Az ENSZ adatai szerint Magyarországon körülbelül kétszázezerre tehető azoknak a száma, akik éhezéstől szenvednek. Ez a szám kevéssé megbízható, ugyanis a jelenséget nehéz pontosan mérni. Abban viszont egyetértenek a szociálpolitikusok, hogy körülbelül tizenötezer gyerek a szó szoros értelmében nem jut elegendő mennyiségű táplálékhoz. Ez hatalmas csoport, de a mélyszegénységben élőknek egy kis részét alkotja, tehát a szegénységi lét nem jár feltétlenül együtt rendszeres éhezéssel.
El is lehet hízni az éhezéstől
Az éhezés két típusát lehet elkülöníteni, a mennyiségi és a minőségi éhezést. A mennyiségi éhezés azt jelenti, hogy a szervezet kevesebb energiához jut, mint amennyi a napi szükséglete, ezért testsúlycsökkenés indul meg. A minőségi éhezéskor a szervezet nem megfelelő arányban kapja meg a tápanyagszükségletét, ami alultápláltsághoz és túltápláltsághoz is vezethet. A minőségi éhezés következménye lehet elhízás is. Mindkét típusú éhezésnek súlyos egészségügyi, munkaerőpiaci, iskolai következményei lehetnek. Hazánkban a minőségi éhezés a gyakoribb, bár sokan küzdenek élelmiszerhiánnyal is.
A legfontosabb szempontok: lakóhely, etnikai hovatartozás, kor
Az éhezés veszélyének kitett csoportok meghatározásában az egyik legfontosabb szempont a lakóhely, vagyis a területi dimenzió. A vidéken élő lakosság három-négyszeres mértékben van kitéve az éhezés kockázatának a budapesti lakosokhoz képest. A fővárosi rászorulók akár minden nap meleg ételhez juthatnak, míg vidéken ez átlagosan csak heti egy alkalommal lehetséges, a segítő hálózatok itt ugyanis jóval alacsonyabb hatékonysággal működnek.
Az érintettség szempontjából rendkívül fontos az etnikai hovatartozás is. Számos kutatásban, tanulmányban rámutattak, hogy a cigányság felül van reprezentálva a szegények körében. Ebből következően egy roma származású embernek az éhezésre is sokkal nagyobb esélye van, mint nem roma honfitársának. A cigányság rossz szociális helyzete számos okra vezethető vissza. A rendszerváltozás utáni munkaerőpiaci átalakulás elsősorban a romákat sújtotta: ők a szocialista éra idején nagyon nagy arányban dolgoztak a nehéziparban, amelyet az 1990-es évek elején gyakorlatilag felszámoltak. A szocializmus időszakában a romák foglalkoztatottsága körülbelül 85%-os volt, ez az arány ma 22% (Kemény István 2003-as romakutatása alapján).
Az éhezés kockázatát befolyásoló harmadik legfontosabb dimenzió a kor. A gyermekek ugyanis fokozottan vannak kitéve a nem megfelelő táplálkozás veszélyének, ami súlyos következményekkel járhat, és elősegíti a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődését.
A szegénység ördögi köre
A szegénység újratermelődésének ördögi körébe az éhezés jelensége is beleilleszkedik. A mélyszegénységben élők iskolai végzettsége messze elmarad az országos átlagtól. Egy 8 általánossal vagy annál kisebb iskolai végzettséggel rendelkező embernek sokkal nagyobb esélye van a szegénységre, mint a magasabb iskolai végzettségűeknek, és ebben a csoportban rendkívül nagyarányú a munkanélküliség is. A rossz szociális körülmények között élők általában korábban kezdenek el szülni és több gyermeket vállalnak, akik később szintén ki vannak téve a szegénység és az éhezés kockázatának. A szükséges táplálékmennyiség hiánya és a nem megfelelő táplálék-összetétel gátolja a gyermekek egészséges fejlődését, ezáltal iskolai teljesítményüket is visszaveti, gyengébb az immunrendszerük és a koncentrálóképességük, ami lemaradáshoz vagy akár lemorzsolódáshoz vezethet.
A szegénységbe született gyermekeknek tehát sokkal nehezebb magas iskolai végzettséget elérniük, mint jobb módú családba született társaiknak, így kevés esélyük van a szegénységből való kitörésre, mobilitási esélyeik gyengék. A folyamat által érthető meg a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység újratermelődésének mechanizmusa. A mélyszegénységben élők várható élettartama ma Magyarországon körülbelül 10 évvel alulmarad az átlaghoz (74 év) képest, ami részben a helytelen táplálkozásnak köszönhető. Természetesen az éhezés, a nem megfelelő táplálkozás csak az egyik indikátora a szegénységének és a rövidebb várható élettartamnak, számos más tényező is közrejátszik a szegény és gazdag társadalmi csoportok közötti olló egyre tágabbra nyílásában.
Hétvégén és nyaranta sokan éheznek
Az egyenlőtlenségek enyhítése érdekében mind az állam, mind a civil szféra tehet lépéseket. Az állam a közétkeztetésen keresztül támogathatja az éhezés veszélyének kitett csoportokat, különös tekintettel a gyerekekre. Ide tartozik az iskolai és óvodai étkeztetés. Az óvodás és az általános iskola 1-6. osztályába járó, rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő gyermekeknek az intézmény 100%-os költségtérítést, vagyis ingyen étkezést kell hogy biztosítson. A gyermekvédelmi támogatást nem kapó, de a három- vagy többgyermekes, vagy tartósan beteg gyermeket nevelő családoknak a térítési díj 50%-át kell biztosítani.
Ezen kívül az iskolák pályázhatnak különböző támogatásokra, amelyet a gyerekek egészséges étkezésének biztosítására fordíthatnak. Az Európai Bizottság például évi 90 millió euróval támogatja, hogy az uniós országok iskolás gyermekei naponta kapjanak egy-egy friss gyümölcsöt, vagy zöldséget. Az Unió által biztosított összeget azonban a tagországok is kiegészíthetik, így növelve az egészséges táplálékhoz jutók körét. Magyarországon a program segítségével néhány iskolában az iskolatej mellett az iskolaalma is megjelenhetett.
Komoly problémát okoz azonban, hogy az iskolai étkeztetés csak tanítási napokon biztosítja a gyerekek ellátását, hétvégén és nyaranta sokan éheznek. A helyzet megoldása érdekében a helyi önkormányzatok is pályázhatnak támogatásért, amelyből a nyári étkeztetést biztosíthatják, de ez sok településen nem valósul meg. Ezt a hiányosságot igyekeznek enyhíteni a különböző civil szervezetek, amelyek a gyermekek helyzetének javítását, a gyermekszegénység enyhítését tűzték ki célul. Közéjük tartozik például az 1993-ban alakult Gyermekétkeztetési Alapítvány. A szervezet 2005-ben hirdette meg a Mindenki Ebédel programot, melynek célja, hogy a gyerekek hétvégén és tanítási szüneti napokon is élelmiszerhez jussanak. Elsőként a leghátrányosabb helyzetű településen élőknek küldenek élelmiszercsomagokat, amelyek tartós élelmiszereket tartalmaznak. A program csak akkor működhet jól, ha hosszú távon, egyenletesen megoldott a finanszírozása, ezért sok vállalat nyújt rendszeres támogatást az alapítvány számára.
Az éhezés csökkentése érdekében tehát számos kezdeményezés létezik az állami és a civil szféra oldaláról egyaránt, mégis vannak olyan csoportok, közösségek, ahova egyáltalán nem jut el a segítség. Mindeközben sokszor hangoztatott tény, hogy az Európai Unióban jelentős élelmiszer-túltermelés folyik, hogy a mezőgazdasági termelők nem tudják eladni termékeiket, a lakosság jelentős hányada pedig túlsúllyal küzd. A helyzet abszurditását fokozza, hogy Magyarország is aláírta az ENSZ Alapokmányát, amelyben közvetlenül szerepel az élelemhez való alapvető jog, ez azonban a tagállamok számára csak irányelvként működik, és úgynevezett "nem kikényszeríthető jog". A jelenleginél mindenképpen nagyobb társadalmi összefogásra van szükség ahhoz, hogy hazánkban, Európa egyik legkövérebb államában megszűnjön az éhezés.
Gyenge Zsuzsanna
Kommentáld!