Már a nagyvilág se a régi. Rossz idők járnak Kanadában is. Nem megy a
bodza. De ez még mind hagyján. Honvágy van. Méghozzá gyötrő. Így aztán az
üldözöttek vállalva a rasszista kockázatot, az üldöztetést és a félelmet,
hazatérnek. A szív megszakad, szem nem marad szárazon. Cudar ez a világ…

Nyíregyházáról összesen közel 60 ember ment el tavaly, de úgy néz ki,
előbb-utóbb valamennyien hazajönnek majd, mert gyötrő honvágyuk miatt nem
bírják elviselni a kinti életet – sírta tele a napokban a sajtót Balogh
Artúr, a városi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. Majd így folytatta:
Nem jószántukból mentek el. Tavaly a cigányok elleni gyilkosságok,
támadások félelmet keltettek, a közhangulat rendkívül feszült volt, a
Huszár-telepen élők is napokig nem aludtak, rettegtek éjszaka. A
munkalehetőségek ezzel együtt még inkább beszűkültek, a szegénység
nyomasztóvá vált. Én megértem ezeket az embereket. Nem rablókról,
gengszterekről, törekvő családokról van szó, akik megpróbáltak új életet
kezdeni, de nem bírták a távollétet feldolgozni. Ezt is meg lehet érteni.
Most itt állnak fedél nélkül. Nem hagyhatjuk, hogy az utcára kerüljenek.

Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: Nem ezek azok a retkek, akik
tavaly a világban végigköpködték és elmondták Magyarországot mindenféle
rasszistának, nácinak meg hasonlóknak, aztán a liberált média ajvékolásának
közepette kivándoroltak Kanadába, mondván ezt itt annyira szörnyű hely,
hogy itt képtelenség élni?

De igen ők azok.

A rettegők, akik néhány hónappal ezelőtt úgy húztak el, hogy előtte még a
nagy félelemben teljes lepusztították és szétlopták a számukra kiutalt
szociális lakásokat. Ők azok, akik aztán a tengerentúlon menekült
státuszért folyamodtak, majd lekarcolva a kanadai államot, ott is próbálták
azt az élősködő életet élni, amire itthon rászoktatta őket a nagyon
liberált értelmiség.

Azonban Kanadában mások a játékszabályok, ott nincs vég nélküli ingyenélet,
mint nálunk. Ott, ha segélyt kapsz, akkor tenned is kell érte valamit. Ha
mást nem, akkor rendszeresen iskolába járni, hogy megtanuld a nyelvet, hogy
később tudj állást vállalni, aztán kell egy kis önkéntes munka is, hogy
bizonyítsd az elkötelezettségedet az ottani értékek iránt.

Így egy idő után kitelik a cigánybecsület és az ottaniak is rájönnek arra,
hogy ezek az „üldözöttek” valahogy se tanulni, se dolgozni nem akarnak.
Aztán elindulnak az első eljárások az elkövetett bűncselekmények miatt,
majd néhány hónap után - ahogy a bürokrácia malmai őrölnek - eljön az az
idő, hogy a menekültügyi bíróság döntsön az ügyükben. Mivel az esetek
többségében, figyelemmel az életvitelükre elutasító válasz születne, a
retkek kitalálják, hogy ők mégiscsak hazajönnének. Ekkor a kanadai állam
felülteti őket egy repülőre, és a kanadai adófizetők pénzén visszaküldi
őket, hogy ezután már rajtunk élősködjenek tovább.

A statisztikai adatok szerint a Kanadába menekült cigányok 97 százaléka így
jár és egy éven belül visszatér Magyarországra. Azonban azt a vérlázító
pofátlanságot, amit most ezek csinálnak, eddig még kevesen merték megtenni.
Ezek most azt követelik, hogy az önkormányzat soron kívül utaljon ki lakást
a számukra. Hogy miért is? Mert az, nekik jár. Legalábbis szerintük. Sőt
még azt is kijelentették, hogy nem ideiglenes szállásra gondolnak, mert azt
csak a legvégső esetben fogadnák el, hanem külön-külön önálló lakásokra.

Szerencsére az önkormányzat illetékesét nem nagyon hatotta meg az
ajvékolásuk, és közölte velük, hogy mivel annak idején a lakástörvény
törvény értelmében nem jelentették be, hogy 60 napon túl el fogják hagyni a
rászorultsági alapon kapott bérlakását, ezért a bérlemények állagmegóvása
érdekében a lakásokat visszavette a város. Majd a lelakott és igen rossz
állapotú otthonok többségét felújította és új bérlőknek adta ki. Így aztán
azokat a lakásokat biztosan nem kaphatják meg, de másikat se nagyon, mivel
a rendelet szerint öt éven belül új lakásigénylést nem adhatnak be.

Természetesen mindjárt elindult hőbörgés, és Balogh Artúr helyi főretek is
nyomban exponálta magát: Nekünk az a célunk, hogy a hazatérő családok
valamilyen formában minél hamarabb lakáshoz jussanak és minden demokratikus
eszközt meg fogunk ragadni ennek érdekében, fórumot szervezünk,
nyilvánosságot keresünk, ha kell, az utcára is kimegyünk.

A történet egyelőre itt tart, de amilyen retekbarát szabályozás van ma
Magyarországon, előbb-utóbb biztosan kisírnak majd maguknak valamit és
aztán beleröhögve a pofánkba, tovább élősködnek rajtunk.

Nem kérdés, hogy az ügy törvényi szabályozásért kiállt, mert az egyszerűen
vérlázító, hogy ilyen megtörténhet, hogy egyátalán eszükbe mer jutni ilyen
követelés. Aki mondvacsinált okokból megtagadta ezt az országot és elment
innen, az már többet ne akarjon visszajönni. Vagy ha igen, akkor az ilyen
tettekért nem lakás meg segély jár, hanem börtön. Hazaárulásért. De a
legegyszerűbb megoldás az lenne, hogy aki megtagadja és ilyen módon, mint
ahogy ezek a retkek is elhagyja Magyarországot, az abban a pillanatban
veszítse el az állampolgárságot és rohadjon meg ott a világban, ahol akar,
de ide már többet nem egye vissza a fene.

Azonban ilyen szabályozás jelenleg sajnos nincsen, úgyhogy más megoldást
kell találni. Szerintem az lenne a legjobb, hogyha a visszatérők
beköltöznének egy-egy nagypofájú liberált cigányvédő otthonába.

Most lehet bizonyítani.

Elő a farbával Mohácsi Viktória, Gusztos Péter, Kuncze Gábor. Most meg
lehet mutatni, hogy Van fény az alagút végén! Elempé. Itt a lehetőség, fel
lehet ajánlani egy-egy szobát. Most ne hallgasson Tamás Gáspár Miklós se,
meg az a sok antif@sz rettegő se, akik tele szokták sírni a médiát a retkek
sanyarú sorsáról. És itt a jó alkalom Németh Sándornak meg a Hit
Gyülekezete agymosottjainak is. Most meg lehet mutatni az együttérzést.

Mindegyikőjük fogadjon be egy-egy cigánycsaládot.

Gyerünk, rajta hát!