Többen kiöltözve, könnyes szemmel érkeztek a csíkszeredai konzulátusra hétfőn, hogy visszaigényeljék magyar állampolgárságukat. Volt, aki már kétszer, volt, aki egyszer vesztette
el a magyar állampolgárságát. A lelki megerősítés mindenkinek fontos, de
többen a román helyett felmutatott magyar útlevéltől a nyugat-európaiak
megvető pillantásainak elkerülését is várják. Miniportrék az első
székelyföldi magyarokról, akik papírt kapnak arról, hogy magyarok.
Kedves Hanga (24) orvostanhallgató és nagyszülei: Ambrus Magdolna (72) csíkszenttamási tanítónő, Kedves Gyárfás (87) földműves
Csíkszentdomokosról és felesége, Kedves Matild (84)
Január 3-án délelőtt tíz órára zsúfolásig megtelt a csíkszeredai magyar
konzulátus ügyfélszolgálati irodája. A helyiséget átalakították, három
új félfogadó ablakot nyitottak, hogy fogadhassák a magyar
állampolgárságot kérő székelyföldi magyarokat. Hétfőn azok jöhettek,
akik még novemberben legelsőkként kértek időpontot.
Mihály Katalin (79) nyugdíjas könnyűipari dolgozó és elektronikai mérnökként Jordániában dolgozó unokája, Torfán Simon (30), mindketten
csíkszeredaiak
November végére átmenetileg le kellett állítani az időpontok kiadását,
mert 2011 első felére betelt a konzulátus naptára. Addig mintegy 5-10
ezren jelentkeztek be Balogh György csíkszeredai konzul szerint. A
nagyon időseket igyekeztek előre venni, például azt a 99 éves nénit, aki
most harmadszor lesz magyar állampolgár. Magyarnak született, majd
Trianon után román állampolgár lett, 1940-ben visszakapta az
állampolgárságát, 1944-ben pedig újra elvesztette. Az idős asszony
Balogh szerint ma Gyergyószentmiklóson, egy idősek otthonában él, és
mivel mozgásképtelen, a fia intézi majd helyette a papírokat kedden,
ugyanis mindenképpen szeretne még magyar állampolgárrá válni, mielőtt
meghal.
Csegzi Mihály (24) diák és testvére, Szilvás Judit (35) asszisztens Székelyudvarhelyről
A konzul erről az ügyfélszolgálati iroda sarkába szorulva beszélt az
Origónak, mert a termet reggel ellepték az újságírók és a fotósok, akik
főleg a megjelent politikusokat és családjukat fotózták. A legelső
igénylők ugyanis a Hargita, a Kovászna és a Maros megyei tanácselnökök,
illetve a sepsiszentgyörgyi polgármester voltak. Ide vezették be a
rokonaik az első civil igénylőket is, egy nagyon öreg, kucsmás férfit és
főkötőt viselő feleségét. Vagy félóráig kellett várniuk, mert az
ügyintézés nagyon elhúzódott, a konzulátus munkatársai több órán át
foglalkoztak egy-egy igénylővel.
"Mentünk az utcára a huszárok eleibe" - Kedves Gyárfás (87) és Kedves Matild (84)
"Nagyon örvendünk, hogy most már szabadon beszélhetünk, hogy székelymagyarok vagyunk" - mondta a 84 éves csíkszentdomonkosi asszony. A férje akart minél előbb az
állampolgárságért folyamodni, ő ugyanis 18 éves korában magyar katona
lett, azután három évig orosz fogságban volt. Amikor hazatért, már román
állampolgár volt. "Nehéz volt románnak lenni, csak annyit tudtunk
mondani, ablak, asztal. A fiamat Imre helyett Emeriknek akarták hívni.
Mi muszájból értjük, de beszélgetni nem tudunk románul" - magyarázta
Kedves Matild a férje helyett is, aki nem akart megszólalni, beszéd
helyett a szemeit törölgette.
"Mentünk az utcára a huszárok eleibe, énekszóval ünnepelni" - emlékezett vissza az asszony arra a napra, amikor 1940-ben a második bécsi döntéssel Székelyföld ismét Magyarország része lett.
"Sajnos csak kis ideig tartott" - mondta, hozzátéve, hogy az éppúgy
"nagyon fájt", mint amikor 2004-ben, a kettős állampolgárságról szóló
népszavazáson Gyurcsány Ferenc elvette tőlük a lehetőséget, hogy újra
magyar állampolgárok legyenek.
"Rosszabb, ha van valamid, s elveszik, mint ha soha nem is volt" - mondta erre Hanga, az idős házaspár unokája. A nagyszülei a 24 éves orvostanhallgató lány szerint máig sokat
mondogatják, majd ha magyar világ lesz. Az idős asszony hozzátette,
eközben arra is gondolnak, körülbelül annyira valószínű ennek a
beteljesedése, mint hogy az ember "a háta közepét lássa".
Az unoka szerint még neki is "elszakadottság-érzése" volt gyerekként, 2004-ben pedig ő is "seggbe rúgódott", pedig román állampolgárnak született. 2004 után már ritkábban
nevezték magukat magyarnak - mondta -, inkább csak székelyt mondtak.
Bár sosem volt magyar állampolgár, sosem szokott hozzá igazán a
románsághoz, ahogy ahhoz sem, amikor Magyarországról érkező magyarok
megdicsérik, hogy jól beszéli nyelvet - mondta.
"Nem fognak tudni lerománozni" - Pásztor Mihály (38) és Tamás Zsuzsanna (29)
A Tusnádfürdőn élő pár azt mondta, tudatosan választották az időpontot, minél előbb be akarták nyújtani a kérelmüket. Eredetileg hárman érkeztek volna, időpontot kapott Pásztor Mihály
édesanyja is - ő 1944 előtt volt magyar állampolgár -, de három héttel
ezelőtt meghalt, ezért most egy kicsit helyette is jöttek - mondták.
Tamás Zsuzsanna (29) dékáni hivatalvezető és férje, Pásztor Mihály (38) marketing- és reklámmenedzser Tusnádfürdőről
Áttelepülni soha nem akartunk, utazni '89 óta bárhová lehet, nekünk csak
szimbolikus értéke van - magyarázta Tamás Zsuzsanna. "Itt mi magyakrént
élünk, itt természetes, de mostantól nem fognak tudni lerománozni
Magyarországon. Eddig csak mi hittük, hogy magyarok vagyunk, most már
más is elhiszi majd a papír alapján" - fogalmazott a férje, aki egy
utazási iroda menedzsereként gyarkan tölti Magyarországon az idejét.
Azt mondták, a 2004-es népszavazás után a kettős állampolgárság nem jelent elégtételt, inkább ez a "normalitás". A férfi szerint ugyanis ezt már a rendszerváltás után meg kellett volna lépni,
mert úgy érzik, őket megilleti az állampolgárság. A román
állampolgárságba pedig csak beleszülettek - mondta Pásztor Mihály.
"Attól, hogy nem tartom a románokat rossznak, még nem az ő közösségükhöz
szeretnék tartozni" - magyarázta a felsége.
"Erőteljesebb magyar összefogást" - Kőrössy Zsolt (69)
1945. január 20-án vesztettem el az állampolgárságomat - mondta gondolkodás nélkül a gyimesi születésű, egykor bányatechnikusként dolgozó idős férfi, aki akkor alig négy éves
volt. Abból az időszakból leginkább arra emlékszik, hogy vagonokba
zsúfolva menekültek az orosz hadsereg elől. A család a közeledő front
elől menekült, és csak évekkel később tértek haza, ahol Kőrössy
eredetileg gyógyszerész édesapja a csángó időseket gyógyította, amíg
1953-ban nem államosították a gyógyszertárát.
Kőrössy Zsolt (69) nyugdíjas bányatechnikus Csíkszeredából
A férfi azóta Csíkszeredában él. Azt mondta, magyar állampolgárnak
anyakönyvezték, de ezeket a papírokat a negyvenes évek végén bevonták a
román hatóságok, és újakat állítottak ki helyettük - így a kérelmezők ma
román nyelvű papírokkal igazolják a magyarságukat.
Az idős férfi azt mondta, mindig is magyarnak mondta magát, és "el is várta már régóta", hogy ezt a magyar állam is elismerje. "Erőteljesebb magyar összefogást jelent" - válaszolta a
kérdésre, hogy mire is jó az állampolgárságról szóló papír azoknak, akik
utazásokat, magyarországi munkát vagy áttelepülést nem terveznek.
A papír "nagyobb súlyt ad" - Ács Zoltán (27)
Külföldön hiába mondom, hogy magyar vagyok, most már papírt is tudok mutatni róla - mondta a Svájcban dolgozó Ács Zoltán. Hozzátette, volt már kellemetlen tapasztalata a román útlevelével.
"Lefagyott a mosoly az ügyintéző szájáról, amikor meglátta a
papírjaimat" - magyarázta, hozzátéve, hogy ez a postán történt, de még a
munkaszerződését is meg kellett mutatnia, hogy elhiggyék, hogy nem
rossz úton jár.
Ács Zoltán (27) Nyírádköszvényesről származik, jelenleg mezőgazdasági vendégmunkás Svájcban
Ezzel együtt szerinte is az összetartozásról szól az állampolgárság,
mert a papír "nagyobb súlyt ad". Azt mondta, van néhány unokatestvére,
akik nem akarnak magyar állampolgárságot igényelni mondván, anélkül is
magyarok, de a legtöbben inkább csak addig akarnak várni vele, amíg az
első hullámon túl van a konzulátus.
Ács Zoltán szerint a székelyek számára azért is fontos az állampolgárság, mert szeretnék elérni a három magyar megye - Hargita, Kovászna és Maros - számára az autonómiát, és ehhez számítani
fog, hogy a lakosság mekkora része magyar állampolgár.
"2004-ben megtagadtak minket" - Albert Ilona (60) és Albert Béla (62)
"Nagyon régóta várjuk ezt a napot" - mondta a nyugdíjas csíkszeredai asszony, aki a férjével együtt ünneplő ruhába öltözve érkezett a konzulátusra. Mindkettejük végig könnyes szemmel
beszéltek, azt mondták, nem akarnak áttelepülni, csak lelkileg erősödnek
meg az állampolgárság megszerzésével. Szerinte azért is fontos nekik a
magyar állam lépése, mert az ő életüket a politika alakította úgy, hogy
ide szakadtak, és elnyomás alatt élték le az életüket, ami csak részben
mérséklődött a rendszerváltás után.
Albert Béla (62) korábbi munkavezető a szeredai önkormányzatnál és felesége, Albert Ilona (60) szakoktató, mindketten nyugdíjasok
Albert Ilona azt mondta, a gyerekkorából emlékszik arra, hogy az
édesapja sokáig reménykedett, és többször mondta, hogy "jaj, most
visszacsatolnak". "Most nem csatolnak vissza, de elismerik, hogy mi is
vagyunk" - mondta erre a férje. "2004-ben megtagadtak minket, ez szent
igaz, de ez most helyreigazítódik" - magyarázta Albert Ilona, aki
szerint különösen fájt, hogy a népszavazás után több román nevezte őket
hazátlannak, és erre nem tudtak válaszolni.
"Mintha leprás lennék" - Barabás Emese (30) és Csukor Imola (25)
"Amikor az USA-ban jártam, a román útlevelemet úgy nézték, mintha leprás lennék" - mesélte Barabás Emese, egy fiatal tanárnő, aki Csíkszeredán tanít román nyelvet magyar gyerekeknek.
"Ha engem külföldön megkérdeztek, hogy honnan jövök, inkább eddig sem mondtam, hogy Romániából, csak azt, hogy magyar vagyok" - tette hozzá a lány barátnője, Csukor Imola is, aki szintén
magyar-román tanári diplomát szerzett, de most Angliában dolgozik. Ő
azért is kérhetett az elsők között magyar állampolgárságot, mert már
kedden utazott vissza Nagy-Britanniába. Azt reméli, hogy ha papírja is
lesz arról, hogy magyar, jobb munkákat is kaphat külföldön. Eddig
diplomája ellenére többek között egy csirkefeldolgozó-üzemben dolgozott,
mert a brit törvények rengeteg jobb munkakör betöltését nem
engedélyezik román munkavállalóknak.
Szerintük a székelyek 90 százaléka biztosan nem fogja elhagyni Romániát az újonnan szerzett állampolgárság miatt, de ők azért hezitálnak. Imola megfontolná, hogy Angliában telepszik le, ha
jobb munkája lesz, Emese, aki pedig saját elmondása szerint "teljesen
stabil körülmények közt él", azt mondta, "sose lehet tudni, mikor lesz
rá szükség". A fiatal tanárnők szerint hasznossága mellett ugyanúgy
fontos a magyar állampolgárság "lelki része" is: azt remélik, hogy nem
csak külföldön, de Magyarországon is magyarként tekintenek majd rájuk,
és nem "románozzák" vagy "oláhozzák" le őket, mint eddig annyiszor.
Béres Enikő (32) marketing-menedzser és férje, Béres József (46) adminisztrátor Szovátáról
"Ez Románia, a mi földünk" - háborog a betelepült román
"Ez rossz, nagyon rossz, és csak újabb konfliktusokat fog szülni" - ez a véleménye a kettős állampolgárságról egy Csíkszeredában élő román lánynak, Lavinia Barbunak. "Ez Románia, nem
Magyarország, ez a mi földünk, a mi országunk" - mondta. Arra
panaszkodott, hogy a magyarok nem szeretik a románokat, és "mindig
autonómiát akarnak". Az állampolgárság megadása szerinte egy újabb lépés
ebbe az irányba. "Azért a románok között nem beszédtéma az
állampolgárság-ügy" - tette hozzá: szerinte annyi konfliktus van a
magyarokkal, hogy a románok "már hozzá vannak szokva".
(Origó nyomán)
Kommentáld!