikos barátaim. Nagy nap ez a mai ünnep, a megemlékezés ünnepe és az öröm ünnepe egyben, azért az örömé, mert büszkén ünnepelhetjük a valós nemzeti összefogást, melynek eredményként és letéteményeseként megszületett a hazugság, a történelemhamisítás és a politikai lélektorzítás elleni első bástya. Ez az emlékmű azon túl, hogy emléket állít egy kiváló hazafi, egy kiváló politikus és nem utolsósorban egy kiváló úriember emléke előtt, elindítója egy történelmileg meghatározó folyamatnak, mely a nemzet felemelkedésének, a magyar nemzet megmaradásának a záloga. Köszönetet mondok minden dunavarsányi jobbikosnak a dunavarsányi önkormányzat 10 bátor és felvilágosult önkormányzati képviselőjének, és minden hazafinak, akinek része volt abban, hogy itt Dunavarsányban a Trianon emlékparkban Horthy Miklós születésének 142 alkalmából ez az emlékmű felállíttatott. Hiszen vitéz nagybányai Horthy Miklós politikájának alapvető célkitűzése az igazságtalan trianoni békediktátum revíziója és a magyar nemzet újraegyesítése volt. Ismert, hogy milyen állapotban volt Magyarország a tanácsköztársaság pusztítása és Trianon után.
Horthy nemzeti összefogást teremtett és talpra állította ezt az országot. Az őt támadó liberálisoknak talán inkább arról kéne elmélkedniük, hogy a magát európai szociáldemokratának beállító mszp hatalmas koszorúkat helyez el minden március 21-én Újpesten a még ma is álló tanácsköztársasági emlékműnél. Mindeközben figyelmen nélkül hagyja azt a történelmi tényt, hogy a kommunizmus első magyarországi tombolása a véres tanácsköztársaság 133 napja alatt hány kiváló ártatlan honfitársunkat gyilkoltak meg a kommunisták által felheccelt lumpen tömegek. Nemzettudatunkat, értékrendünket az utolsó 65 évben aljas módon, előre kitervelten és szisztematikusan nyomták el. Gyermekeinket az iskolákban erkölcsileg és ideológiailag tudatos rombolásba taszították, félrenevelték, hogy a megfelelően mélyaltatásban került egykor dicső magyar nemzet fiaival a kommunizmus álságos szennyét megitathassák.
Bizony-bizony Horthy nem szerette a kommunistákat, nem szerette őket, mert kiváló hazafi lévén felismerte a kommunizmusban rejlő mételyt, a vegyük el attól, akinek van és adjuk oda akinek nincs eszmében rejlő hamisságot, hogy eközben ne vizsgáljuk, hogy annak akinek van talán azért van, mert szorgalmas és a munkája gyümölcsként van és annak, akinek nincs, annak esetleg azért nincs, mert lusta és korhely életet élt. Horthy igaz szívű magyar hazafi volt és a magyar nemzet felemelkedéséért küzdött egy vészterhes időszakban, ahol jó politikusként igyekezett a haza számára legkedvezőbb megoldásokat megtalálni, ami kényszerűen a legkisebb rossz elve mentén működött, hiszen Horthy Miklósnak Magyarország német megszállása után, igen csak szűk mozgástere maradt. Ennek ellenére Horthy többször szembeszállt, nyíltan, magával Hitlerrel is, mely tetteivel igen nagy bátorságról és rendíthetetlenségről tett tanúbizonyságot.
Azonban az akkor fennálló erőviszonyok miatt további ellenkezésével, agy lemondásával azt érte volna el, hogy egy kollaboránst ültettek volna a helyére, mely Magyarország teljes kiszolgáltatottságát eredményezte volna. Több alkalommal megpróbálta kivonni az országot a harci cselekményekből, de miután 1944. októberében a kiugrási kísérlet nem sikerült, a hatalmat kényszerűen át kellett adnia. Elmondhatjuk szemben a liberális gágogókkal szemben, hogy Horthy Miklós mindent megtett Magyarországért és a magyar nemzetért. Az 1956-os forradalom és szabadságharc, ha rövid időre is, de lelket öntött a Portugáliában száműzetésben élő 88 éves kormányzó úrban és reményt ébresztett benne, hogy szeretett hazáját hamarosan viszont láthatja. A forradalom leverése után a kormányzó azonban mély apátiába zuhant, és bár orvosai szerint komolyabb szervi bajban nem szenvedett 1957. február 9-én visszaadta a lelkét a teremtőjének.
Amikor Horthy Miklósról a kormányzóról, az államférfiról beszélünk, akkor meg kell említeni azokat az államigazgatási, politikai és gazdasági eredményeket is, amelyek az ő kormányzóságának a nevéhez kötődnek. Hiszen világviszonylatban is példamutató közbiztonságot hozott létre az ország egész területén, de várnának most Borsod megyében vagy Szabolcs megyében a hasonló közbiztonságra a ma magyarjai. A kultúra, az oktatás, a gazdaság virágzott az állami intézmények, a hadsereg, , a vasút, a posta az orvosi ellátás mintaszerűen működött. Vezetésével a magyar nemzet viszonylag rövid idő alatt megkezdte a felzárkózást a trianoni gyász után a nyugati nemeztek szintjéhez. Fellendült a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem. Világ és európai hírű gyárak nőtték ki magukat az ország földjéből. Statisztikai adatok igazolják a lakosság lélekszámának növekedését és a gazdaság fejlődését. A lélekszám 1920 és 1940 között, mely az utolsó békeév volt, 7,6 millió főről 9,6 millió főre növekedett ebben a csonka hazában. A gazdaság évi 1 %-os növekedést mutatott, a külkereskedelem egyenlege 1930-tól kezdve mindig pozitív volt.
Bajnai Gordonnak is lett volna mit tanulnia bőségesen a Kormányzó úrtól. Nem szabad azonban elfelejtkezni azonban arról, hogy ezek a számadatok, egy világgazdasági válság ellenére, mozdultak el a kedvező irányba. S ekkor az ő kormányzósága alatt a magyarság bebizonyította, hogy a legnagyobb tragédiából is van kiút, ha a csüggedést a hit és a tenni akarás váltja fel az emberekben, a vezetőik pedig értik a dolgukat. Álljon előttünk ez példaként, hiszen az akkori helyzethez hasonlóan, most is a nincs már lejjebb ébresztette fel a magyarságot, mely mostanában egyre gyorsuló ütemben kezd magára találni, hihetetlen erőket megmozgatva és páratlan összefogást mutatva. Ennek ékes példája ezen emlékműnek a létrejötte, melyet reményeim és hitem szerint a teljes társadalomra kiterjedő nemzeti ébredés és további tettek fognak követni. Mindent meg kell tennünk azért, hogy iskoláinkból a következő generáció már szilárd értékrendű, becsületes, tettre kész hazafiakat tudjanak a családokhoz visszaküldeni. Horthy Miklós úr kormányzósága alatt született a magyar hiszekegy és az ő időszakában az iskolákban minden alkalommal ezzel kezdődött a tanítás. A magyar hiszekeggyel szeretném zárni soraimat, Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen
Kosaras Péter Ákos (hadtörténész, a Horthy Miklós Társaság elnöke)
Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves Képviselő úr és alpolgármester asszony!
Köszönettel és tisztelettel hajtok fejet Dunavarsány közönsége előtt, hiszen amit tettek, az több, mint egy emlékmű avatása, egy mérföldkövet tettek le a nemzeti felemelkedés útján. Azért mondom ezt, mert akire ma emlékezünk vitéz nagybányai Horthy Miklósra Magyarország kormányzójára, ő több volt, mint politikus. Egy katonára is emlékezünk ugyanakkor, aki a Novara parancsnokaként az otrantói csatában beírta a nevét a magyar nemzet hadtörténetének aranykönyvébe, hiszen félelmet nem ismerve úgy, hogy a saját ősei is, mint ahogy a magyarság minden egyes nagyja büszkén tekinthetett le rá az égből, bátran és elszántan vette fel a küzdelmet a túlerővel és ezzel már önmagában is eleget tett volna ahhoz, hogy emlékművet állítsanak neki. Aztán 1919-ben, amikor olyan mélyen járt az ország, amilyen mélyen még soha, amikor olyanok vezették Budapestről ezt a romokba döntött piciny hazát, akinek a nevét még kisbetűvel sem lehet leírni, mint károlyi mihály vagy kun béla, akkor bevonult Budapestre és volt bátorsága kimondani, hogy ez a város bűnös, mert a sárba taposta a nemzeti színeket és vörös rongyokba öltözött.
Tudjuk jól, hogy Budapest még ma sem igazán öltözött vissza. Aztán bekövetkezett az az időszak, amikor Horthy Miklósból már nem katona, hanem politikus államfő lett és Magyarország kormányzójává választották. Innen is felhívnám azok figyelmét, akik arról beszélnek, hogy a szerepe még nem tisztázott és kérdéses, hogy Horthy Miklós Magyarországán csak elemi iskolából több volt, mint a ma Magyarországán az összes oktatási intézmények száma. Horthy Miklós Magyarországán a trianoni tragédiát követően, nem kellett hozzá 10 esztendő, hogy a gazdaságot helyreállítsák, azaz az ország elérje az 1914-es teljesítményi mutatót. Ha valaki ebből sem érti, hogy a Kormányzó úrtól és a vele együttműködő politikusoktól csak tanulni lehet, annak valóban nincs mit mondani, csupán azt, hogy hamarosan el fog jönni az az idő, amikor mindenki számára egyértelmű lesz, hogy a jó az jó, a rossz az rossz, a hős a hős, aki pedig áruló az rongyember. Legyenek büszkék önnönmagukra és a további munkájukhoz sok sikert kívánok.
Köszönöm szépen!
Vitéz Szilasi-Horváth Csaba (a Történelmi Vitézi Rend Közép-Magyarországi székkapitánya)
Tisztelt hölgyeim és uraim, nemzetes hölgyek és urak, tisztelt emlékező gyülekezet!
Ma egy olyan államférfira, a mi legfőbb hadurunkra emlékezünk, ki számtalan háborús érdemmel, a magyar nemzet felemelkedését szolgáló tettekkel, és olyan jellemmel rendelkezett, melyet az előttem szólók már tökéletes formában bemutattak. Az én tisztem bemutatni azt a rendet, amely élete egyik fő műve, a vitézi rend. A vitézi rend gondolata az ezer éves történelmi múlt alapjára épül. Gyökerei visszanyúlnak a nemzeti fejlődésünk legrégebbi korszakaiba. A vitézi tetteket Magyarország királyai Szent István óta a nemességgel, földbirtokkal jutalmazták. Szent István hűbéri rendszerében az adománybirtok célja a katonai szolgálat volt. II. Endre megkezdte a kisbirtokos vitézi osztály kialakítását, IV. Béla megerősítette a harcoló hűbéres vitézi elemet. Igen sok érdemes harcost emelt vitézi rangra. Az árpádházi királyok alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül a hadi rendszer és ezzel párhuzamosan a vitézi osztály is. Rövid 300 esztendő alatt kialakult egy közjogi jellegű nemesi rend. IV. Béla a már erre az erős nemességre támaszkodhatott az ország felépítésének a munkájában.
A lovagi szellem már az Anjouk korában nagy teret hódított. Róbert Károly 1326-ban 50 vitézzel megalapította a Szent György lovagrendet, amely a király, a haza és az egyház védelmére alakult. Zsigmond királyunk 1408-ban alapította a Magyar Sárkányrendet. A lovagok fő feladatuknak a lovagi szellem ápolását, a belső viszályok, a pártoskodások elhárítását és a hit védelmét tekintették. A középkor a vitézi magatartást, a megjelölést, a legelső világi tisztességnek tekintette. Az igazi vitéz az özvegyek, az árvák védője és az igazság bajnoka, valamint istenfélő ember volt. A székelység, a szabad hajdúk, a jászok, a hunok hősi magatartásuk alapján különleges kiváltságokban részesültek. A katonai és vitézi teljesítménnyel egybekötött földbirtok juttatása a történelem folyamán alakult ki. A vitézi eszme tovább emelkedett a történelmünkben, így a vitézi rend életre hívása a magyar történelem alakulásának természetes folytatása. Az I. világháború ismét időszerűvé tette a vitézi magatartás jutalmazását, ezért vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó a hősi magatartás erényére emlékeztetve, a vitézi rend megalapításával újraélesztette a hagyományokat. Olyan egyéneket avattak vitézzé, akik a harctereken és a nemzeti felkelések alatt példamutatóan, személyes bátorsággal állták meg helyüket. Magas kitüntetésekben részesültek, vagy önfeláldozó bátorsággal párosult, kiváló szolgálatban tűntek ki. Az arra érdemeseket vitézi telekkel is jutalmazták. Az, hogy most itt állunk a mi legfőbb hadurunk emlékműve mellett, mely évben 90 éves a vitézi rend, első avatási beszédének része jut eszembe, melyet idézek tőle:
„Egész erőmet és véremet elárult, kifosztott, meggyalázott hazám szolgálatába állítottam. Tudom, hogy ti, kinek múltja tiszta, mint a kristály, kik bővelkednek a férfi erényekben, kikre mindig büszkeséggel és forró szeretettel gondolok, mindig lelkesedéssel haladtok velem a becsület és az önzetlenség útján.”
Nemzetes Hölgyek, nemzetes urak, tisztelt gyülekezet !
Ezek a szavak ma is érvényesek, igen legyünk mindannyian az országunk kormányzói, igen, állítsuk a haza szolgálatába erőnket, vérünket, ennek a kifosztott és meggyalázott országnak. Önzetlenül és becsülettel szolgáljuk. Kormányzó urunk a legfőbb hadurunk üzenete ma is időszerű.
Isten áldja munkánkat és vezessen helyes úton mindannyiunkat!
2010. június.19. - Dunavarsány
(Szent Korona Rádió)
.
Kommentáld!