Sajnos azonban jelen volt az akkori parlamenti pártok teljes spektruma, a magyar kormány, és az akkori magyar államfõ, Mádl Ferenc is

2004 április 14-én, egy szerdai nap késõ estéjén, Izrael magyarországi
nagykövete fogadást adott, ahol összegyûlt a megállapodást aláíró magyar
politikai elit. Az egyezmény részben a már említett EU-Izraeli
akcióterv alapján került megfogalmazásra, és 2004 május 1-én lépett
életbe. 

A magyar felek ezzel az aláírással tulajdonképpen ratifikálták az EU-s országokban sem szellõztetett kerettervet.

Korunk jellemzõje az a kényszer, amibe a nemzetközi elvárásoknak
megfelelni akarás beleviszi egy magát függetlennek nevezõ ország
politikusait egy olyan dokumentum aláírásába, mely ellenkezik a józan
ésszel, és hátrányára, sõt kárára van a választóknak és az országnak. 

A "nemzetközi elvárások" ebben a kontextusban az USA, Izrael, a
nemzetközi és magyarországi zsidó szervezetek, de elsõsorban az általuk
kézben tartott média elvárásait jelenti. Ez egy olyan kényszer, amibõl
egy pártos demokrácia sosem fog tudni kiszabadulni, és nem csak a hazai
viszonyokat jellemzi. 

Nem az én feladatom persze megítélni, hogy mennyire érezték az itt
ismertetett dokumentum aláírását politikai kényszernek a jelenlévõk. Egy
biztos. 
Mindenki ott volt aki számított.

Az itt ismertetésre kerülõ anyag az EU és Izrael között létrejött
"akcióterv"-nek nevezett megállapodás része. A különös az, hogy a hazai
sajtó nem számolt be sem az EU-Izraeli akciótervrõl, sem pedig errõl a
megállapodásról. Az EU-s média is többnyire kerülte, mint macska a boxer
kutya udvarát.


A dokumentum aláírásán részt vettek:

Mose Kacav, Izrael akkori államfõje, 
Mádl Ferenc, Magyarország Köztársasági Elnöke, 
Medgyessy Péter, akkori miniszterelnök,
Kovács László az MSZP részérõl,
Hiller István az MSZP részérõl,
Dávid Ibolya az MDF részérõl,
Herényi Károly az MDF részérõl,
Orbán Viktor a Fidesz MPP részérõl,
Áder János a Fidesz MPP részérõl,
Pokorni Zoltán a Fidesz MPP részérõl, valamint a
Magyarországi Zsidó Hitközségek vezetõi.

Ezen kívül két fõ az SZDSZ részérõl. A nevek véletlenül kimaradtak a
jegyzetembõl, de mint a többi párt esetében, itt is a legfelsõbb vezetõk
lehettek jelen, tehát valószínûsíthetõ a személyek Kuncze Gábor mint
pártelnök, és Petõ Iván mint az SZDSZ országos tanácsának elnöke.



A dokumentum

A dokumentum 8 pontból állt, melyek a következõk voltak:
1, Magyarország befogadó célország.

Abban az esetben, ha Izraelt külsõ agresszió érné, mely veszélyezteti az
ott élõ zsidók életét, Magyarország 500.000 zsidó befogadását vállalja,
állampolgári jogokat adva a befogadottaknak. Hasonló megállapodások
értelmében Németország további félmillió, Lengyelország pedig 100.000
Izraeli állampolgár befogadására tett ígéretet az ott elhangzottak
szerint. 
Megjegyzem, ezzel szemben Németország a zsidók bevándorlásának korlátozásáról döntött 2006 júliusában.

2, Izraeli áruk európai terjesztése.

El sem tudom képzelni, hogy ez a pont mirõl szólhat, hiszen az Izrael és
Magyarország közötti kereskedelmet az 1998 és 2004 május 1. között
érvényes szabadkereskedelmi megállapodás szabályozta, amely az ipari
termékek esetén vámmenetes ki- és behozatalt biztosított. 2004 május
1-gyel pedig életbe lépett az EU-Izrael közötti szabadkereskedelmi
egyezmény, tehát Izrael bárkivel kereskedhet az EU-ban, ha legálisan
akarja ezt megtenni. 

Csak olyan cikkekrõl lehet szó melyek nem tartoznak az egyezmény hatálya alá. 
Ezeket átcsomagolással úgymond "honosítani" lehet, majd úgy
továbbszállítani az EU tagországaiba. A megállapodás ezen része tehát az
uniós törvények valamilyen formában történõ kijátszása.

3, Izraeli vállalkozások állami pénzen való támogatása.

1993-ban Izrael és Magyarország egy beruházás védelmi megállapodást
kötött, mely eredetileg 10 évre szólt, de továbbra is fenntartották. 
A titkos megállapodás 3. pontja ennek a folytatása lett volna. Az
izraeli beruházók kihasználták a magyar állam kínálta vissza nem
térítendõ támogatásokat, majd ez év augusztusában, amikor nyilvánvaló
lett, hogy a kormány már semmilyen formában nem lesz képes támogatni
õket Magyarországon, gyorsan felmondták az 1993-ban kötött, de még
mindig élõ megállapodást. 

A 2004-es egyezmény után nem sokkal jött létre többek között pl. az az
ismert szerzõdés, mely alapján egy Izraeli céget közel egymilliárd
Forinttal támogat az állam. Ez egy gyémántcsiszoló üzem lett volna
Salgótarjánban (Lásd ezt a 2004-es hírt), annak az öblösüveg gyárnak a
területén, mely átmeneti pénzzavarba került. A "munkahelyteremtés"
címszó alatt az izraeli befektetõnek ajándékozott pénzösszeg 750 ember
plusz a beszállítók kenyerét menthette volna meg hosszú távra az
egyébként jó piaci feltételek között mûködõ St.Glass Rt.
talpraállításával. Ezzel szemben a gyémántcsiszoló kevesebb mint 350
embert foglalkoztatott volna, azt is csak az üzem teljes beindulása
után. 

A beruházás végül sosem valósult meg. Vajon hány hasonló ügylet bonyolódott le, hová mentek a pénzek számolatlanul?

Úgy nem mellesleg ide vág egy a Magyar Fejlesztési Bankban dolgozó
ügyintézõtõl származó információ is, mely szerint a magyar állam a TB
kasszából(!) izraeli kibucépítéseket finanszíroz, melyek rossz minõségû
paprikát termelnek, amit aztán a kiváló hazaihoz keverve az EU-ban
magyarként adnak el. Ezért aztán nem támogatják a haza
paprikatermesztést itthon, mert Izraelbõl légi úton behozva is olcsóbb.

4, A zsidó kultúra hangsúlyos megjelenítése és propagálása a médián keresztül.

Ebben nincsen nálunk hiány. Ez is része az EU-Izraeli akcióterv néven
ismert dokumentumnak. Az ún. holokauszt-oktatás tantárgyi bevezetésének
sürgetése

5, A gyûlölettörvény minden áron való elfogadtatása az országgyûlésben, és annak szigorú alkalmazása. 

Azóta is próbálkoznak. 2007 márciusában a Mazsihisz még azt a bátorságot
is vette, hogy tövényjavaslatot nyújtson be! A médiának persze nem
szúrt szemet, hogy mi a fenét képzelnek magukról.

6, A nemzeti irányultságú kisebb pártok, valamint civil szervezetek mûködésének ellenõrzése, korlátozása, és megszüntetése. 

Ez a pont egyértelmû. Nem más ez, mint a megalkuvást nem ismerõ, valódi
nemzeti erõk, az ún. "szélsõjobb" eltaposására tett törekvés
szentesítése.

7, Az izraeli politika feltétlen támogatása a magyar külpolitikában, és a nemzetközi fórumokon.

Ez utóbbit tökéletesen lekövethetjük a magyar politikában. Az izraeli
tömeggyilkosságok ellen egy szava sincs a magyar kormánynak, sem pedig a
pártoknak. A maga is zsidó származású Eörsi Mátyás szóvivõ
kijelentette, hogy "Izraelnek joga van az "önvédelemhez", holott
mindannyian jól tudjuk, hogy nem önvédelemrõl van szó. Eörsi Mátyás, és
Vásárhelyi Mária voltak azok, akik bár soha egyetlen egyszer sem
szólaltak föl a magyar nemzetiség ellen történt atrocitások esetében,
ellenben Izraelt, foggal körömmel védték, 
amikor az Európa Unió el akarta ítélni a tevékenysége miatt. Eörsi
esetében ez nem egészen igaz, hiszen egyszer szót emelt a szlovákiai
magyarokkal történt esetek miatt, de itt is csak arról lehet szó, hogy
még nem tudjuk, hogy cui prodest.

8, Harc az antiszemitizmus minden formája ellen a Berlini Deklaráció szellemében.

Ez is része az EU-Izraeli akciótervnek. Ez a pont ismét csak a
véleményszabadság korlátozása céljából került bele az egyezménybe.


A fenti megállapodást a Magyar Atlanti Tanács nevû, homályos
rendeltetésû szervezet hozta össze, melynek tagsága - hogy is mondjam -
igencsak "színes". 
A szervezet költségvetését pénzintézmények dobják össze, de nem
megerõsített források szerint évente 4 milliárd Forinttal részesül a
magyar adófizetõk pénzébõl is
.
A Magyar Atlanti Tanácsról Drábik János több könyvében is
(Uzsoracivilizáció, Világzsákutca) részletesen ír, de az interneten is
találunk róla anyagot. Egy az Új Világrendet megvalósító világhálózat
magyar tagszervezetérõl van szó, mely korántsem Magyarország érdekeit
veszi figyelembe, hanem kizárólag a pénzhatalmat szolgálja ki, és
egyértelmû szabadkõmûves kapcsolatokkal rendelkezik.

***

Az egyezményrõl szóló információ Vida Lajos, azóta sajnos már elhunyt
FKGP-s politikustól származik, aki sajnos csak töredékesen emlékezett,
dokumentumot nem juttatott el hozzám. Ennek ellenére bízom az információ
valódiságában, tekintve, hogy az illetõ más esetekben is mindig
megbízhatóan tájékoztatott.

Az anyag publicitása nyilvánvaló érdekeket sért, így egyértelmû volt
számomra, hogy ezzel hiába fordulnék a médiához. Úgy gondoltam azonban,
hogy itt az ideje, hogy mindenki tudjon errõl.
Az ügy azért kiemelten fontos, mert nem csak hogy fittyet hány a
demokrácia alapértékeire, de közvetlenül befolyásolja nemzetünk jövõbeni
politikai mozgásterét, és jövõjét, ami megengedhetetlen! Kérem, hogy ha
valaki bármilyen további információval, esetleg részletekkel, vagy akár
cáfolattal rendelkezik az ügyet illetõen, írja meg nekem, akár
névtelenül is.
(Név, cím a szerkesztőségben) 
Nemzeti Radikális Front
http://karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=ar...