Ha májuselseje - így egyben, szociknál és szociopatáknál ez így hangsúlyos – akkor Városliget és az MSZP. Legalábbis nincs olyan közíró, gondolkodó, aki ne erre asszociálna elsőre. Idén sem volt ez másképp, a kommunista szokásokhoz hűen, az elvekhez hűtlenül hozzáálló vesztesek – a kortárs nyelvezettel megbékült fiatalabb olvasóink számára: lúzerek – idén is felfedezték maguknak erre a napra a népet és annak nyomorát.Mivel a kormányzati felelőtlenség sem terheli már a bolsevikok vállait, így aztán nyugodtan elkezdhették a felkészülést a négy év múlva bekövetkező választásokra. Legalábbis erre enged következtetni a Horváth Csaba által már napokkal korábban beharangozott jó hír kidobolása, miszerint az MSZP szerint ingyenessé kell tenni a BKV-t. A jelenlévők kritikai érzékének és a béka alfelének szoros összefüggését mutatja az az egyszerű tény, hogy Horváth Csabát nem pofozta fel senki, de még csak meg sem kérdezték tőle: „ugyan már Csabikám, hát Hagyó, Mesterházy és a többi, aki a BKV-tól milliárdokat lopott be a pártkasszátokba? Hö?” Medgyessy örök érvényű parabolája sem jutott eszébe senkinek, melyet némileg kifordítva ugyan, de kérdezhetnénk jogosan: hány BKV-jegyre lett volna elég az a néhány milliárd?
Mindenesetre Mesterházy megindokolta párttársa olcsó populizmusát: vissza akarják szerezni a bizalmat – mondta az elvtársaknak az elvtársakról. Ismerve Kádár népének morális igényekkel szembeni határozott közönyét, keserűen kell megállapítanunk: ez még sikerülhet is nekik. Ha így megy ez tovább, akkor hamarosan a többi párt is felveszi a versenyt a vörösökkel, ami az ígérgetést illeti. Négy év múlva pedig a Kétfarkú Kutyapárt milliókért adhatja majd el volt választási szlogenjét: „örök élet, ingyen sör”. A különbség csak annyi, hogy kutyáék ezt poénnak szánták.
A Munkáspárt nemes egyszerűséggel virslivel, sörrel és beszélgetésekkel ünnepelte a munkások eme gyönyörű napját. Thürmer Gyula elmondására kell itt hagyatkoznunk, hisz ő, meg a tucatnyi híve a 20 másodperces bevágásnál tovább nem lépte át a híradók ingerküszöbét.
Az LMP Hűvösvölgyben eregette lufijait, majáliskor kivonultak a zöldek a zöldbe – foglalhatnánk össze, marad a kérdés, volt-e zöld náluk, és ha igen, elszívták? Amúgy, mivel a kisgyermekes anyukák voltak ma túlreprezentálva köreikben, így a kommunikáció is e gondolat köré sűrűsödött: segíteni kell őket. Ennyi. A részleteket majd az amerikai nagybácsi postán küldi.
A Fidesz nem tartott központi májuselsejét, ám Orbán nyilatkozata hajazott leginkább a néhai Kádár munkásoknak szóló üzeneteire. A Fidesz pártelnöke nagyrabecsülését tolmácsolta Magyarország minden dolgozó és dolgozni vágyó polgárának, azaz hál’ Istennek kirekesztette a cigányokat a közös ünneplésből. Munkás-paraszt kormányt! – villanhat fel emlékeinkből, az orbáni üzenet kapcsán. Amúgy Kolompár megragadta a mai napot, hogy a fasizálódás veszélyére felhívja a figyelmet, de ez már senkit sem érdekel.
A Jobbik a Hajógyári-szigeten tartotta majálisát, volt itt minden, mi egy radikális szemnek és szájnak ingere: lehetett motorozni, kecskét simogatni, íjászkodni és sült kolbászt enni. Vona Gáborék némiképp megerősítették azt a közkedvelt vélekedést, hogy a Parlamentbe bejutva majd elpuhulnak. Ennek első lépése, hogy a párt által szervezett ünnepségeken nem árultak cigánypecsenyét. Hiába, na, ezzel is úgy vagyunk mint az antiszemitizmussal: nem létezik, de igény volna rá rá. Vona Gábor amúgy talányos beszólással örvendeztette meg híveit és a médiát. A pártvezér szerint a Fidesz-kormány meg fog bukni. A jóslatok ugyanakkor mindig kétesélyesek, tudta ezt ő is, így gyorsan hozzátette: ha mégsem, akkor az azt jelenti, hogy a Jobbik programját valósította meg. Tehát: ha megbukik a kormány, ha nem, Vonának igaza volt. Egy valamit azonban nem vett számításba a fiatal vezér: ha nem bukik meg a kormány, de mégis elégedetlenek lesznek vele az emberek, akkor tulajdonképp a Jobbik programjában fognak csalódni.
Mindenesetre ma sem maradtunk intő jel nélkül. A 168 óra című, a Magyar Rádió bizonyos eszközeinek összeharácsolásából született, némiképp joggal 168 Tórának csúfolt heti szennylap hasábjain újra előkerült az elmúlt nyolc évben nem sokszor aggódó régi és rossz ismerősünk, Gregor Mayer. Ismerős, mondom én, aki már ’98-ban is aktívan figyeltem a honi politikát. Orbánék akárhányszor kerültek konfliktusba nemzetközi színtéren, kettőt sem fordulhattak és szembetalálták magukat a Nagy Vörös Hegemóniával. Kovács László, Lendvai Ildikó és az MSZP egyfelől, másfelől pedig a fényesre nyalt ülepük alá rendszeresen lovat adó Gregor Mayer, aki 1998 és 2002 között talán a legtöbb, hazánkat negatív színben bemutató nyugati riportot jegyezte.
Nos, Mayerünk ismét elővette Közép-Kelet Európa-térképét, hogy felfedezze Magyarországot és az itt dühöngő fasizmust, ami szerinte a legnagyobb kihívás, amivel hazánknak szembe kell néznie. Lazán átsiklott reménytelennek tűnő, és a görög dráma magyar változatát eljátszani képes gazdasági helyzetünk felett, hogy átadhassa magát a nyugodt rettegésnek. Segítségére volt ebben némiképp beszélgetőtársa, Ungváry Krisztián történész, aki szerint a Fidesz-kormány le fogja tartóztatni portálunk szerkesztőit. Kérdés: ki fog akkor lehetőséget biztosítani a holokauszt-vitára, amit én némi megvetéssel csak véralgebrának nevezek.
Mindenesetre résen kell lennünk: az Orbán-kormány idejéből megismert szélsőségesen magyarellenes erők már készülnek, fenik késeiket. Gregor Mayer pedig csak az első fecske, így majális idején. Vigyázzunk, ne csináljon nyarat!
Florian Geyer - Kuruc.info
.
Kommentáld!