Amióta a Fidesz-KDNP csapata megnyerte a választásokat, egyre nehezebben veszem rá magamat az írásra, mert nincs kedvem botránykodni.

Amióta a Fidesz-KDNP csapata megnyerte a választásokat, egyre nehezebben veszem rá magamat az írásra, mert nincs kedvem botránykodni a fenntartásaimmal. Még szerencse, hogy mindegyiket megírja az ÉS.

Ugyanő és az egész balsajtó nyolc éven át tudott cikkezni Orbánról, nekem viszont nem megy – néhány kirívó esettől eltekintve – további négy-nyolc-kitudjahány éven át minden alkalommal a szocikat meg a vezéreiket szidni. Rendkívül korszerűtlen gondolkodásomnak köszönhetően úgy vélem, politikai véleményezést csakis függetlenek követhetnének el.

Mivel azonban ez nemcsak nálunk, bárhol a világban nyilvánvalóan lehetetlen, így nem találom undorítónak az ellenzékben elkövetett, megfontolás nélküli töktépkedést sem. Ellenben nagyon gusztustalannak tartom az elkötelezett jegyzetírók nyalakodását áhított kormányuk tagjainak fenekében. És kritikátlan hozzáállásukat azokhoz az intézkedésekhez, megszólalásokhoz, amelyekről egészen biztosan lehet tudni, hogy szemenszedett hülyeségek.

Nem kell nagyon keresgélni, itt egy friss példa, igaz nem kormányzati körökből, hanem csak az újbudai önkormányzat helyi lapjától. Itt azért nem raktak be egy fizetett politikai hirdetést az újságba, mert egy független jelölt azt találta írni benne, hogy az ellene induló két különböző párt mindkét jelöltje KISZ-titkár volt. Hogy ebben mi a közölhetetlen, pontosan azért nem értem, mert jelenlegi kormányunk tagjai között is van volt KISZ-titkár, meg mindenféle szocialista kormány államtitkára satöbbije. És ahogy szokás, ha a jobbsajtó erről hallgatna, akkor is megírnák baloldalon és fordítva, a nagy tömegek meg tennének rá.

Így jártunk, kicsi az ország, hozzá kellene már szoknunk, hogy úton-útfélen összetalálkozunk a volt iskola, munka és KISZ-társainkkal, meg egyéb kényelmetlen személyekkel. Talán megoldást jelenthetne, ha a nagy nemzeti együttműködést a nemzet írástudói kiterjesztenék a nemzet napszámos tagjaira is. Legalábbis annyiban, hogy rájuk bízzák, kinek akarnak hinni. Ami bizony, nagyon veszélyes dolog, az elmúlt évtizedekben láthattunk néhány állampolgári baklövést.

Tény, hogy az elmúlt nyolc évben az Orbánéktól átvett 53 százalékos adósságállományt 80 százalékosra tornázták fel a szocialisták, és sok más bűnt is elkövettek ellenünk. Hosszúak voltak ezek az évek. Nagyon reménykedem a változásban. De nem abban, hogy a győztes sóval szóratja be a földet. Mert az a helyzet, hogy az udvarunkon közös a kút, és ha agyonsózzuk a vizet, abba mindannyian bele fogunk dögleni.