A Demokrácia és Dilemma Intézet elemzéséből tudjuk, a Fideszt nem állíthatja meg az Európai Unió és az IMF. Kedd óta az is világos, hogy az Alkotmánybíróságot és az alkotmányt is ki lehet cselezni, ha muszáj. Ezek után a népszavazás mint intézmény fékező és ellensúlyozó szerepének további tündöklésére sem tennénk egy lyukas garast, ideje hát sorra vennünk, ki és mi mentheti meg a demokráciát mégis.

Az ellenzék kezd összekovácsolódni. Kedden még úgy nézett ki, nem közösködik az LMP és az MSZP, szerda délelőtt mégis közös tájékoztatónjelentette be két darab frakcióvezető, hogy a demokrácia védelmének kérdésében több van köztük, mint puszta egyetértés, és egy darab levelet is fogalmaztak Schmitt Pál köztársasági elnöknek.

Közös tüntetésről nem esett szó, bár Gyurcsány Ferenc – aki egyelőre inkább a kormánypártok iránti ellenérzések csökkentésére alkalmas, mint a széttartó energiák integrálására – blogjából kiderül, nem megsértődni kell, hanem-hanem. A Demokratikus Koalíció-vezér megírta, az AB-párti tüntetés ötlete az övé volt, az LMP később hozakodott elő vele, ami végül is nem baj, egységre van szükség a vészterhes időkben.

Egyébként is egymást érik a bejelentések és a közlemények balról-középről. A volt kormánypárt sajtóosztálya önmagában halálos fegyver, van mit idézni – "az üzenet tehát az, hogy a viktatúrát nem érdeklik az ellenvélemények, nem tűri az ellentmondást" –, de ha igazán belelendülnek, ennél is sokkal többre képesek.

Íme, ni: "Volt idő Magyarországon, amikor kormányzó pártok mondták meg, mi az emberek akarata és semmibe vették a törvényeket. Az ilyen diktatúrák szűntek meg 1945-ben és 1989-ben, és nehezen hihető, hogy Magyarország polgárai vágynának egy újabb diktatúrára. Itt az ideje ezt az akaratot megmutatni."

Gondoltuk volna, vagy sem, a Fidesz-húzás a Jobbikot is zavarba hozta, amely szomorú ugyan, hogy a formális jog az emberek igazságérzetével és a gazdasági szükségszerűséggel is szembekerült, Volner János képviselő ennek ellenére úgy véli, a kormánypárti reakció nem elegáns

Csak hát mint tudjuk, ellenzék nélkül is működik a Ház – sőt az utcai akciók sem mindenhatóak, ha azok lennének, az előző ciklus nem négy évig tartott volna –, emiatt aztán kénytelenek vagyunk másutt keresni azokat a bizonyos fékeket. Mondjuk a jobboldalon.

A Domokos László sokszoros Fidesz-képviselő vezette Állami Számvevőszékkel szembeni várakozásaink minimálisak – más kérdés, alkotmányos ügyekben markáns álláspontja van a testületnek, különös tekintettel a szent korona szerepére a leendő preambulumban –, aszakmai alapon az elsőtől az utolsó emberig fideszes tagokból álló friss médiatanács különbül kivághatná a rezet.

Ennél is több reményt fűzünk a Magyar Nemzet új irányvonalának kibontakoztatásához, a napilap határozott véleménycikkben tette helyre a dilemmát, mondván, helyesebb lenne a bíróságtól kérni a jó erkölcsöt sértő szerződések semmissé nyilvánítását. Kicsit macerásabb megoldás, mint az adóztatás, ám "a demokrácia már csak ilyen macerás dolog".

Kövér László házelnökről sem szabad megfeledkeznünk, aki egyes hírek szerint a köztársaságielnök-választáskor már szembekerült Orbán Viktorral ügyesen, hátha most sem szereti, ami történik, oszt fékez egy nagyot. Ha már itt tartunk: mit mond erről az egészről maga Schmitt Pál? Az LMP-sek és az MSZP-sek felidézték, az államfő nem olyan régen nagyobb teret akart adni a népszavazás intézményének. Kár, hogy a most elmeszelt törvényt házelnök korában pont ő küldte el a köztársasági elnöknek, majd köztársasági elnökként ő is írta alá.

A politikai-politikusi lehetőségeket ezzel kimerítettük, határainkon belülileg nem marad más, mint a véleményformáló értelmiség – egy karakteres Debreczeni József- vagy Vásárhelyi Mária-publicisztika tíz évvel ezelőtt még csodákat bírt tenni –, a korán megszűnt Ferencváros Szurkolók Szövetsége, vagy a kissé mindkettőnél korszerűbb Facebook. Egy jól irányzott csoportszervezésben lehet spiritusz.

De miért kellene elakadni az amúgy is egyre légneműbb határokon belül? Nem is kell messzire menni, Tőkés László európai parlamenti alelnök nyilván ambiciózusabb, mint hogy a nagyváradi hatóságok és a román futballszervezetek helytelen cselekedetei elleni fellépésekkelpocsékolja el istenáldotta tehetségét. Amennyiben ő is kevés, elítélhetne bennünket az ENSZ Biztonsági Tanácsa vagy a strasbourgi nemzetközi bíróság, de akár kérhetnénk légi csapásokat is a NATO-tól.

A legvégső esetre pedig ott van maga a Jóisten. Figyeljünk mindenképp, hátha üzen valamit. Ha mégsem, akkor meg maradnak a parlamenti választások. Azt a négy évet féllábon, étlen-szomjan is kibírjuk. És ha azt sem, akkor többé nem fogunk tréfálkozni ilyen komoly dolgokkal.

index