"Jó mélyre elássuk egy alkalmas kőzettestbe" - fogalmazott sarkosan egy tavaly nyári vitában Aszódi Attila, a Műegyetem Nukleáris Technikai Intézet igazgatója, amikor a radioaktív hulladékok lehetséges elhelyezése került szóba. Az első polgári célú atomerőmű 1956-os üzembe helyezése óta nem oldódott meg a világon sehol a kiégett fűtőelemek, illetve más, erősen radioaktív hulladékok kezelése. Ezeknek a anyagoknak a legnagyobb része ma is átmeneti tárolókban áll, egy részét pedig újra feldolgozták ugyan, hogy kinyerjék belőle a használható uránt és plutóniumot, de a maradék is veszélyes, sugárzó hulladék.
Günther Oettinger, az Európai Unió energiaügyi biztosa november elején jelentette be, hogy egységes európai szabályozást javasol az úgynevezett nagy aktivitású radioaktív hulladékok kezelésére. A javaslat szerint a tagállamoknak az új irányelv elfogadása után négy évük lenne kidolgozni saját programjukat arra, hogy mit kezdenek az ilyen hulladékokkal. A direktíva megtiltaná, hogy a nukleáris hulladékokat EU-n kívüli országokba szállítsák, kizárva azt a lehetőséget, hogy az európai cégek harmadik világbeli országokra sózzák rá a veszélyes anyagokat.
A direktíva tervezete ugyan nem mondja ki, hogy az Európai Bizottság milyen megoldást javasol, de a háttéranyagban egyértelműen benne van, hogy "a mélységi geológiai tárolás képviseli a legbiztonságosabb és leginkább fenntartható módját a nagy aktivitású hulladékok és kiégett fűtőelemek kezelésének". A bizottság szerint a felszíni, vagy felszín közeli tárolás ideiglenes megoldás lehet ugyan, de "nem valódi alternatíva".
A bizottság véleménye egybevág a nukleáris ipart képviselő Európai Nukleáris Fórum (FORATOM) nevű szervezetével, amely a direktívatervezethez megküldött véleményében azt írta: számos megoldási lehetőség létezik ugyan a kiégett fűtőelemek és a nagy aktivitású nukleáris hulladékok kezelésére, de "egyetértés van abban, hogy szükség van mélységi geológiai tárolókra".
2047-ig van helye a magyar atomnak
A Paksi Atomerőmű kiégett fűtőelemeit 1998 előtt a korábbi megállapodás értelmében visszaszállították Oroszországba, ahol újra feldolgozták azokat. Ennek a megoldásnak az volt a különlegessége, hogy Magyarországnak nem kellett visszavennie az újrafeldolgozás során keletkező veszélyes hulladékot, az is Oroszországban maradt. Az orosz parlament azonban törvénymódosítással megtiltotta ennek a gyakorlatnak a folytatását, így a feldolgozás során maradó hulladék nem maradhat Oroszországban, vissza kellene hozni Magyarországra.
A kiégett kazettákat Pakson előbb öt évig egy vízzel teli pihentető tartályban tárolják, majd átkerülnek az átmeneti tárolóba. A tárolás a következő évtizedekre nagyjából megoldott - a paksi tárolónak 2047-ig van működési engedélye, de az erőmű üzemidejének 20 éves meghosszabbítása gondot okoz: 1407 kazettának nem marad majd hely. Folyik ráadásul egy vagy két új blokk építésének előkészülete is (erről itt olvashat ré
A kiégett fűtőelemek mellett az atomerőmű bezárása után nagy aktivitású hulladék lesz a reaktorok berendezéseiből is. A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. (RHK) számításai szerint összesen 735 köbméter nagy aktivitású hulladék keletkezik majd, ennek az elhelyezését kell megoldani. A kevésbé veszélyes, kis és közepes aktivitású hulladékok (például az erőműben használt védőruhák) elhelyezése megoldottnak tűnik, a Bátaapátiban épülő Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolóban, egy gránittömb mélyében.
Magyarország egyedül keres megoldást
"Magyarország a mai ismeretek tükrében a kiégett üzemanyagok közvetlen, végleges geológiai elhelyezésére készül" - mondta az [origo]-nak Hegyháti József, az RHK igazgatója, aki szerint az újrahasznosítás "ésszerűtlen és gazdaságtalan" megoldás lenne. Az EU-direktíva tervezete lehetőséget ad ugyan arra, hogy több tagállam együtt oldja meg a hulladékok elhelyezését, de Hegyháti szerint az együttműködés ezen a területen nem hatékony, mivel egyetlen ország sem szeretné, ha a tároló a területén valósulna meg. Ezért arra kell felkészülni, hogy Magyarország maga oldja meg a hulladékai elhelyezését - mondta az igazgató.
A hulladéktároló egyik lehetséges helyszíne a Nyugat-Mecsek, ahol az 1990-es években, az uránbánya bezárása előtt már folytak kutatások. A magyar és kanadai kutatók ezer méter mélyen vizsgáltak egy agyagkőzetet, az úgynevezett aleurolit formációt, és - ahogy az RHK fogalmaz - nem tártak fel egyetlen olyan tulajdonságot sem, amely kizárná, mint lehetséges helyszínt. Később ezek a vizsgálatok leálltak, mert az RHK a bátaapáti tárolóra koncentrálta a forrásait (amelynek legnagyobb részét a Paksi Atomerőmű befizetése jelenti). Hegyháti szerint a Mecsekben folyó kutatások 2013-14-ben gyorsulhatnak fel ismét.
Az igazgató szerint ugyanakkor bőven van még idő, hiszen a jelenlegi négy paksi blokkot 2032-2037 közt kell fokozatosan leállítani, a jelenleg előkészítés alatt álló új atomerőmű pedig várhatóan a 2070-es évekig működhet. Az RHK-nál úgy számolnak, hogy a nagy aktivitású hulladékok tárolóját valamikor a 2060-as évek közepén kell majd megnyitni. Hegyháti szerint a tározót úgy kell majd megépíteni, hogy a kiégett fűtőelemeket ki is lehessen venni, ha a tudomány fejlődésével elérhetővé válik egy olyan technológia, amellyel gazdaságosan ártalmatlanítani lehet azokat.
"Ameddig az emberi faj a bolygón él"
Az Európai Bizottsággal szemben nem tartja jó ötletnek a radioaktív anyagok eltemetését a Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi szervezet. A környezetvédők két dolog miatt aggódnak: egyrészt attól félnek, hogy még a legjobb tározó sem lehet száz százalékig biztonságos, előfordulhatnak olyan események - például egy erős földrengés -, amelyek miatt radioaktív szennyezés juthat ki az élővilágba. Másrészt felmerül az a lehetőség is, hogy egy jövőbeli civilizáció, amely már nem tud a mi korunkról, véletlenül kiássa az eltemetett, de még mindig veszélyes hulladékokat.
"Egy zseniális mérnökre lenne szükség, hogy biztonságosan a föld alá lehessen temetni fehér izzó, fokozottan veszélyes nukleáris hulladékot, hosszabb időre, mint ameddig az emberi faj a bolygón él" - bírálta a bizottság javaslatát Jan Haverkamp, a Greenpeace európai kampányvezetője. Haverkamp szerint azért beszélnek a mélységi tárolókról, mert az elmúlt évtizedekben ennek a kutatására szánták a legtöbb pénzt.
orogo
Kommentáld!