.

A Magyar Nemzet napilap Vélemény rovatában ez év április 16-án megjelent Jó reggelt, magyar rendőrség! című cikkével kapcsolatos gondolataimat kívánom megosztani Önnel és a véleményemet közlésre érdemesnek tartó sajtó olvasóival.

Szász Endre István vagyok, erdélyi magyar, azaz székely, hazafi. Kevesebb mint tíz éve tartózkodom Csonka-Magyarországon. Magyar állampolgárság híján még közvetve, a képviselőm megválasztása útján sem szólhatok bele a törvényhozásba. A végletekig kiszolgáltatott szenvedő alanya vagyok úgy a politikusok törvényhozói munkásságának, mint a törvényeket végrehajtó különféle hatóságok - köztük a rendőrség - ténykedésének.

Sajnos nem csak az egyéni érdekeimet sértik a hatalomgyakorlók, de a törvényhozás és a jogalkalmazás során a nemzeti közösségem, a magyarság érdekeit sem látom érvényesülni. Ennélfogva én az elmúlt időszak (a jelenkort majd utólag fogom megítélni) törvényhozóit és jogalkalmazóit a magam és a magyar nemzet ellenségének tekintem.
Kérem, ne értsen félre, nem anarchista vagyok. Szerintem is szükség van a társadalmi együttműködést szabályozó törvényekre, és a jogalkalmazó hatóságok létezését és megfelelő működését is nélkülözhetetlennek tartom.

Az én szememben Ön, mint az elmúlt időszak rendőrkapitánya, az ellenségem. De ugyanakkor a szövetségesem is, mert, mint az az Ön cikke bizonyítja, az elmúlt időszak rendőrsége helyett egy jobb jogalkalmazó testület megvalósításán gondolkodik. Írásommal e mellé az új utat kereső, jó szándékú, értelmes ember mellé próbálok társul szegődni egy kis együttgondolkodás végett.

Alezredes Úr! Nagyon tetszik az írása, kérem, fogadja őszinte elismerésemet! Publicisztikájának jó a felépítése, helyesek a benne foglalt megállapítások, lehet, hogy nem sokat számít Önnek, de engem sikerült lenyűgöznie. Ráadásul a leírtakkal összességében még egyet is értek. Azért érzem úgy mégis, hogy ezt a cikket meg kell írnom, mert az Ön fejtegetése - érthető módon - a rendészet keretein belül marad, s ez hiányérzetet szül bennem.

Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy - jogalkalmazó szervezet lévén - a rendőrség csakis akkor képes jól „muzsikálni”, ha jó a „kotta” amelyből „játszik”, azaz ha jók a törvények, amelyeket - ő maga is tiszteletben tartva - másokkal betartatni igyekszik. Én elhiszem Önnek, hogy belülről nézve azok a rendőrség problémái, amelyekről Ön említést tesz (alulfinanszírozottság, munkaellenes törvényi szabályozás, stb.), de idekintről nézve egészen más bajok is szembetűnnek. Minket, egyszerű hétköznapi embereket, nem az érdekel, hogy a rendőrök mennyi pénzért és milyen körülmények között tartatják be velünk a törvényeket, hanem hogy mi az, amit tőlünk megkövetelnek.

Réges-rég nyilvánvaló, és a választások eredménye bizonyítja is, hogy az emberek nem elégedettek a törvényhozók munkájának a „gyümölcseivel”. Márpedig rossz törvényt jól végrehajtani nem lehet. S ha a jogszabályok betartása összességében árt a magyar nemzetnek, akkor az a testület és azok a személyek is ártanak, tehát ellenségei a nemzetnek, akik a rossz törvényeknek érvényt szereznek. Ne csodálkozzon hát azon, hogy az összefüggéseket felismerni képes egyének a rendőrségben és a rendőrökben az ellenségükre ismernek, s felháborítónak találják, hogy Önök, a tőlük adók formájában, lényegében erőszakkal elvett pénzből még többet szeretnének, ugyanis ők azt gondolják, hogy még ennyit se érdemelnek.

A magyar nemzetet alkotó emberek túlnyomó többsége a jelenlegi társadalmi rendszert a legkevésbé sem érzi magáénak. A nagy-nagy többség az államot idegennek érzi, olyannak, akit meglopni és becsapni nem bűn, sőt ez szükséges és alighanem egyedüli módja az érvényesülésnek. Elenyészően kevesen vannak csak azok, akik meg vannak győződve arról, hogy ennek nem így kellene lennie. Az alkotmánynak és a törvényeknek az egymással kötött, az együttélést és az egymással való együttműködést szabályozó szerződést kellene megtestesítenie.

Mellékelem Budaházy György egyik írását, amelyből a közjogi rendszerrel kapcsolatos gondolatait ismerheti meg. Kérem, szíveskedjen rászánni az időt, és olvassa el figyelmesen! Írtam már korábban, hogy véleményem szerint Ön jól látja a társadalmunk egy szakterületének, a rendészetnek, a problémáit. Arra is megpróbáltam ráirányítani az Ön és az olvasóim figyelmét, hogy szerintem önmagában egy szakterületet képtelenség jól működtetni az annak a – és minden más - szakterületnek keretet adó közjogi rendszer rendbetétele nélkül. Meggyőződésem, hogy új alapok lefektetésére van szükség, és csak ezen új alapokra építkező szakterületek képesek egyszerre jól is működni, s a magyar nemzet érdekét is szolgálni egyben. Ez utóbbi nélkül ugyanis az eredményes működés csak a nemzet koporsójába veri be a koporsószögeket. Ezért ajánlom figyelmébe Budaházy írását, amelyből a jelenlegi rendszer alapvető hiányosságait és egy új, általunk (szélsőségeseknek bélyegzettek által) szükségesnek tartott közjogi rendszer mibenlétét ismerheti meg.

Publicisztikájában Ön a következőket írja:
„A jól működő rendszerek úgy épülnek fel szerte a világon, hogy amennyiben felmerül egy probléma, akkor annak feltárják a kiváltó okait. Ezeknek az okoknak az ismeretében fogalmazódnak meg a lehetséges válaszok.”

Az előbbi megállapítása arra vall, hogy szereti (és képes) összefüggéseiben szemlélni a dolgokat. Alezredes Úr! Azt javaslom Önnek, hogy törekedjen a rendőrségen kívüli problémák meglátására is, s kísérelje meg feltárni ezek kiváltó okait. Ahogy mindenki, úgy Ön is, elsősorban ember, ezt követően magyar, s minden más, hogy férfi vagy hogy rendőr csak ezek után következik. Az kevés, ha csak a rendőrség problémáin elmélkedik, mint magyar ember, a magyarság sorskérdéseivel is foglalkoznia kel. Kérem, ne mentse fel magát e kötelesség alól azzal, hogy hazája fontos kérdésein agyalni nem az Ön dolga, az másnak a „hatáskörébe” tartozik! Mert ez nem igaz! A nemzetnek igenis szüksége van arra, hogy Ön, és az Önhöz hasonló értelmes emberek, a saját szakterületük mellett, összességében, egységes egészként tekintsenek a jelenünkben zajló eseményekre, és a tapasztalható gondokra olyan magyarázatot és választ adjanak, amely szembenézés a valódi bajjal, orvoslása a kiváltó oknak, nem csak rögtönzött válasz az okozatra.

Ön felteszi a kérdést: „Kik a mi valódi ellenfeleink?” s erre a kérdésre a következő választ adja:
„A bűnözésből élők. Azok, akik megmérgezik a tisztességes emberek hétköznapjait. Mindenfajta híreszteléssel ellentétben sajnos sokan vannak. Ha nem fogunk össze, visszafordíthatatlanul a fejünkre nőnek.”
Szerintem, noha nem visszafordíthatatlanul, de a tisztességes emberek hétköznapjait megmérgezők már rég a fejünkre nőttek. Olyannyira, hogy a hatalomgyakorlás jogát is megszerezték, és gaztetteik kivitelezéséhez a rendőrség „segítségét” is igénybe vették. A rendőrség pedig készséggel szolgálta és védte őket. Bizony, az alkotmányos rend fenntartása ürügyén a „magyar” rendőrség a hatalombitorló bűnbandát védte a felháborodott, tisztességes emberekkel szemben, akiknek így tűrniük kellett, hogy hétköznapjaikat tovább mérgezzék. Az elmúlt években a rendőrség magára hagyta azokat az embereket, akikre hivatkozva Ön most még több pénzt kér. És nem hagyta magukra, hanem a védelmébe vette azokat, akik a piti bűnözők egyértelmű fosztogatásai mellett, szervezetten, kormányzást színlelve tették elviselhetetlenné milliók mindennapjait, kótyavetyélték el az állami vagyont, és ezer más módon taszították nemzetünket a pusztulás felé.

Az is teljesen egyértelmű számomra, hogy a megmérgezett hétköznapú, tisztességes embereket nem csak a rendőrség hagyta magára, hanem az az ellenzék is, amelynek hatalomra kerülésétől Ön most változást remél.

Semmi kétségem afelől, hogy a Fidesz politikusainak nem volt sürgős a változás, az ellenzéki politikusok hétköznapjai annyira azért nem voltak megmérgezve. Véleményem szerint teljesen mindegy, hogy a demokrácia sértetlensége vagy mi volt az, ami fontosabb volt a Fidesznek, mint a magyar emberek nyilvánvaló érdeke, ELFOGADHATATLAN és MEGBOCSÁTHATATLAN, hogy bármi is fontosabb volt, mint a hatalombitorló bűnbanda elüldözése.
Ez a mulasztás, valamint a korábban tapasztalt ellentét a hangoztatott elvek és a megvalósult tettek között engem kétkedővé tesz az új kormány valódi irányváltását, s a változások kellően mélyreható és átfogó voltát illetően. Mindazonáltal azt kívánom, hogy ne az én rossz előérzetem, hanem az Ön bizakodó derűlátása igazolódjon be.
Akármilyen világ jön is el, a rendőrségnek kulcsszerepe lesz. A kérdés csak az, hogy a rendőrök a jövőben a tisztességes emberek segítői lesznek-e vagy maradnak a hatalmat mindenben kiszolgáló pribékek. E kérdésre adott válaszon múlik, hogy szövetségesek leszünk vagy halálos ellenségek.

Hajrá, rendőrség, mossátok le a szégyent, érdemeljétek ki a magyar rendőrség nevet, s dolgozzatok a „Szolgálunk és védünk” jelmondatotok szellemében!
Isten áldjon Benneteket!

Köszönöm a figyelmet!

Tisztelettel: Szász Endre István

Budapest, 2010. május 4.

.