.

Tisztelt magyar választópolgár, potenciális szabadítóm! 

Ön kopogtatócédulájának nevemre való kitöltésével máris nagy mértékben hozzájárul, hogy – az ellenem nyolc éve tartó különböző koncepciós eljárások sokaságának végkifejleteképpen immár – börtönben való sínylődésem ideje véget érhessen. Ezt előre is szeretném megköszönni. 

Mindenekelőtt leszögezném, hogy én soha nem vétettem a magyar nemzet ellen semmit. Nem vettem részt közpénzének ellopásában, nemzeti vagyonának kiárusításában, intézményrendszereinek szétzilálásában, erkölcse lezüllesztésében, országunk idegen hatalmak érdekeinek való alávetésében. Nekem soha nem voltak köztisztségeim, amelyekkel visszaélve mások e felsorolt gaztetteket elkövették. Nekem csak közéleti tevékenységem volt, ami pont arra irányult mindig, hogy az ilyen, közbizalommal visszaélő hazaáruló gazemberek ámokfutását megpróbáljam megállítani. Ez volt mindig az én „rettenetes bűnöm”, amiért a hazaáruló gazembereket szép számmal a soraiban tudó politikai elit engem folyamatosan perekkel gyötör és üldöz. Akik azt mondják, hogy én most a mentelmi jog mögé akarnék elbújni, azoknak az a válaszom, hogy pont azok a politikai pozíciókban lévők, akik a nemzet ellen gaztetteket követtek el, akarnak a felelősségre vonás lehetősége elöl e mögé elbújni. Én a hosszú ideje tartó igaztalan üldöztetéstől szeretnék már végre megszabadulni. Ha ezek a gazemberek nem lennének, én se lennék üldözött, és nem lennék börtönben, de ha én nem lennék, ezek a gazemberek akkor is gazemberek lennének, csak egy tevékeny ellenségükkel kevesebb lenne. És ez nagy különbség! Alapvetően elvetem a mentelmi jog intézményét, és a megszüntetése mellett teszem le a voksomat. De most, tisztelt választópolgár, támogatásommal ön is segítője lehet egy kísérletnek. Lássuk, itt is érvényesül-e az oly sokszor tapasztalt kettős mérce, és csak a politikusbűnözőket védi ez az intézmény, vagy véd egy általuk üldözött hazafit is, amennyiben honfitársai érdemesnek látják a képviseletükre? Vajon a választási bizottság elfogadja-e a jelölésemet, és kiszabadulhatok-e végre a börtönből, vagy csak a közpénzeket elsikkasztó politikusok flangálhatnak szabadon? Már ezt megéri kipróbálni! 

Egyébként meg senki ne gondolja, hogy az országrombolókkal szembeni ellenállásban kimerülnek képességeim. Elég sok képviselő rontotta a levegőt a magyar parlamentben az elmúlt húsz évben, akik töredék annyit nem foglalkoztak a magyarság sorskérdéseivel, tettek közzé gondolatokat, mint én. Legfontosabb elméleti fejtegetéseim tárgya, és állandó vesszőparipám egy alapvetően új közjogi rendszer. Ennek lényege, hogy míg ma mind a politikai vezetés, mind ennek országgyűlési kontrollja, és a törvény- és rendeletalkotás is, a – szinte kizárólag csak magukat képviselő – pártok monopóliuma, addig az én közjogi elképzelésemben minden vezetői poszt személyes megválasztással és felelősséggel jár, az országgyűlést pedig a pártok helyett a társadalom valós szerkezetét megjelenítő önkormányzatok, szakmai érdekképviseletek, társadalmi szervezetek (korosztályos-, hobby-, sport-, stb.), vallási és etnikai csoportok képviselői alkotják, nem a mostani gyakorlat szerinti, személyhez kötött (négy évig leválthatatlan), hanem a delegáló társadalmi csoporthoz kötött (szabadon cserélgethető személyekkel) mandátummal. Ha újra szabadon szólhatnék, ezen rendszerváltásért ügyködnék tovább. Kérem, segítsen ebben. 

Vác, 2010. február 5. 

Budaházy György

.