.

Orbán Viktor megfogalmazásával szemben, amely szerint 2010. április 11-én és 25-én forradalom zajlott le a szavazófülkékben, óriási értetlenség és szembenállás alakult ki. 

S ebben a szembenállásban az az érdekes, hogy szinte "népfrontos" koa líció alakult ki a forradalomtézissel át ellenben. Nyilvánvalóan erőteljesen bírálják a szocialisták, de lát hatóan a neoliberális és neokonzervatív (röviden: neokón) körökben is nagy zavar támadt. Tehát egy nagyon furcsa, szocialista-neoliberális-neokonzervatív egyező ellenvélemény látszik kibontakozni. Hogy is van ez? 

Kezdjük a szocialistákkal. Ellenkezésük nem meglepő, hiszen az elmúlt nyolc évi kormányzásuk totális tagadását jelenti mindez, azt, hogy olyan mélységekbe juttatták az országot, amelyből csak forradalommal lehet kikecmeregni. Ez ellen természetesen hadakoznak, hivatkoznak felépült autópályákra és létrejött beruházásokra, csak éppen arról feledkeznek meg, hogy még abból a kevés felépült dologból is minden pénzt elraboltak. Aszocialisták nyilván még tagadják, de kiszámítható, hogy néhány év múlva, amikor Lendvai Ildikó neve már csak egy rossz álomként jön elő, a párt új vezetői el fogják ismerni: a nyolc év alatt tönkretették és kirabolták az országot. Az, hogy most még nem ismerik el a tényt, pusztán annak következménye, hogy közülük nem egy és nem két vezetőt a börtön réme fenyeget - megérdemelten. 

A neoliberálisokra áttérve: természetes a félelmük a forradalom kifejezéstől, mert úgy gondolják - Pető Ivántól Bauer Tamásig -, hogy ők hozták létre ezt a rendszert, s hogy ez egy remekmű. Ebben azonban tévednek. Tény, hogy nagyon nagy mértékben befolyásolták a rendszerváltásnak nevezett folyamat kimenetelét - nem kis, sőt óriási külföldi segítséggel -, s tény az is, hogy még 1990-ben vesztes pártként is képesek voltak rákényszeríteni Antall Józsefet a hírhedt MDF-SZDSZ-paktumra, amelynek következtében ők adták a köztársasági elnököt, aki utóbb igen sok galibát okozott az első szabadon választott kormánynak. Tény az is, hogy végig pénzügyi, hatalmi, média- stb. előnyt hozott nekik az elmúlt húsz év, naná, hogy védik, hiszen számukra ez egy kiváló időszak volt. Védik azt is, hogy a forradalom szóval nehogy véletlenül bárki megkérdőjelezhesse az elit pozíciókban betöltött helyeiket, védik a szerencsétlen átmeneti alkotmányt, amelyet nagymértékben ők alkottak meg. 

És végül a neokonzervatív csoportról. Ők is zavarban vannak, pedig részben a Fideszen belül foglalnak helyet, nem is kevéssé meghatározó pozíciókban. A neokónokra az jellemző, hogy kifejezetten nem szeretik a forradalmi változásokat, kifejezetten nem szeretik, ha valaki a társadalomról beszél, és kifejezetten nem szeretik, ha valaki megkérdőjelezi, hogy az elitcsoportokon kívül bárkinek is beleszólása lehet a "nagy dolgok" folyásába. Számukra például az 1989-es átmeneti, szedett-vedett, toldozott-foldozott alkotmány is megfelelő, mert ők "konzervatívok", s a konzervatív ember nem változtathat csak úgy meg egy alkotmányt. Még akkor sem, ha az egyébként még mindig sztálini. Fő a folyamatosság. 

A neokonzervatív csoport az elmúlt években is jó pozíciókat töltött be, igen sokszor kiegyezett és kiegyezik a neoliberális csoportokkal, ezért tagjainak például nem igény és nem túl fontos az elszámoltatás sem, sokkal inkább a dolgok természetes és számukra kedvező menete. A neokón csoport azért van zavarban, mert nem tud mit kezdeni Orbán "forradalom" és "új alkotmány" fogalmaival, követelményével, igyekszik e szavakat és fogalmakat átértelmezni, bagatellizálni, úgy persze, hogy közben kedvező pozícióikat ez mégse sértse. Nagy játék ez, jól csinálják, meg kell vallani. 

A helyzet viszont az, hogy velük szemben is Orbán Viktornak van igaza. Húsz évvel ezelőtt a forma - a jogrend és az intézmények neve - megváltozott, ám a tartalom - a működésmód, a kapcsolati hálózatok, a szemlélet - semmit nem változott. Orbán erről azt mondja, hogy "zavaros" rendszer volt az elmúlt húsz év - így is lehet nevezni -, ám szerintem pontosabb a posztkommunizmus rendszere elnevezés, és ezt valóban meg kell dönteni. Itt és most, egyszer s mindenkorra. Az a szocialista-neoliberális-neokón, aki ezt nem érti - pontosabban nem akarja érteni -, az az egész húsz év történetét tudatosan vagy tudattalanul, de félreértelmezi. 

A román parlament most fogadta el a lusztrációs törvényt, amely arról szól, hogy a ceausescui kommunista diktatúrában vezető pozíciót betöltő figurák a továbbiakban nem játszhatnak szerepet a román közéletben. Húsz évvel a román "rendszerváltás" után! Tehát semmiről sem késtünk le! 

Fricz Tamás 

.