A szlovák nyelvtörvény ügye végleg bebizonyította, hogy az EU nem jelent gyógyírt az elszakított magyarságnak. Öt éve, 2005. szeptember 26-án Magyarország lemondott a vétóról, amikor feltétel nélkül szavazták meg Románia uniós csatlakozását. Orbán Viktor egy évvel korábbi, tusnádfürdői ígéretével szemben egyetlen fideszes képviselő sem akadt, aki nemmel szavazott vagy tartózkodott volna a kérdésben. A történtekre nem korrekt magyarázat az, hogy az akkori ellenzék nem felelős semmiért. Egyrészt, mert kétharmados törvényeket, mint például az EU-alkotmányt is feltétel nélkül szavazták meg (és ugyanúgy idő előtt), másrészt Románia feltétel nélküli uniós csatlakozását elutasíthatták volna, ha az összes ellenzéki képviselő nemmel voksol. Ráadásul a magyar Országgyűlés nem volt döntéskényszerben, hiszen siető másodikként ratifikálta a csatlakozási egyezményt. Óriási hiba volt letenni a diplomácia legkomolyabb fegyverét a soviniszta román hatalommal szemben, azonban a Jobbik e nemzetstratégiai kérdésben megfogalmazott álláspontját szinte teljesen agyonhallgatta a média, ezért kényszerültem öt évvel ezelőtt a parlamenten kívüli pártom képviseletében a Házszabály megsértése árán is felszólalni az Országgyűlésben. A Parlamentből való akkori kitiltásomat az idő és a választók orvosolták, de az erdélyi magyarság önrendelkezési jogait azóta sem sikerült rendezni, sőt Basescu román államfő elhíresült nyilatkozata szerint soha nem lesz területi autonómia Székelyföldön. A 2005. szeptember 26-ai nemzetárulás ugyanolyan bűne a Fidesznek, mint a lisszaboni szerződés olvasatlan megszavazása.
Novák Előd, a Jobbik alelnöke
OS
Kommentáld!