Fel, fel, ti...
Azt írja a HVG, hogy a Hídember és a Bánk bán "kurzuspropaganda" filmek voltak. Amely jelző az Állami áruház, a Civil a pályán vagy a Jud Süss vonalába utalja a két alkotást.
Az egyik minősítést magyarázhatja, hogy a Hídember annak a Széchenyi Istvánnak állított emléket, akit az első Orbán-kormány programnévadóként is használt. Ráadásul az alkotók - addig szokatlanul tekintélyes állami apanázst - kétmilliárd forintot kaptak a kivitelezéshez. De hogy ettől Bereményi Géza filmje máris rászolgált-e az alázásra, kétlem.
Azt meg már némi kultúrharcosi indulattal fogadom, hogy az egyik legkedveltebb operánk audiovizuális megörökítését - Katona Józsefestől, Erkel Ferencestől, Marton Évástól és Zsigmond Vilmosostól - bárki a nemzeti értékek világából a politikai csatározások színterére tolja ki. Márpedig a kurzuspropagandázó ezt teszi. Mindezt annak apropóján, hogy a filmek producere, Wermer András 56 évesen elhunyt...
Ha kulturális ügyekben a HVG mértéktartása eddig tart, ha a nemzeti értékek megőrzése iránt ennyire csekély a szerkesztőség toleranciája, akkor van okunk nagy várakozással tekinteni a lap beharangozott megújulása elé.
(BORÓFI(
Büntessük az adakozót!
A Belügyminisztérium úgy kezelné a hajléktalanproblémát, hogy kitiltaná őket a közterekről, sőt, a rendőr akár büntetést is kiszabhatna rájuk. De mit vesz el a rendőr a hajléktalantól? Esetleg jól megveri? És? Kapott már eleget eddig is, mindenféle mulatozásból hazatartó hülyegyerektől, aztán akkor se szublimált a szerencsétlen.
Mellesleg: hova menjen, ha nem közterületre? Magánterülete - nos, az nincs neki. Ha emberironcs-mentes közterületeket akarunk, inkább az adakozó állampolgárt kell büntetni. Ha utóbbi tudja, hogy 30 ezerbe fáj egy kétszázas átadása, nem fog adni.
Adakozni csak a kijelölt helyen, számlaszámon. A befolyt pénzből és további adóforintokból a hajléktalanoknak egy távoli helyen sátrakat kell verni, jegyet kell osztani, boltot nyitni, ahol megvehetik, ami kell. Mellékintézkedésként a magyar borra szégyent hozó tablettás lőrét tiltsuk be az ország területén - kivéve a hajléktalanövezetet. Igaz, félő, hogy nagy lenne a zsúfoltság - a fél ország hajléktalannak nyilváníttatná magát.
(STUMPF)
Beszél ön magyarul?
Egy több évtizedes, nyelvészeti köntösbe bújtatott ideológiai háború váratlan, ám mérföldkőszerű lezárásának lehettek tanúi a múltkori Élet és Irodalom éles szemű olvasói. Történt, hogy Nádasdy Ádám a lap korábbi számában arról elmélkedett, hogy miért nincs értelmük a nyelvvédő mozgalmaknak. Az - egyébként méltán - ünnepelt liberális nyelvész kifejtette például: azt mondani, hogy "Sopronba lakik", nem alábbvaló, mint a "Sopronban lakik" fordulat, mert csupán közmegegyezés kérdése, hogy utóbbit tartjuk "helyes"-nek.
Erre Wisinger István újságíró a következő héten azt írta: ő azért maradna a bevett formulánál, és továbbra is "Sopronban" lakna. Nádasdy erre így viszontválaszolt: "A nyelvhelyességi előírásokat azért kell betartani, mert így illik, így kívánja a kulturált viselkedési értelmezés. Dehogyis akarok ezen változtatni. Csak őszintén megírtam, hogy a helytelen alakok nem azért helytelenek, mert helytelenek, hanem mert helytelennek tartjuk őket."
Nádasdy a számból vette ki a szót. Persze nem azért értek egyet a nyelvésszel, mert igaza van, hanem csupán azért, mert úgy tartom, hogy igaza van. De vajon miért érzem, hogy ehhez a vitához képest a léggömbhámozás kifejezetten fajsúlyos foglalatosság?
(SZŐNYI)
Itt Brüsszel beszél!
"Informális beszélgetéseken Brüsszelben már felmerült, hogy Orbán Viktor és Magyarország ezzel a kormánnyal alkalmas-e az Európai Unió soros elnöki tisztének betöltésére" - hozta izgalmi állapotba a múlt hét végi baloldali konferencia közönségét Göncz Kinga.
A szocialisták európai parlamenti képviselője a felemlített beszélgetés helyszínére nagy hangsúlyt helyezett, annak résztvevőit azonban édes titokként őrizte meg magának. Így aztán azt is feltételezhetjük, hogy Herczog Edittel vagy Gurmai Zitával borzongatták meg egymást valamelyik kávézóban. Ami, lássuk be, nem okvetlenül tartozna a széles közvéleményre.
De ha a szigorú jóslatot külföldi partnerből sajtolta is ki Gyurcsány Ferenc egykori szociális, majd külügyminisztere, az örömteli tálalásnál tekintettel lehetett volna arra a szikár tényre, hogy az általa erősített kormánynak nemhogy az Európai Unió, de Magyarország irányítása is meghaladta a képességeit...
(B. G.)
heti válasz
Kommentáld!