.

Ma érkezett hozzám ez a levél....

Soroksáron ugyanúgy mint más helyen ma majális tartottak a helyiek. Kitelepültünk sátorral mi is, mint minden évben az Erzsébet, Soroksári mozgássérültek szervezet (ESME) is. Egész nap jó hangulat volt, a négykor pedig a csapat első fele elindult haza. Az első fuvarral mentem én is. Velünk tartott egy szellemileg visszamaradott kislány, aki az egyik legtündéribb kislány a világon, az alelnökünk, aki a légynek sem árt, főleg nem konfliktus kereső, hisz féllába van. A kislány idős anyukája és a soför, aki már a nyugdíj korhatáron is bőven túl van és becsülettel leélte az életét. Mikor hajtottunk ki a szigetről, akkor a színpad mellett elhaladva az autóval egyszer csak egy kislány ugrott elénk. De pontosítanék, mert nem elénk, hanem a kocsi oldalának ütközött. Mivel annyira lassan mentünk, hogy a mellettünk haladók megelőztek minket, nem egy sziporka sebesség mentünk. De ahogy a kislány a kocsi oldalának ütközött abban a pillanatban csődület támadt és körbevettek minket a kislány családja. Első ránézésre is a kisebbségből kerültek ki. Abban a pillanatban minősíthetetlenül nekünk estek és senki nem mert kiszállni a kocsiból. De végül is a vezetőnk kiszállt, de aszem a kék pólós látszik is a képen...no ez az amikor az ember önszántából cselekszik..

 
 
Nagy szerencsénkre sokan látták az esetet és a segítségünkre siettek, amíg a rendőrök oda nem értek.

A piros pólós azonnal ott termett és a segítségünkre sietett!!!! A magyar tömeg is gyűlt és akik látták az esetet, teljesen kikeltek magukból, hogy ez ma megtörténhet!

 
 
Mindenki próbálta a felhevült tömeget csillapítani, mert addigra nagyon megszaporodtak, hogy mi nem vagyunk hibásak. Teljesen egyértelmű volt a szituáció, csak a cigeknek nem. Talán a gyilkosok szó volt a legenyhébb ami elhangzott a szájukból és egyre többen voltak. Ezek a szerencsétlen sorsú emberek a kocsiban nagyon féltek. Én voltam az egyetlen egy, aki kimert szállni a kocsiból. Nagy szerencsére nem vették ezt észre és simán lefotózhattam az eseményeket, de mivel merült az elemem, ezért nem tudtam folyamatosan fényképezni mindent. De a lényeg meg van. Egyre több magyar gyűlt össze és próbálta védeni a kocsiban rekedteket. Volt aki elakarta venni tőlem a fényképezőt, mert azt hitte valami liberális vagyok és a cigeknek készítek képet, hogy tudják majd bizonyítani a dolgot. Legutoljára egy hiv. ember akarta, de amikor meghallotta hogy ki vagyok, még utat is csinált nekem, hogy jobb képeket ikészítsek. Közben a rendőrök is megérkeztek, akiken ugyanúgy láttam a felháborodást, de mindent megtettek hogy normalizálják a helyzet. Közben a cig. Gyerek anyja kitalálta, hogy a gyereke súlyosan megsérült, ennek bizonyítására a gyereket le is vetkőztette. Természetesen nem láttunk semmit, hiába kiabálta nagy hanggal, hogy hatalmas kék foltok vannak a gyereken, amikor nem volt ott semmi. Amúgy meg a kékülés nem azonnal jelentkezik. Rendőröknek emiatt mentőt kellett hívni. No a 104es kocsi ki is jött, de még zúzódás sem talált rajta.

Mi nem tejfölös dobozokra vadászunk! 
 

A szigeten a XX. kerületi kapitányságról tartózkodtak ott rendőrök, de a helyi polgárőrség a rendezvényt biztosítók próbálták a csitítani a kedélyeket. A mentőorvos nem hogy kékfoltot de még zúzódást sem talált a gyereken. Viszont ezek egyre jobban belelovalták magukat és a magyarok pedig egyre jobban fel voltak háborodva. Ne csodálkozzon a mindenkori magyar kormány, hogy pattanásig feszül a helyzet, mert mint kiderült ezek nem is saját nevelésű romáink voltak, hanem Romániából érkeztek. Egyes vélemények szerint prédára vadásztak a nyilvános rendezvényen, vagyis zsebesek voltak. A helyzetet nagyon nehezen lehetett megoldani, mert a cigek egyre jobban belelovalták magukat. A sofőrünkkel háromszor fújatták meg a szondát a rendőrök, hogy biztosak legyenek abban, hogy nem ivott. Természetesen negatív lett. Nehezen rendeződött a helyzet, de viszont nem maradt el azon fenyegetés, hogy bosszút fognak állni rajtunk. A rendszámot látták, egy helybeli cig bármikor a segítségükre siethet. Ezek az emberek az egész életüket becsülettel élték le, és idejük utolsó napjaikban ilyet kell megélniük. Amikor megoldódni látszódott a dolog, akkor én már nem szálltam vissza a kocsiba, hanem a soför ült a helyemre, mert utána egy szervező vezette ki a kocsit a helyszínről biztonsági okokból. Én pedig kíséretet kaptam, akik segítettek visszamenni a sátorhoz. Amikor sofőrünk visszaérkezett, akkor már ezt a hátsó bejáraton tette, mert elől nem volt neki biztonságos bejönni. A szigetet pedig úgy hagytuk el, mint a „nagyok” . Védettséget kaptunk lassú menetben és a kocsi sarkait egy egy őr vigyázta a rend kedvéért. Nem írok többet, mert mind indualtból történne. De nem kívánom senkinek sem a mai napot. De egyet mondhatok. Amikor ilyet olvasok a híradásokban, felháborít, de megélni meg nagyon nehéz. Akik ott voltunk mindegyikünk ingyen dolgozik egy szervezetnek, és ha az élet úgy hozza, hogy hozzájuk is eljutunk, ez a mai nap nem befolyásolhat semmit sem. Csak tenni kell a dolgunkat…. 
 
Felteszek még pár képet, hogy valamennyire visszaadja az ott történteket. 
 
a polgárőrség és a rendőrség ígéretet tett arra ,hogy a napokban sűrűbben fognak ők is arra járőrizni..

.

Remélem tartják is majd az ígéretet!

.