.

Kedves Honfitársaim!

Mostanában egyre több civil kezdeményezés és körlevél kering az interneten arról, hogy mondjunk le az augusztus 20-ai tűzijátékról, az árvízkárosultak javára. A kezdeményezések egyre több közösségi portálon is megjelennek. Az egyik legnépszerűbb oldalon tegnapelőtt 28 529 tagja volt a támogatói klubnak, ez a szám két nap alatt hatszorosára emelkedett.

Végre úgy érzem, hogy a magyar nép elkezdett nemzetben gondolkodni!
Persze vannak emberek, akik továbbra is ezt a jelenlegi helyzetben abszurd és pazarló rongyrázást kívánják, azzal az elképesztően önző érvvel, hogy tüzijáték azért kell ,mert minden évben van. Ezt a hozzáállást egészen egyszerűen nonszensznek tartom.

Hogy milyen lenne Szent István ünnepe, ha az összes város felajánlaná a tűzijátékra és az ünnepség sorozatra szánt pénzét? Tudják mit? Szerintem csodálatos!

Egy kicsit mindenki segíthetne, még az is, aki egyénileg nem teheti meg. Az ünnepségek nagy részben állami és önkormányzati pénzekből kerülnek megrendezésre. Még hozzá nem is kevés pénzből… Néhány adat: tavaly maga a tűzijáték kb. 100 millió Ft-ba került, a teljes ünnepségsorozat 239 millióba. Ebből rengeteg házat lakhatóvá lehetne tenni esetleg újjá építeni, több ezer embert meg lehet etetni. Nyilván értelmesebb dolog, mint elpufogtatni néhány petárdát. Elnézést kérek a tűzijáték business embereitől a pénz kiesésért és azoktól, akiket ez a kezdeményezés megfoszt az élménytől, de őszintén vallom, ne akarjunk cirkuszt, mikor másnak még kenyere sincs.

Valószínűnek tartom, hogy nem én lennék az egyetlen, akinek a tűzijáték bámulása közben eszembe jutnának azok az idősek, akik egész életük munkáját siratják, míg mi a nagyobb városokban bódultan mulatozunk.

Azon gondolkodom, hogy azok, akik az országimázst helyezik előtérbe, bele tudják-e képzelni magukat egy ilyen helyzetbe? Tudják-e hogy milyen érzés egy életen át dolgozni valamiért és aztán azt néhány óra leforgása alatt teljesen elveszíteni?

Sajnos azonban beszélnünk kell a dolog másik oldaláról is. Természetesen lesznek olyan emberek is, akik nem érdemlik meg a segítséget, de mindenki tudja: nem tehetünk kivételt. Igen azokra a cigányokra gondolok, akik az árvíz után betörtek az üresen álló házakba és elvitték azt a maradék kis vagyont, amit a víz kegyesen meghagyott. Azokra, akik homokzsákok töltése helyet strand papucsban őrjöngve tépdesik fel az elzárt épületeket, hogy portyázva begyűjtsenek maguknak mindent. Azokra, akik ordítják, hogy „dögöljön meg az omladozó házakban az összes magyar” és akik tudják, hogy állami pénzből mindent újjáépítenek nekik, hiszen „hátrányos helyzetűek”. Most pedig, hogy a kormány két hét alatt felszámolta az amúgy szerinte eddig nem is létező cigánybűnözést szabadon garázdálkodhatnak, mint a keselyűk a dög felett…

Higgyék el, ha valaki, akkor én megértem azoknak az álláspontját, akik szerint felesleges az állam pénzéből az amúgy is eltartott, már-már tenyésztett bűnözőknek adományozni, de most ne erre gondoljanak!
Gondoljanak azokra az öregekre, és elesettekre, akik már inkább meghalnak, mintsem, hogy elhagyják a roskadozó házukat, amiért egy életen át dolgoztak! Gondoljanak a fiatal, becsületesen dolgozó emberekre és családjaikra, akik fáradtságot nem kímélve hidegben és forróságban álltak derékig a vízben és mentették, ami menthető, védték, ami még megmaradt. Gondoljanak a csodálatos nőkre, akik férfierővel töltötték a homokzsákokat és a női gyengeség éles ellenpéldái lettek. Gondoljanak a gyermekekre, akik órák alatt felnőttek, és akik ugyan úgy, mint a „nagyok” dolgoztak a túlélésért.
Arra kérek minden magyart, hunyja be a szemét egy pillanatra és képzelje el, hogy milyen érzés ilyen kilátástalan helyzetben lenni!
Segítsünk, ahogy tudunk! Segítsünk etnikumtól, nemtől, vallástól és politikai nézetektől függetlenül!

Magyarok! Gondolkodjuk egy nemzetként! Most rajtunk a sor! Tegyük félre az önzést és teremtsünk az elesetteknek egy Szebb Jövőt!

Töretlen hittel:

Szögi Zsuzsanna, 
a XVII. Kerületi Jobbik Ifjúsági Tagozatának elnöke

.