Teljesen érthető Petri Lukács Ádám minden racionális és érzelmiindoka, melyek a Jobbik eltakarítását célozzák. Valóban, a rendszerváltás óta nem volt még ilyen erős és ilyen radikális szélsőjobboldali szereplője a közéletnek, pláne az Országgyűlésnek. Soha ilyen közel még nem volt hozzá egyetlen szélsőjobboldali alakulat, hogy jelentős befolyással legyen a magyar politikára, és soha ilyen széles társadalmi bázisa nem volt még hasonló pártnak. Ha azonban ez ellen tenni szeretnénk, akkor jó évtizedes folyamatot kell vizsgálni - tévút, ha csak az aktuális állapotot, a legriasztóbb tünetet akarjuk kezelni, miközben maga a betegség és annak kiváltó oka továbbra is fennáll. Sőt, megelőlegezve a végső konklúziómat, még csak azt sem mondhatjuk el, hogy már minden bevett eljárást megpróbáltunk, és csak ez az amputációszerű, radikális megoldás maradt.
A szélsőjobboldali szubkultúra amolyan csúnya daganatként hosszú éveken át növekedett, mielőtt 2009-ben felfakadt, és mindenki számára láthatóvá vált, mekkora a baj. Mind tudtuk, hogy baj van, mindenki látta, hogy egyre nagyobbra dagad a Jobbik támogatóinak csoportja, de mégsem nyúlt a hatalom az ilyenkor szokásos, nyilvánvaló és szükséges eszközökhöz. Sem az előző kormányok, sem a mostani nem volt képes például fellépni a kuruc.info ellen - holott már 2006-ban is hatályos jogszabályok alapján ezt megtehették volna, és pláne megtehetnék most. Ha tenni akarunk a szélsőjobboldal ellen, akkor például annak szócsövét kell a magyar jogrendnek megfeleltetni. Az MSZP-s gyűlöletbeszéd elleni törvény ugyanúgy porhintés, pótcselekvés volt, mint most a fideszes médiatörvény azon parlamenti indoklása, mely szerint így lehet majd kinyírni a szélsőjobboldali honlapot.
A Tomcat néven ismert Polgár Tamás már a négy évvel ezelőtti vallomásában tájékoztatta a magyar ügyészséget, hogy kik a honlap szerkesztői. 2006 őszén hivatalból is eljárás indult a kuruc.info ellen - mégsem történt semmi, szinte már természetes, hogy még mindig működik. Nem a jogszabályok hiányoznak a széljobb kiradírozásához, hanem a kormányzati és jogalkalmazói szándék. Sose fogjuk megtudni, hogy annak idején Draskovics rendőrsége miért nem tett semmi értékelhetőt a szerkesztők felelősségre vonása érdekében, és az sem világos, miért totojázik most Orbán Viktor és Pintér Sándor azzal a két pofonnal. Egy biztos: ha születne egy olyan törvény, melyet a Petri Ádám által megkövetelt, széles konszenzussal fogadnának a pártok, és nagyon precízen körülírná, hogy miféle náci dolgokat nem szabad egy választási kampányban kimondani, a Jobbik akkor is megtalálná az utat a választókhoz.
A nemzetközi neonáci szubkultúra tucatnyi olyan grafikai megoldást talált már ki, mellyel a horogkereszt megjeleníthető a logójukban, a Jobbik által használt politikai nyelvezet pedig kifejezetten a sejtetésekre, a körülírásokra épül. Nem tilthatjuk be a "szebb jövőt", a "kitartás" felszólítást, sőt még ennyire se kell direktnek lenniük. Egy Vona Gábor-plakátra annyit is elég lenne írni, hogy "De, mi azt akarjuk", és mindenki pontosan értené - nincs olyan törvény, amivel ezt be lehet tiltani.
Persze, a Fidesz elmúlt egy évben vitt alkotmányozási ámokfutása bőven szolgáltatott példát arra, hogy kétharmaddal bármit meg lehet csinálni. Lehet olyan jellemzőket találni, melyeket törvénybe foglalva Vona és politikustársai távol tarthatók a parlamenttől. De ha liberálisként mi ezt elfogadjuk, pláne mi szorgalmazzuk, akkor viszonylag kevés jogalapunk marad arra, hogy ha hasonló trükkel más ügyben élne Orbán Viktor, akkor tiltakozzunk. Ha ma ránézek a politikusok népszerűségi listáira, akkor azt is gondolom, hogy "az emberek" előbb fogadnák el egyes baloldali, pláne liberális politikusok ilyetén történő diszkvalifikálását, mint Vona Gáborét.
Ezért gondolom azt, hogy a Jobbikot nem betiltani, hanem legyőzni kell. Ennek pedig három szükséges eleme van: a jogbiztonság, a közbiztonság és a politikai alternatíva felmutatása.
A jogbiztonság kérdését javarészt már fentebb kiveséztem. A gyöngyöspatai töketlenkedés jól mutatta, hogy ma a magyar rendészet egyáltalán nincs olyan állapotban, főleg és elsősorban nem bír olyan vezetéssel, mely a jogbiztonság, a jogi normák érvényesítése irányába hatna. Ugyanez a gond az igazságszolgáltatással is. Az, hogy Novák Előd ma országgyűlési képviselő, és hivatalosan egyszer sem kellett számot adnia a szélsőjobboldali honlaphoz fűződő kapcsolatáról, jól mutatja, mennyit ér a jogi norma, ha azt nem érvényesítjük. Az, hogy az állandó mutációban lévő gárdisták bírósági tárgyalótermekben helyezik "szolgálatba" magukat, szintén ezt mutatja. Senki nem ül börtönben a tévészékház felgyújtása, a főváros szétverése miatt, és Balsainak köszönhetően már nem is fog. A vonatkozó jogszabályainkat nem tartatják be. Ha azt reméljük, hogy egy új jogi norma már megfelelő kötelező erővel bírna, akkor miért nem próbáljuk meg először a meglévőket ilyen módon érvényesíteni?
Már csak azért is, mert minden bukás a Jobbikot erősíti. Minél komolyabbnak, véglegesebbnek szánt, direkt rájuk szabott tiltást tudnak áthágni, annál erősebbek lesznek. Ha annak idején az első olyan bűnözőt, aki a melegfelvonulásra támadt, bilincsben vitték volna el, a bíróság pedig börtönbe küldi, a következő évben nem lett volna tízszer annyi Molotov-koktél levegőben, nem merték volna savval locsolni, kővel dobálni a felvonulókat.
Ehhez kapcsolódik a közbiztonság kérdése is. Petri Lukács Ádámnak abban teljesen igaza van, hogy itt és most kell cselekedni, de ennek a cselekvésnek inkább a Jobbik által politikai haszonszerzésre használt problémák megoldására kéne irányulnia. A gárda és utódszervezetei olyan helyeken járőröznek, ahol jelentős arányban bírják a helyi lakosság támogatását. Ez pedig nem intézhető el annyival, mint sokan teszik, hogy "sajnos, a magyar lakosság jelentős része náci", mert ez egyfelől nem igaz, másfelől viszont legitimálja a lenácizott emberek szemében a szélsőjobboldalt, hiszen az ő valós, megélt problémáikat csak a Jobbik tekinti valódi, megoldandó gondnak.
Valószínűleg, ha Gyöngyöspatán lett volna, vagy legalább mostantól lenne egy jól működő, jól felszerelt és állományában feltöltött rendőrőrs, ahol felkészült és cselekvésre kész rendőrök dolgoznak, egészen más lenne a helyzet. A Jobbik térnyerését épp az okozta, hogy mindenki etnikai dimenzióban értelmezi a rendészeti kérdéseket is. Ezt használta ki a Jobbik, arról győzködve az embereket, hogy őket "a cigányok" rabolták ki. Viszont, ha holnaptól a bűnözőket teljes erővel üldöznék, elfognák, és elítélnék, a sértett se kezdené el vizsgálgatni az elkövető bőrszínét.
És ha csak a tizede igaz annak, amit a gyöngyöspatai roma suhancokról hallani, már akkor is felmerül a kérdés, hogy hol voltak korábban a rendőrök? Ha csak a tizede igaz annak, amit Sztojka és bodzaszedő baráti köre viselt dolgairól tudunk, akkor is kérdés, hogy egyáltalán ezek miért voltak szabadlábon? És ha csak minden tizedik esetben eljárt volna a rendőrség, amikor Szoboszlai Barnát meglopták, akkor ma még mindig élne (igaz, jó eséllyel börtönben) egy roma férfi, Barna bácsi pedig a jó idővel épp készülne kovászolni. Mindehhez szintúgy nem kell betiltani a Jobbikot - egy hatékony rendőrség következetes munkája kitűnően szívná el előle a levegőt.
Végül pedig a politikai alternatíva kérdéséről. 2010-ben két párt is a várakozások fölött szerepelt az országgyűlési választáson. Az LMP és a Jobbik egyaránt a létező pártok kritikájaként jutott be a parlamentbe, túlszárnyalva minden, akár csak egy évvel korábbi jóslatot is. Ma ott tartunk, hogy a Fidesz rohamosan veszít a támogatottságából, az MSZP alig-alig erősödik, míg a bizonytalanok tábora egyre duzzad. Ismét dudorodik az a zsák, amelyből tavaly ilyenkor a Jobbik tudott igazán nagyot markolni. Ha az a célunk, hogy ez a bázis ne megint a Jobbikot gyarapítsa, akkor arra kellene törekedni, hogy a többi párt is elérje az itt található szavazókat. A maszatolás helyett mondják el (illetve, eszközök függvényében hajtsák is végre) saját megoldásaikat a fent vázolt problémákra.
Az ugyanis nem válasz, hogy az egyik csapat azt hazudja, hogy de hiszen már rend van, nincs itt semmi baj, vége van az egyenruhás masírozásnak, ha közben ez nem igaz. Az sem válasz, hogy a másik csapat meg sikoltozik ugyan az egyenruhások miatt, de ő meg a masírozást kiváltó és a helyiek szemében legitimáló problémákat tagadja. Túrót. A kormánynak az lenne a dolga, hogy valóban rendet tegyen, a rendőrség és az igazságszolgáltatás gárdistától tyúktolvajig mindenkivel szemben érvényesítse a jogszabályokat, az ellenzéknek pedig demokratikus alternatívát kellene bemutatnia a Jobbik otromba örültségeivel szemben.
Képzeljük el, ha nem így lenne. Ha 2014-re a morálisan és financiálisan megrendített rendőrség impotenciája miatt tovább burjánzik a lakosságközeli bűnözés, melyet ugyanakkor nem létezőnek titulál a talán csak ebben egyetértő kormány és ellenzék. Képzeljük el, hogy ekkorra betiltják a Jobbikot (arra most nem is térek ki, hogy addig miként működik a parlamenti frakciójuk), törvény születik arról, hogy náci ihletettségű pártok nem is indulhatnak a választásokon, különösen a Jobbik.
És végül képzeljük el, hogy hány szavazatot kapna e választáson a frissiben megalakuló Legjobbik Párt (elnöke Vona Gábor), különösen Magyarország északkeleti megyéiben.
Ceglédi Zoltán
Kommentáld!