Magyarország politikai botránya nem azzal kezdődött, hogy az állam miniszterelnöke az alkotmányt naponta változtatható papírronggyá silányítja, a bábját köztársasági elnöknek nevezteti ki, a jogállami intézményekből a függetlenségüket kiheréli, és az alkotmánybíróságot semmibe veszi. Meg ellopja a magán-nyugdíjpénztárak pénzét.

Magyarország politikai botránya már akkor elkezdődött, amikor első miniszterelnöksége idején képes volt azt állítani, hogy "politikai ellenfeleink idegenszerűek"!

Amikor 2006-ban, az elvesztett választások után az a gyűlöletben fogant mondat hagyta el a száját, hogy "a haza nem lehet ellenzékben".

Amikor ugyanez az ember 2008-ban arra célzott, hogy a baloldaliak netán genetikai okokból rontottak minduntalan nemzetükre. Mintha jobboldaliak nem rontottak volna rá soha, például 1944-ben fél millió magyart meggyilkolva.

Amikor ugyanez az ember ebben az évben, az önkormányzati választások győzteseként azt merészelte mondani, hogy "Budapest visszakerült Magyarországhoz".

Magyarország politikai botrányának gyökere abban a 80-90 évvel ezelőtti múltban van, amely kísértetszellemével 1989-es felszabadulásunk után egyre jobban megterheli a nemzet közéletét. 1933-ban "nemzeti egységről" szajkóztak, ma "nemzeti együttműködésről". 1938 után, a zsidótörvények idején a magyarok egy megnevezett részét rekesztették ki a nemzetből arra hivatkozva, hogy idegenek. Ma az állam miniszterelnöke nem nevezi meg pontosan, kit nem ért magyarnak, amikor azt ordította 1956 évfordulóján a parlament előtt, hogy "...mi magyarok itt vagyunk, és ők is ott lesznek hamarosan, ahol lenniük kell!"

Ezeknek a mondatoknak mindannyian, akik nem az ő és politikai támogatói nézeteit valljuk, a tárgyai vagyunk. Ránk vicsorítják, hogy nem tartozunk a hazához. Ha velük szegülünk szembe, akkor a politikai elmebetegséggel szegülünk szembe. Azzal, hogy nemnyilasok a nyilasok színvonalára züllesztik a közbeszédet.

Az orbáni régiúj beszéd tíz év óta következetes könyörtelenségről tanúskodik. Madarat tolláról, embert a szaváról ismerni meg.

Orbán nem Gömbös Gyula, és az orbáni vezérség alatt irányított állampárt nem neonyilas képződmény. Orbán Viktor nem egyéb, mint Orbán Viktor. A jogállamot, a nemzet európai felzárkózását fenyegető politikusnak ez éppen elég. A Fidesz sem a gömbösi "nemzeti egység pártja", hanem a "zemberek", a nemzeti "együttműködés" pártja. Az arcátlan népámításnak ez is éppen elég.

Tisztességes ember nem vesz a szájára politikailag bemocskolódott szavakat. Orbán pártvezető minap, az általa kisajátított 56-os forradalom ürügyén képes volt azzal megszólítani az őt hallgató tömeget, hogy "nemzettestvérek". Noha Orbán nem neonyilas, de az is nyilvánvaló, hogy a nyilasok által használt kifejezéssel piszkította be magát - és mindenkit, aki vele egyetért Ha nem nyilas a mai Magyarország miniszterelnöke, akkor hogyan képes összeegyeztetni a lelkiismeretével, hogy nyilas szófordulatokat használ? És ha össze tudja egyeztetni, akkor miféle ember az ilyen.
Azt kell hinnünk, hogy a lelke mélyén nem érinti, és nem érdekli, mit követtek el a múltban azoknak a szavaknak a jegyében, melyek használatát lassan egy évtizede a szájára vette. Akik pedig tapsolnak a szavaihoz, osztoznak a gyalázatában.

Nekünk, akiket a magyarságból, s vele a politikai legitimitás helyzetéből ki akarnak rekeszteni, mára már semmi veszíteni valónk nincsen. A saját hazánkban az ország miniszterelnökének a felfogása szerint nem vagyunk magyarok csak azért, mert eltér a politikai felfogásunk az övéitől. Hogy képzelhetik, hogy ezt tűrni fogjuk?

Egyetlen esélyünk a szembeszegülés. És az összefogás. Mert demokrata mindig meg tud egyezni demokratával. Csak a kirekesztőkkel nincs semmiféle megegyezés. Mert nem igaz, hogy annyira erősek. Nem igaz, hogy mindenkit képesek lennének megbüntetni a szembeszegülés miatt. Nem igaz, hogy olyan hatalmat tudnak kiépíteni, mint amilyen a bolsevista vagy a nyilas gyökerű pártállam volt. Szeretnének valami hasonlót, de ma nem olyan a világ. Szeretnének valami hasonlót, de nem áll mögöttük se egy fasiszta, se egy szovjet nagyhatalom, amely uralmukat szavatolná. Ezért valójában tehetetlenek az igazi, tevőleges ellenállással szemben. Gyávák! Azért bontják le a jogállamot, azért kell nekik a kizárólagos hatalom, hogy ne kelljen kiállniuk nyílt politikai vitában az ellenfeleikkel. Ne hagyjuk magunkat!

Mindenütt, ahol csak mód van rá, fel kell lépni gyalázatos kirekesztésünkkel, a jogállam lebontásával szemben. Már csak a saját méltóságérzetünk megőrzése érdekében is. Aki fél, ne hallgasson a történelmi félelmeire! Más időket élünk. Egyszer majd, lehet, hogy csak egy évtized múlva, nyilvánvaló lesz, hogy ma a 3. köztársaság eddig leghitványabb kormánya regnál. Aki ad magára valamit, semmiféle közösséget nem vállalhat azzal a kormánnyal, amely a rejtett pártállamiság velejéig hazug politikai világába vezeti bele és vissza a nemzetet. Aki ad magára valamit, annak ez a kormány "lélekben" nem legitim, és az őt támogató elitjével egyetemben politikailag erkölcstelen. Politikailag erkölcsös ugyanis a demokrata szemében csak az lehet, aki az euro-atlanti kultúra jogállamát igenli. Aki elfogadja, hogy politikailag minden nemzet természetes módon megosztott. Politikailag erkölcsösen csak azok gondolkodnak, akik elismerik, hogy soha sem csak egyetlen politikai nézet képviseli az igazságot, a jogot, és a magyarságot. És ezért egyetértenek azzal, hogy adott esetben a saját hatalmukkal szemben is fenn kell tartani a jogállami ellensúlyokat. A független alkotmánybíróságot, a pártkatonák által nem irányított ügyészséget, olyan köztársasági elnököt, aki nem a pártvezér bábja. Ez a kormány politikailag a velejéig romlott.

Ez a kormány az euro-atlanti politikai kultúrából akarja kivezetni a magyar államot. Egy olyan európai kultúrából akar kivezetni, amelyben a nemzeti hovatartozásnak nem feltétele a politikai felfogás. Ne hagyjuk magunkat. Halkan mondom, ne gondolják, hogy az indulat beszél belőlem, és lassan, hogy mindenki értse: a kurva anyját mindenkinek, aki nem ismeri el, hogy mi akkor is magyarok vagyunk, ha ezzel a kormánnyal, az által képviselt kirekesztés gyalázatával szembeszegülünk.

Ungváry Rudolf író / Népszava