Miután a parlament elfogadta a trianoni békediktátumról szóló törvényt, amelyet Kövér László és Semjén Zsolt fogalmaztak meg, keresgélni kezdtem a parlamenti naplókban a mai főszereplők korábbi álláspontjára vonatkozó felszólalásokat. Sokan emlegetik, hogy a Fidesz frakciója 1990. június 4-én még kivonult a parlamentből, amikor Szabad György házelnök váratlanul egyperces néma felállásra kérte a képviselőket. Most azonban nem ez az eset és nem is a hitelességi kérdés érdekelt, annál is inkább, mert ennyi év alatt az akkor még fiatal emberek véleményének változása számomra elfogadható fordulat. Tudnunk kell róla, hiszen hozzá tartozik politikai pályájukhoz, de nem hiszem, hogy emiatt 2010-ben ne lenne joguk mást gondolni, mást képviselni. Ezért inkább érveket és nyomokat kerestem, amelyek magyarázzák, hogy miért csak most jutott el egy ilyen törvény elfogadásáig a parlament. Így akadtam rá egy érdekes vitára, amely Torgyán József és Kövér László között zajlott 1991. szeptember 23-án. Szerintem érdemes elolvasni.
(Fotó: Hetek).
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az ügy, amiért szót kértem, rendkívüli. Valóban rendkívüli azért, mert nem fordult elő a magyar Parlament történetében, hogy az egyik parlamenti párt képviselője úgy is, mint a nemzetbiztonsági bizottság elnöke egy másik párt parlamenti képviselőjének az ország tragikus történelmére vonatkozó kijelentéseit olyan módon kommentálja, mint tette azt Kövér László úr, a FIDESZ parlamenti képviselője, aki a Népszabadság szeptember 19-i számának tanúbizonysága szerint Bonnban olyan kijelentést tett – amint ő kifejezte magát – hivatalos beszélgető partnerei előtt.
Hadd ne szóljak arról, hogy ez a fogalom létezik-e vagy sem, de én úgy gondolom, hogy vagy beszélget Kövér úr, vagy tárgyal, és ha tárgyal, akkor lehet hivatalos tárgyaló partnere, de beszélgetés közben ő ne hivatkozzék hivatalos beszélgető partnerre, mert ez nincsen. Nem kívánok foglalkozni azzal sem, hogy vajon Kövér László úr kapott-e felhatalmazást a nemzetbiztonsági bizottságtól arra nézve, hogy ő az én trianoni kijelentéseimmel kapcsolatos értékelő nyilatkozatot tegyen Bonnban, de ez a nemzetbiztonsági bizottságnak és elnökének az ügye. Remélem, hogy ennek a megvitatására sort fognak keríteni, de én a magam részéről a nemzet érdekeivel összeegyeztethetetlennek tartom azokat a kijelentéseket, amelyeket Kövér László úr Bonnban tett.
Nevezetesen azt mondotta az én kijelentéseimmel kapcsolatban, hogy azok rendkívül súlyos kárt okoznak Magyarország nemzetközi hírnevének, és a magyar diplomáciának rendkívül nagy munkájába fog kerülni, hogy Torgyán József egy-egy ilyen megnyilatkozását korrigálja. (Közbeszólás ellenzéki sorokból: "Igaz.")
Nos, milyen kijelentést tett Torgyán József Trianonnal kapcsolatban? Elmondottam, hogy a második világháborút követően megálmodott és létrehozott békerend összeomlott. Ez tény, teljesen független attól, hogy vajon mi mit gondolunk erről a békerendről, és vajon ezt a békerendet mennyire tekintjük a szívünkhöz közelállónak, vagy azt szörnyűséges módon megterhelőnek tekintjük-e, amint azt többek között én is kijelentettem, hiszen mondottam, hogy én a trianoni békeszerződést és a második világháborút követő Párizs környéki békeszerződéseket igazságtalannak, a magyar népre nézve rendkívül méltánytalannak tartom, mellyel kapcsolatban kijelentettem azonban rögtön, hogy természetesen senki nem gondol annak a revíziójára, hanem mi Trianont olyan értelemben tekintjük nemzeti tragédiának, mint ahogy egy gyermek tragédiának tekinti édesanyja elvesztését; és ahogy a gyermeknek joga van édesanyja koporsójára leborulva kisírni a bánatát, éppúgy a magyar népnek joga van a nemzet tragédiáját jelentő trianoni siratófalra ráborulva kizokogni bánatát.
És mondottam, hogy akkor, amikor ez a megálmodott békerend összedőlt, és a déli határaink mentén fegyverek dörögnek, akkor nekünk gondolkodnunk kell azon, hogy vajon az összeomlott békerend helyébe milyen tartósabb új békerendet lehet teremteni, megfelelő két- és többoldalú tárgyalásokkal.
Hogy Kövér úr ebben mit talált kivetnivalónak, én nem tudom, de ha Kövér úr ezt az értékelést a magyar szempontból elfogadhatatlannak tartja, akkor én elfogadhatatlannak tartom azt az értékelést, amelyet ő gondol a mi nemzeti tragédiánk vonatkozásában.
De nemcsak azért kellett szólnom, mert Kövér László ilyen módon elragadtatta magát, hanem azért, mert ehhez a véleményhez csatlakozott néhány olyan további vélemény is, mint például a nagy magyar publicista, Iván Andrassew úrnak a közelmúltban megjelent nyilatkozata. Elnézést, ha nevét nem jól idézném, ugyanis a cirill betűk olvasása tekintetében nem vagyok elég jártas. (Derültség.) Nos, ő a szeptember 18-i megjelent nyilatkozata értelmében azt mondotta ugyanezzel a nyilatkozattal kapcsolatban – elnézést, de kénytelen vagyok szó szerint idézni, éppen azért, hogy felhívjam előre igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy vajon mi, magyarok megengedhetjük-e az ilyen módon való nyilatkozást rólunk –, tehát Iván Andrassew úr ugye azt mondotta, hogy "jobb lett volna, ha én mindezt nem a magyar nép szívéből mondom, hanem a magyar nép seggéből".
Nos, én úgy gondolom, nyilvánvaló az, hogy Iván Andrassew úr nincs eléggé kiművelődve a magyar nyelv szabályait illetően, hogy ő ilyen kijelentéseket tett, de én azt hiszem, lehet, hogy Ivánék között ez megengedett stílus, (derültség a jobb oldalon) de mi, magyarok utasítsuk ezt vissza! (Moraj.)
Ugyanakkor rá kell mutatnom arra is, igen tisztelt Ház, hogy a mai napon megjelent a Kurírban egy további olyan nyilatkozat, amely megint csak hamis színben próbálja feltüntetni mindazt, amit mi Trianonnal, a második világháborút követő békerend összeomlásával kapcsolatban mondottunk, kifejezetten gyalázkodó, valótlan, a magyar nemzet érdekeit lejárató megnyilatkozások ezek.
Én azért kértem szót az igen tisztelt Ház előtt, mert hiszen, ha egyszer mint képviselő szólíttattam meg egy országgyűlési képviselői és bizottsági elnök által, akkor én természetesen nem tudok az újság hasábjain reagálni arra, hanem csak mint országgyűlési képviselő reagálhatok a tisztelt Ház előtt. De én tisztelettel kérem a Házat, utasítsa vissza az ilyen nemzetellenes megnyilatkozásokat, a magyar hazát ilyen rossz színben feltüntető nyilatkozatokat, amelyek különösen összeegyeztethetetlenek a nemzetbiztonsági bizottság elnöki tevékenységével.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Kis taps az FKgP soraiban.)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Reflexióra kért lehetőséget Kövér László, a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről.
Napirend előtti felszólaló: Dr. Kövér László (FIDESZ)
KÖVÉR LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ) Köszönöm, elnök úr. Elöljáróban szeretném felhívni a figyelmét egy dologra, és szeretnék javaslatot tenni: hogyha így hétfőnként megkapnánk az elmúlt hét sajtószemléjét, akkor valószínűleg megspórolható lenne az, hogy Torgyán József sajtószemlét tartson a Háznak, és ezzel rabolja az időnket. Másfelől pedig nem szeretnék reagálni arra, amit mondott, ellenben tájékoztatni szeretném a tisztelt Házat és így elnök urat is arról, hogy Torgyán József körülbelül miről beszélt.
Az elmúlt héten nem tartózkodtam Magyarországon, hanem – mint ahogy azt az elnök úr is tudja, hiszen találkoztunk Bonnban az ő delegációjával – több mint egy hetet Németországban töltöttem, Berlinben és Bonnban is. Ennek az utazásnak a célja elsősorban a FIDESZ pártkapcsolatainak a bővítése volt, valamint, hogy mint nemzetbiztonsági bizottsági tag és elnök tapasztalatokat szerezzek azokról a törvényalkotási kísérletekről, amelyek ott a Stasi-ügyet próbálják majd rendezni, hiszen mi is hasonló feladatok előtt állunk, valamint hogy tanulmányozzam azt a rendszert, jogi és politikai rendszert, amely az ottani titkosszolgálatok irányításával és parlamenti felügyeletével kapcsolatos.
Tehát az utam elsősorban ezzel volt kapcsolatban, de sajnálatos módon az aktuális eseményekről kénytelen voltam minden olyan tárgyalópartnerrel eszmét cserélni, akivel erről egyáltalán érdemes volt szót ejteni a kompetenciája miatt – és ez az aktuális esemény a szerb-horvát konfliktus és annak Magyarországra származó következményei, illetve veszélyei voltak.
Az út során több mint húsz emberrel találkoztunk, most nem akarom őket felsorolni, csak megemlíteném Lampsdorf urat, az FDP elnökét, Sohns urat, a frakcióelnököt, Stavenhagen urat, a tárca nélküli minisztert, aki ott az információs hivatalt felügyeli, valamint Schäfer államtitkár urat, aki a külügyminisztériumban tölt be fontos pozíciót.
A kinti ilyen eszmecseréken azt tapasztaltam, hogy a német politikusok meglehetősen értik és átérzik azt, ami Közép-Európában történik, részben azért, mert van egy Kelet-Németországuk, ami hasonló problémákkal küszködik, mint amelyekkel például Magyarország is vagy Lengyelország, részben pedig hagyományos történelmi kapcsolataink miatt, és nem utolsó sorban meg kell említenem, hogy minden alkalommal nagy szimpátiával nyilatkoztak Magyarországról, amelynek nyilvánvalóan egyik fontos oka a kelet-német menekültekkel kapcsolatban a múltban történt magyar elbánás.
Ugyanakkor másik oldalról azt is meg kell jegyezni, hogy minden egyes találkozón figyelmeztettek arra, hogy Európában másfajta megítélés is létezik: nem tapsol mindenki olyan lelkesen a mi európai közösségbe való integrálódási szándékunknak, és nem mindenkinek érdeke az, hogy ez minél gyorsabban lezajoljék, akár önös érdekből, akár pedig egyszerűen azért, mert kevésbé értik azt, hogy Közép-Európában mi történik, és ezeknek a politikusoknak egy jelentős része úgy fél a közép-európai nemzeti konfliktusoktól a területi viták között, mint ördög a tömjénfüsttől, ha másért nem, azért, mert említhetnék néhány országot Nyugat-Európából is, ahol ez ügyben szintén nincsen minden rendben.
Ezeknek a politikusoknak az az érdekük, vagy legalábbis egy olyan véleményt képviselnek – szemben a német megítéléssel, amely differenciáltan nyúl a közép-európai konfliktusban szembenálló felekhez, egy differenciáltabb megítélést szeretne a nyugat-európai közvélemény elé tárni, amelynek a lényege körülbelül az, hogy ez az egész térség egy kaotikus, kezelhetetlen, veszélyes térség, amelybe nem is szabad belenyúlni, nem szabad állást foglalni, és igazándiból a legcélszerűbb megoldás az ettől való távolságtartás, elszigetelődés lenne –, hogy foglalkozzanak ők is a maguk kis belügyeivel, amelyet Európa már, úgymond száz éve meghaladott arrafelé, és a nyugat-európai közösség is igyekezzen minél inkább elmélyíteni a saját integrációját. És miközben ezek a német politikusok erre figyelmeztettek, számtalanszor, nagyon udvarias formában, de rákérdeztek arra, hogy vajon Magyarország hogyan viszonyul saját határaihoz, hogyan viszonyul a szomszédaihoz, hogyan illeszkedik bele ebbe a viszonyulásba Torgyán Józsefnek, mint a második legnagyobb kormányzópárt elnökének a nyilatkozata, egyik és másik nyilatkozata, és mi a véleményünk azokról a prágai, pozsonyi vagy bukaresti véleményekről, amelyek – csak hogy világosan lássunk – a mi véleményünk mellett szintén eljutnak Bonnba, Párizsba és Londonba. És akkor szemben azzal, amit Torgyán József itt sugallni próbált, én a hivatalos vagy nemhivatalos tárgyalópartnereim előtt igyekeztem Torgyán Józsefet megvédeni, igyekeztem ezeket a kijelentéseket a maguk helyére tenni, és igyekeztem meggyőzni arról ezeket az embereket, hogy lehetőleg a magyar külpolitika hivatalos megnyilatkozásaira figyeljenek oda.
Továbbá ezeken a tárgyalásokon, az én érzésem szerint, igyekeztem a szerb-horvát konfliktusból származó veszélyekre felhívni a figyelmet, valamint abban a magyar külpolitika hivatalos álláspontjával összhangban cselekvésre késztetni a német politikát.
Ami pedig a nyilatkozatot illeti, azt sem hivatalos, sem nemhivatalos tárgyalópartnerek előtt, hanem nemzetközi jogi értelemben is Magyarország területén, a magyar nagykövetség épületében tettem, kizárólag magyar újságírók előtt – és tettem mindezt azért, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ami talán itthon már megszokott jelenségnek tűnik, azt Nyugat-Európában elég nehezen szokják meg.
Mindannyian ismerjük Torgyán József képviselőtársunk széles körű tehetségét, nem különben párját ritkító – hál 'Istennek párját ritkító – (derültség az ellenzék soraiból) szónoki képességeit, és tudjuk nagyon jól, hogy nehezen tud ellenállni néhány száz tenyér összecsattanó hangjának, és ezért adott pillanatban bármire képes. Ezt mi itt Magyarországon a helyén tudjuk kezelni, azonban ne várjuk el a nyugat-európai politikusoktól, hogy ugyanazzal a helyismerettel nyúljanak a magyarországi politikához, a magyarországi megnyilatkozásokhoz, mint ahogy ezt mi tesszük.
Én ezt a nyilatkozatot nem is Torgyán Józsefnek tettem igazándiból, nem neki akartam üzenni, hiszen én a magam részéről reményvesztett ember vagyok a tekintetben, hogy bármiféle módon befolyást tudjak gyakorolni az ő magatartására és gondolkodására (derültség) de miután tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat próbáltam ezzel mintegy rávenni arra, hogy közelebb állván hozzá, próbáljanak rámutatni arra a különbségre, amely két dolog között van: mint egy kormánypárt vezetőjének, elnökének felelősségteljes állampolgári és államférfiúi megnyilatkozása egyfelől, másfelől pedig egy kocsmában egy üveg Durbints-sógor mögül nagyokat mondani.
Köszönöm. (Nagy taps balról, derültség.)
ELNÖK: (Szabad György) Torgyán József képviselőtársunk két perces viszonválaszt kért.
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Igen Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tényleg csak két percet veszek igénybe, sőt talán annyit sem, mert én úgy gondolom, hogy Kövér László úr véleményét mi már ismerjük, nem most hallottuk először. A magyar nép tragédiáját jelentő trianoni kérdésben olyan nyilatkozatokat, mint amiket Kövér László úr tett, mi már hallottunk nem egyszer, nem kétszer az MSZMP részéről a pártállami időkben. De hogy ne legyen többet gondja Kövér képviselő úrnak, hogyha Torgyán Józsefet meg akarja védeni külföldön, ezért ajánlom neki, hogy jegyezze fel a következőket, és legközelebb Torgyán József szavaiként hitelesen tolmácsolhatja Bonnban a magyar követség épületében vagy ahol gondolja.
Tehát Torgyán József mindazoktól mélységes szomorúsággal a szívében bocsánatot kér, akiket megsértett a magyar nép azzal, hogy kénytelenek voltak a magyar területek kétharmad részét magukhoz venni, és ha netántán ezzel megbántottunk volna bárkit, akkor Torgyán József ezennel bocsánatot kér. Ezt szíveskedjék tolmácsolni. (Közbeszólás – Orbán Viktor: Nagyon helyes! – Taps.)
x x x
A mostani általános vita jegyzőkönyve itt olvasható. Ez is nagyon tanulságos anyag, még az is kiderül belőle, hogy Kövér László szerint "szerelmeslevelet sem szoktunk SMS-ben küldeni".
Kommentáld!