- Támogatói a börtönön kívül, ön az intézetben éhségsztrájkolt az október 23-i hétvégén. Miért?
- Az ellenem és társaim ellen folyó koncepciós eljárásra akartuk felhívni a figyelmet. A vádiratban nevetséges dolgok szerepelnek: valaki bedobott például egy MSZP-irodába egy Molotov-koktélt. A meg sem gyulladt szerkezet 12500 forint kárt okozott, és ezt a lakosság megfélemlítését célzó terrorcselekménynek nevezték. Emberek megkardlapozása, szemük kilövése nem megfélemlítés, egy pártiroda megrongálása viszont az? Az ügyészség nem tud egy konkrét bizonyítékot sem felhozni: nincs ujjlenyomat, DNS, egyéb nyom. Minden vádat – ki tudja, milyen úton-módon kikényszerített – vallomásokra alapoznak. Bár terroristákat a legritkább esetben szoktak elengedni, a bíróság sorra szabadlábra helyezte az ügyemben letartóztatottakat: a tizenhét gyanúsítottból tizennégyet.
- Akkor nem világos, miért nevezi koncepciósnak az eljárást. A szabadlábra helyezésekből nem úgy tűnik, mintha az igazságszolgáltatás előre megírt forgatókönyvet hajtana végre.
- Az elmúlt nyolc évben ellenem indított, politikai motivációjú eljárásokra alapozott vádak és a „bűnismétlés” mondvacsinált indoka miatt rostokolok másfél éve előzetesben. Egyértelmű tehát, hogy a rendszer utazik rám. Mindezt csupán azért, mert sok százezer honfitársamhoz hasonlóan elegem lett a pártokráciából, és felemeltem a szavamat a nemzetellenes Gyurcsány-kormánnyal szemben.
- A pártok uralmát bírálja, mégis egy politikai formációnak kedvező akcióval lett ismert 2002-ben. Akkor a Fidesz által éppen csak elveszített választás után a szavazatok újraszámolását követelve társaival lezárta az Erzsébet hidat.
- Nyolc éve a Fidesz volt a kisebbik rossz; politikusai persze a MIÉP-pel karöltve engem provokátoroztak. De 2002-re kiábrándultam a parlamentarizmus mai formájából. Elkezdtem gondolkodni, lehet-e valami újat kitalálni. A választóknak ugyanis nincs sok beleszólásuk a politikába.
- Már hogyne lenne? Például felemelték a Jobbikot, amely önt mártírnak tartja.
- Nem tudom megítélni, mennyire rokonszenveznek velem, nem ismerem minden frakciótagjukat. Néhány képviselőjük kiáll mellettem, ez tény. A Jobbik is a pártokrácia része, de ezért nem ítélem el őket. Én viszont nem pártra építeném az Országgyűlést, hanem emberek valódi érdekképviseletére. A társadalom ugyanis nem pártok szerint tagozódik, hanem aszerint: hol laknak és milyen élethelyzetben vannak, milyen kisebbséghez tartoznak, mivel foglalkoznak az emberek. Vagy éppen: mi a hobbijuk. Ott van például az Autóklub vagy a horgászok szövetsége: több tagjuk van, mint bármelyik pártnak.
- Horgászok döntenének az adótörvényekről? Az említett szervezetek csak részérdekeket képviselnek.
- Miért, a pártok nem?
- Ezek szerint az egyik rész-érdekképviseletet a másikra cserélné?
- Régen, a rendi világban a kiváltságosak, a megyék és a szabad királyi városok küldöttei jelentek meg az Országgyűlésben. Később a felsőházban szakmák, törvényhatóságok, egyházak képviselői is ott ültek – ezt kellene felújítani modern formában. Én nem vagyok a parancsuralom híve. Az igazi magyar hagyomány a megállapodáson alapuló rendszer. Van egy választott vezető, és van a választóknak egy szerve, amely ellenőrzi a vezetőt, meg lefekteti a szabályokat. Tulajdonképpen ez a nemzeti együttműködés rendszere. A vázolt szisztéma a vérszerződéstől a Szent Korona-tanig nyomon követhető.
- Sokan bíbelődtek új alkotmány szövegezésével, ők azonban nem beszéltek „politikusok levadászásáról”, Ön viszont – Toroczkai Lászlóval, akivel a Hunnia Mozgalmat szervezték – ezt tette 2008-ban: „razziát” hirdetett.
- Nem lehetett elvonatkoztatni attól, hogy miben élünk. Jó volt, hogy közjogi rendszeren gondolkoztunk, de közben szétlopták az országunkat. Ez ellen akartunk fellépni.
- Az ügyészség szerint a Hunnia Mozgalmat országgyűlési képviselők megfélemlítésére hozták létre, s a vádirat szerint ön állt a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg által elkövetett Molotov-koktélos támadások mögött.
- Azt sem tudjuk, hogy utóbbi szervezet egyáltalán létezett-e.
- Pályáját, habitusát ismerve nem a valóságtól elrugaszkodott feltételezés, hogy móresre akarta tanítani a politikusokat.
- De miért pont én? Hozzám hasonlóan csalódott emberből több százezer van. Azért, mert kiábrándultam a rendszerből, még nem robbantok. Abban különbözöm másoktól, hogy elkezdtem közjogilag végiggondolni a kivezető utat. Nem tudom, miért engem céloz a rosszindulatú sejtetése.
- Fogalma sincs, kik követhették el a támadásokat?
- Szerintem sejtelmünk sincs a valóságról. Például honnan tudhatjuk, hogy Szilvásy György háza ellen történt-e konkrét támadás? Oda se engedtek senkit.
- Csintalan Sándort konkrétan véresre verték.
- Ki is lóg ebből a sorból. Még egyszer leszögezem: tüntetéseket szerveztem, helyesnek gondoltam az ellenállást a Gyurcsány-kormánnyal szemben, de nem léptem át egy határt.
- Mit ért ellenálláson?
- Az a kormány 2006. szeptember 17-én, az őszödi beszéd napvilágra kerülésekor erkölcsileg megbukott. Szerintem még jogi szempontból is, mert a társadalom félrevezetésével, csalással nyerte meg a választásokat. S mivel illegitimitását maga is érezte, erőszakot vetett be. A tárgyaláson ki fog derülni, hogy csomó megoldatlan ügyet be akarnak söpörni alánk, összekötve nyilvánvalóan össze nem tartozó dolgokat.
- Múlt héten a tévékben egy videót láthattunk, melyen feltételezett tettestársai átveszik a futball-labdába rejtett robbanóanyagot; a hatóság szerint e találkozón ön megjelent. A vádhatóság állítja, Budaházy György volt a támadásokat végrehajtó „katonai parancsnokság” feje.
- Ezt nem volt nehéz kiizzadni. Az egész radikális világban az a szólás járta 2007-2008-ban, hogy Budaházy a katonai vezető, Toroczkai a mozgalmi vezető, melléjük később felzárkózott politikai vezetőként Vona Gábor. Tudatosan épített koncepció áldozata vagyok. A hídblokád miatt először rendzavaró voltam, aztán a szovjet emlékmű faragása miatt rongáló lettem, megvádoltak, hogy rendőrre támadtam, írásaim miatt megkaptam az államellenes összeesküvő címkét, most pedig terrorista vagyok. A lényeg az: el kell intézniük, mert kilógok ebből a világból, nem vagyok elég simulékony.
- Azért nem kellett olyan nagy koholmányt szerkeszteni: a felsorolt cselekmények elkövetését soha nem tagadta.
- Az Erzsébet híd lezárása után egy szabálysértési eljárásban elítéltek. Nem fellebbeztem, azt mondtam, belefér. Tényleg megálltunk a hídon, még ha egy szerintem erkölcsileg védhető célért is. Erre alapoztak aztán egy büntetőeljárást, ami közérdekű üzem megzavarásáról szólt. Ez már koncepció. Ha teszem azt, éjszaka kiszúrjuk az autóbuszgarázsban álló buszok kerekeit, és azt mondjuk, ez tiltakozás miatt van, akkor valóban megzavartuk volna egy közérdekű üzem működését. Egyetlen ügy van, ahol megáll a vád? A Szabadság téri szovjet emlékművet megrongáltam. Lehet, hogy ez bűncselekmény, de erkölcsi értelemben aligha bűn. Az már sokkal inkább, hogy az építmény a mai napig a helyén áll.
- Sokszor beszélt arról, hogy négy éve az utcákon a nemzet akaratát képviselte, tömegek mégsem követték. Miért?
- Az emberek belefáradtak a tiltakozásokba, és megfélemlítették őket. Ezért nagy a Fidesz felelőssége. Ha Orbán Viktor 2006. október 23-án a tömeg élére áll, és azt mondja, addig innen el nem megyünk, amíg le nem mond a kormány, eredményt lehetett volna elérni.
- És ha a szocialistákat támogató polgárok felsorakoznak a másik oldalon? Ön vállalta volna a polgárháborút?
- A magyar baloldal támogatói nem állnak ki az elveik mellett. Amúgy szükségtelen lett volna az erőszak; sok százezer ember elszántságával még Gyurcsány sem tudott volna szembeszegülni. A Fidesz módszere helytelen volt. Rengeteg kárt meg lehetett volna előzni, ha akkor távozik a szocialista kabinet. Elfogadom ugyanakkor, hogy a mostani kormánypárt több embert tudott meggyőzni a módszeréről, mint én. De nehogy már én legyek a bűnbak az egész nyolc év miatt! Fel nem foghatom, hogy még mindig börtönben vagyok, miközben az ország tönkretevői vígan élik világukat.
(Ablonczy Bálint - Heti Válasz)
Kommentáld!