A gépiparban a legtöbb szektornál talán komolyabban zajlott-zajlik az útkeresés: folyamatosan és kényszerűen kell megújulnia a magyar gépipari ágazatnak. Mik a lehetőségek az import és az export területén? Hogyan segíthet az állam? A Gordiusz Alfa Kft. sajtóközleményben kereste a választ.

Már a válság előtt is megkezdődött az útkeresés, ám a világszerte 2008-ban kialakult pénzügyiből gazdaságiba átmenő krízis miatt a gazdaság számos területén felerősödött, a gépiparban azonban a legtöbb szektornál talán komolyabban zajlott-zajlik ez a folyamat. Az ágazatra ugyanis a folyamatos megújulás kényszere a jellemző, amihez belső és külső – a piaci szereplők, illetve az állam – aktivitására egyaránt szükség van. Hiszen – ahogy Szegő Róbert, a hazai gépipar egyik prominens szereplőjének, a Gordiusz Alfa ügyvezetője rámutat: a kulcs a közvetett és közvetlen exportban keresendő. Abban pedig, hogy egy hazai kis- és középvállalat, de akár nagyvállalat is sikerrel nyerjen teret különféle külpiacokon, elengedhetetlen olyan állami rásegítés, mint az exporthitelezés, a külföldi inkubációs lehetőségek, a külpiaci információk átadása, a tőkekihelyezés segítése, illetve a beszállító-ipari partnerek felkutatása, azonban a piaci szereplőknek is a jelenleginél proaktívabban kell tevékenykedniük. 

Nem csak a gépiparban tevékenykedő cégek érdeke, hogy az ágazat minél sikeresebb legyen, hanem az egész gazdaságé is, amelynek egyik legmeghatározóbb ágazata éppen ez – vallja Szegő Róbert. Ugyanis a gépipar adja a GDP legalább 10 százalékát, illetve a magyar export több mint a felét. 
 
A már meglévő exportpiacokon való megerősödés, illetve újakra való betörés lehet a gépipari szereplők szerint az egyik gyógyír az ágazat bajaira. Habár az európai uniós, ezen belül kiemelkedően a német piac „tartja el” a magyarországi gépipart, új lehetőségek iránt kellene nézni, illetve olyanokat megdolgozni, amelyeket már felfedeztek ugyan, de amelyeken elkélne az állam rásegítése. Ilyen a délkelet-európai térség több országa, így Szerbia, de Oroszország vagy Ukrajna – hoz példákat Szegő, aki azonban azt is hozzáteszi: érdemes egyes gépipari termékek esetében még távolabbi piacokat is megcélozni – például a fejlődő afrikai országokban lehetne keresnivalónk mezőgazdasági gépekkel. A megújuló energia természetes felvevőpiaca lehetne például Kína, ahol egyébként már most igen sok környezetvédelmi projekt fut magyar részvétellel, s ezt meglovagolva elképzelhető a betörés a megújuló energiai piacára, amire a kínaiak várják is a külföldieket.
 
A behozatalban egyébként a gépek, szállítóeszközök árufőcsoportjának a részesedése durván 50 százalékos és dinamikája pedig még valamelyest meg is haladja az exportét.  Az pedig, hogy az említett árufőcsoport egyenlege az első kilenc hónapban meghaladta a 7 milliárd eurót (!), egyértelműen jelzi: az ágazat piaci szereplőinek jogos az igénye arra, hogy a gépipar igenis legyen prioritás az elkövetkező évek gazdaságpolitikájában és mint ilyen kapjon a jelenleginél nagyobb figyelmet, támogatást az állam részéről – kezdve a január közepén meghirdetendő Új Széchenyi-tervben, amelynek deklarált célja a hazai mikro-, kis- és középvállalati kör megerősítése. Az exportban erre nagy szükség is van, hiszen a magyar kivitel durván négyötödét a külföldi multik, illetve néhány magyar nagyvállalat adja, s csak mintegy 18 százalékát bonyolítják a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások. 
 
Ám ahhoz, hogy a lehetőségekből valóság váljon, sok mindenre van szükség. Részint a piaci szereplőknek maguknak is tenniük kell – egyebek között folyamatosan meg kell újulniuk, beleértve a technológiájukat, gépparkjukat – summázza az ügyvezető. A gazdasági kormányzat feladata lenne megfelelő konstrukciók létrehozása és működtetése – említ egy példát az ügyvezető, aki egyébként kiválónak és gyors ütemben fejlesztendőnek tartja azt a kezdeményezést, amelyet az ITD Hungary indított tavaly az útjára: az információs pontok hálózatának a kiépítését, amely információval és inkubációs lehetőségekkel látják el az exportban aktív, illetve aktivizálódó, s a tőkekihelyezést fontolgató cégeket, egyelőre négy helyszínen (Podgoricában, Bukarestben, Újvidéken és Sepsiszentgyörgyön).   
 
Végül, de nem utolsósorban a gépipari szereplők elvárnák, hogy a közvetett exportban is segítsék őket. Ugyanis Szegő szerint a tervek ellenére e téren nagyon rosszul állunk. Pedig a piaci diverzifikációhoz ez is elengedhetetlen azonban elvben ma egyre több lehetőség lehetne rá – elég, ha csak a nagy autóipari szereplők folyamatosan betelepedésére, illetve a már itt lévők fejlesztéseire gondolunk. Ám ez már egy külön történet része – mondja a Gordiusz Alfa ügyvezetője, Szegő Róbert.

Forrás: Orientpress Hírügynökség