.

Csütörtökön bombaként robbant a 2 milliót elrakó Wieszt Jánost ábrázoló videó. A felvétel másik szereplője, a boríték átadója hétfőn a nyilvánosság elé lépett. Sajtótájékoztatója szövege két exkluzív videóval együtt, amelyet Gálfi István a Vastagbőr blognak küldött el.

"Gálfi István vagyok , a QWERTY Computer Kft ügyvezetője.

Én vagyok az a vállalkozó, akiről az elmúlt napokban a fél ország beszélt, és akiről az újságírók és fórumozók találgattak .

Tekintettel arra, hogy az elmúlt napok hírei kapcsán az interneten „Bartók Béla úti számítástechnikai céget" emlegettek, ami jóformán egyet jelent a QWERTY Computer névvel, egy cég becsülete pedig egyet jelent vezetőjének becsületével, ezért úgy gondoltam haladéktalanul ki kell állnom a nyilvánosság elé, és részletesen elmondani a történteket.

Cégemet 26 évvel ezelőtt alapítottam, azóta vezetem. Ez a cég az én szellemi gyermekem, 51 évesen szó szerint az életem munkája van benne. Nekem egyetlen állásom és munkahelyem van, ez a QWERTY Computer Kft. ez biztosítja családom megélhetését.

IGEN ! üzenem azoknak akik kételkednek, hogy a felvétel valódi! Én vagyok az a személy, aki a felvételt készítette és aki a borítékba gondosan megszámolva beletette azt a pénzt, amit a felvételen egy elegáns mozdulattal Wieszt János besöpör. A felvételen valóban az én kezem látszik, ahogyan azt sok barátom már csütörtökön a TV híradóból is felismerte. És IGEN, a borítékban valóban 2.2M ft volt készpénzben. A felvétel valóban a kamara irodájában készült.

A bérlemény lehangoló állapotban volt, ez láthatta bárki aki a környéken lakott és az Iparcikk kölcsönzőnél bérelt babamérleget. Felújitásunk során 1995-ben még egyszer annyit, körülbelül 5 millió forintot költöttünk a helységre, ennyivel növeltük az értékét.

Bérleti díjainkat 15 éven át mindig pontosan fizettük. Egy szép napon mégis levelet hozott a postás az Önkormányzattól melyben ezt a bérleti szerződést indoklás és cserehelység biztosítása nélkül felmondják.

Kereskedő cég lévén az utcai üzlethelység cégünk működésének alapját képezi, mondhatnám e nélkül vége a cégnek, melyet ma is a szellemi gyermekemnek tekintek, és helység nélkül veszélybe kerül családom megélhetése és a cég 26 dolgozójának állása is.

Önök mit tennének ha gyermeküket akarnák elvenni önöktől? Én elszántan küzdöttem érte. Két választás állt előttem:

Vagy elköltözök, otthagyva az akkor már 15 éve bejáratott üzletet és máshol folytatom tovább, melynek következtében elvesztem vevőim egy részét és szép lassan tönkremegy a cégem és a családom egzisztenciája is megszűnik. Vagy új szerződést kötök többszörös áron, így maradhatok, viszont sokkal gyorsabban tönkremegyek.

Mivel nem szerettem volna tönkremenni megpróbáltam megvásárolni a helységet.

Be is adtam a vásárlási kérelmemet. Ezek után üzent Wieszt János, hogy keressem meg a nem hivatalos fogadó óráján, amit a Rolling Rock sörözőben szokott tartani. Itt elmondta, hogy a vételár 15 millió +Áfa lesz és 10%-ot, azaz 1.5M forintot kell neki fizetnem, különben a bizottság nem dönt számomra kedvezően.

Egy hónap múlva telefonhívást kaptam Wieszt Jánostól, aki közölte, hogy változott a vételár, nem 15M, hanem 18.3M, és nem a nettó, hanem a bruttó 10%-át kéri.

Nem volt más választásom, vagy fizetek és megveszem, vagy előbb utóbb költözhetek, elveszítve a drágán vett bérleti jogot és felújításra fordított milliókat. Megvettem és fizettem. Nem örültem neki, mert kényszerből cselekedtem.

Az aktusról a jól ismert videót készítettem a saját életbiztosításom céljából. Ezt a felvételt azóta gondosan őriztem és senki sem kapta meg múlt hétfőig, tehát egyes komolytalan cikkekkel ellentétben nem a Hagyó – Molnár párharc miatt készült, és nem járt kézről kézre. Ha így lett volna, akkor valószinüleg Wieszt János nem ilyen megdöbbenten nyilatkozik. Az sem igaz, hogy végig jártam volna bárkit is a felvétellel.

Március elején egy rendezvényen mindenki elmondhatta a problémáit. Én sok egyéb gond mellett elmondtam, hogy az Önkormányzat a „Kulturális városközpont” rémálomszerű terv végrehajtásával a környékbeli vállalkozókat el akarja lehetetleníteni. Elmondtam, hogy ez a terv nem szolgál más célt, mint hogy egy mutyi kocsma fellendítése érdekében hogyan rendezzük át az egész Bartók Béla utat. Arról is szól, hogy aki nem akar galéria lenni, azt hogyan üldözzék el és így még több mutyizható ingatlan legyen. Abszurdisztánban Buda Andrássy útja, a Bartók Béla út sorsáról nem felelős szakemberek, hanem művészek (színész, rendező, festő, drámaíró) döntenek. Nézzenek utána a Társadalmi Érték Testületnek.

Nos ezen a fórumon azt a választ kaptam, hogy miért nem fordulok a problémámmal a kamarához. Tudják: ahhoz a kamarához, ahol Wieszt úr fogadott engem. Elöntötte a fejemet a düh, és bizony elkövettem egy hibát: Azt válaszoltam, hogy nem szívesen fordulnék hozzájuk, mert ott egy korrupt vezető van. Amikor megkérdezték, miért gondolom, akkor megmutattam a felvételt egyetlenegy embernek.

Egy héttel ezelőtt egy rendezvényen tudtam meg, hogy Wieszt János képviselőtársai több mint egy hónapja tudnak arról, hogy létezik ez a felvétel. A múlt héten megkeresett egy fekete öltönyös, napszemüveges úriember, aki nem mondta meg a valódi nevét és azt sem, hogy ki küldte, de a felvételről érdeklődött. Ebben a helyzetben végképp nem volt más választásom, mint hogy a hatóságoknál megtegyem a feljelentést és a nyilvánossághoz forduljak. Természetesen erről is van egy videofelvételem, mostantól ez is megtekinthető az interneten egy erre a témára szakosodott oldalon. Az oldalt Vastagbőr-nek hívják.

Eddig azért nem jelentkeztem, mert csak most mertem ezt megtenni. Úgy gondoltam, hogy ha korábban teszek feljelentést, akkor ezt az ügyet biztosan eltussolják.

Tudom, hogy most sokan megvetnek majd és ítélkeznek. Azt is tudom, hogy lehet, hogy a bíróság is elítél. Valószínűleg el is veszítem a vevőim nagy részét. Wieszt úr is megüzente: mindent megtesz, hogy tönkretegyen.

Azóta, hogy kiderült a felvétel létezése, betörték a kirakatunkat. Semmit sem vittek el, mert az üveg mögött rács van csak romboltak. Az üvegszilánkok közel egymillió forintnyi notebook-ot tettek tönkre.

Azóta APEH-ellenőrzést kaptam, melynek természetesen állok elébe.

Azóta rakodó teherautóinkat egy hét alatt 8x bírságolták meg majd' negyed millió Ft értékben.

Azóta meg akarnak büntetni , mert „nem esztétikus” a kirakatunk.

Nemcsak azért léptem a nyilvánosság elé, hogy elejét vegyem a sok találgatásnak és szándékos ferdítésnek, van olyan portál, ahol azt írták „Gálfi bűnöző”, hanem azért mert szeretném, ha más megzsarolt károsultak is elő mernek jönni az árnyékból. Ajánlom nekik nézzék meg a BTK 255 paragrafusa A pontja 2. bekezdését.

Sokan úgy gondolják, hogy ez a történet arról szól, hogy egy gazdag vállalkozó kenőpénzért jelentős haszonnal, rizikó nélkül nyúlja le a közvagyont. Én viszont úgy gondolom, ez a történet arról szól, hogy Abszurdisztánban hányszor lehet egy vállalkozóval kifizettetni a helysége árát.

Először amikor nyilvános árverésen licitálva megveszi a bérleti jogát egy lepusztult helységnek.

Másodszor amikor rákölt még egyszer annyit, a felújítására.

Harmadszor amikor 15 éven keresztül fizeti a bérleti díjat.

Negyedszer amikor ki akarják dobni a bérleményből és ezért megveszi a tulajdonjogot piaci áron (366.000 FT/m2), hiszen az ingatlan jó állapotban van.

És ötödször akkor fizet, amikor még 10%ot kérnek zsebbe, különben nem vehetné meg.

Annak a kérdésnek az eldöntését, hogy itt hatalommal való visszaélés, esetleg zsarolás történt, Önökre bízom. Én mindenesetre szeretnék Abszurdisztánból haza költözni!"