A zsidó Simon Weisenthal központ, melynek vezetője Simon Weisenthal újra célkeresztbe vette a magyarokat, akik állítólag közel 60 évvel ezelőtt zsidókat semmisítettek meg.
Képíró Sándort azzal vádolják, hogy 1942-ben, az újvidéki razzia során részt vett legalább 1200 ember meggyilkolásában. A korszakot illetően elfogultsággal kevésbé vádolható történész, Ungváry Krisztián szerint, Képírót legfeljebb azzal lehet vádolni, hogy nem ellenőrizte kellőképpen beosztottai munkáját.
Képíró Sándor
Részlet a Nemzeti Jogvédő Alapítvány honlapján megjelent életrajzából:
„A Wiesenthal Központ az év szeptember 28-án, semmibe véve személyiségi jogaimat, lakásom előtt az utcán, a világ minden tájáról hozott újságírókkal és fotóriporterekkel látványos „sajtókonferenciát” tartott, amivel telekürtölte a nyugati világ rádió és TV-állomásait, ordítozva háborús bűnösnek nevezett, és azt állította, hogy megszöktem az ítélet végrehajtása elől.
Tíz évig éltem itt nyugodtan, eddig senki nem zavart, de most, nem rég a lakásommal szemben lévő zsinagógában eldöntötték, hogy mivel fognak vádolni. A világsajtó tele volt a legképtelenebb hazugságokkal és aljas rágalmakkal, amelyeknek semmi alapjuk nincs.
Sajnos, a háború után a M. Kir. Csendőrséget, a világ egyik legjobb fegyveres őrtestületét mindenféle aljas rágalmakkal lejáratták. Azt a Csendőrséget, amelyik több mint 90 %-os arányban felderítette a bűncselekményeket.”
Az évtizedek óta Ausztráliában élő Zentai Károlyt azzal vádolják, hogy 1944. november 8-án a Magyar Királyi Hadsereg tiszthelyetteseként egy budapesti laktanyában többedmagával megkínozta és meggyilkolta a 18 éves Balázs Pétert, mert nem viselte a törvényben előírt megkülönböztető sárga csillagot.
Zentai Károly
Azt már kevésbé verték nagydobra, hogy Zentain hazugságvizsgálatot hajtottak végre 2009. elején. A hazugságvizsgálatot végző szakértő, Gavin Wilson az AP hírügynökségnek szintén azt mondta: meggyőződése, hogy Zentai igazat állít. Elmondása szerint aláíratott Zentaival egy nyilatkozatot, amelyben az tagadja, hogy meggyilkolta a fiatalembert, rendelkezett volna a holttest sorsáról vagy bármilyen módon köze lett volna a fiú halálához. Ez után a nyilatkozatban foglalt összes információra rákérdezett, hogy igaz-e, és Zentai igennel válaszolt. A hazugságvizsgáló gép nem mutatta ki, hogy színlel - mondta Wilson, hozzátéve, hogy a teszt pontossága 97 százalékos. A szakértő személyes véleménye is az, hogy Zentai őszinte.
Miközben a világ és főleg Európa országai, többnyire készségesen asszisztálnak a Simon Wiesenthal Központ ámokfutásához, továbbra sem történt meg a kommunista bűnösök felelősségre vonása, felkutatása. Jól példázza ezt Shlomo Morel esete, aki a németek megsemmisítésére életre hívott lengyelországi haláltáborok egyikének parancsnoka volt.
Shlomo Morel
Évtizedekig élvezte a kommunista nyugdíjasok kényelmes életét, mígnem a ’90-es években, a szörnyűségek feltárásakor Izraelbe menekült. A tömeggyilkost a zsidó állam mindmáig nem adta ki Lengyelországnak. A táborban válogatott kínzásoknak és borzalmaknak vetették alá a németeket. Gyereklányokat erőszakoltak meg és futószalagon folytak a tömeges kivégzések. A kínzások módszere annyira embertelen volt és oly mértékben felfoghatatlan, hogy ilyet csak beteg elméjű emberek képesek kiötleni, majd végre hajtani.
A lengyelországi bosszúhadjárat másik vezetője, az ugyan csak zsidó származású Jacob Berman. A lambinowice-i „átnevelő” táborban 500 nőt hajtottak ki mezítláb a közeli mezőre, ahol kiásatták velük az itt elföldelt és már oszlásnak indult holttesteket. Arra kényszerítették őket, hogy a már bomlásnak indult holttesteket csókolgassák, közösüljenek velük. A táborba visszahurcolt lányok, asszonyok közül rövidesen többen meghaltak.
Dr. Lubomyr Luciuk, a legnagyobb kanadai ukrán polgárjogi szövetség elnöke szónoki kérdést tett föl a Morel ügyről a véleményét kérdező újságírónak:
„…inkább arról az elfogadhatatlan kettős mércéről kell beszélnünk, hogy a nácivadász Simon Wiesenthal Központ, a B’Nai Brith, a Zsidó Világkongresszus és a többi zsidó érdekvédő szervezet remekül együtt tud működni a náci bűnöket elkövetők kézre kerítésében, de most Shlomo Morel ügyében nem szólnak és nem tesznek semmit (…) és ha ők nem is, de a zsidó állam egyszerű és becsületes polgárai hogyan tudnak elszámolni a saját lelkiismeretük előtt, ezzel az elképesztő kétszínűséggel?”
Így újra szemtanúi lehetünk egy kettős mércének, hiszen a kommunista diktatúrában részt vevők még a mai napig nincsenek elítélve.
Sőt a parlamentben leszármazottai tovább élősködhet a magyar népen, hiszen ellenzékben lesznek az igaz, és kevesebb dolgokhoz nyúlhatnak hozzá, de így is majd az igazi magyar embereket, nemzeti ellenállást fogják szóval, és akár tettekkel inzultálni.
Akik meg kivonultak a közéletből, azok meg a villáikba élik nyugdíjas korukat magas nyugdíj mellett és röhögnek a markukban, hogy Magyarországon minden lehetséges.
A cikk és az író semmiképpen sem akarja dicsőíteni a zsidó holokausztot csupán rávilágítani arra, hogy holokausztipar gőzgépe újra és újra beindul, akár ártatlan emberek ellen is.
De nekünk magyaroknak a magyar holokauszttal kéne foglalkozni, amihez sorolhatjuk a Kommunizmust, Trianont, vagy akár a most zajló folyamatokat. Hiszen most is holokauszt folyik hazánkban, csak éppen nem nyíltan és más formában.
Mindegyik eszmében résztvevő személyektől meg kell vonni azt a lehetőséget, hogy az ország irányításában részt vegyenek, de sajnos láthatjuk, hogy az utóbbi népirtásban szereplők, leszármazottai még mindig a magyar parlamentben, helyi képviselő testületben csücsülnek.
Az új erő talán a nép gondolkodását helyreteszi a tekintetben, hogy a magyar holokausztokról megemlékezik és az összmagyar felemelkedést szorgalmazza.
(Vasihazafi, wikipedia nyomán Szent Korona Rádió)
..
Kommentáld!