A Jobbik örömét fejezi ki, hogy az adózásról szóló vita során szinte minden párt a népesedési veszélyekről szólt, attól függetlenül, hogy véleményünk szerint kizárólag pénzügyi eszközökkel nem lehet serkenteni a gyermekvállalást – ahhoz teljes szemléletváltásra van szükség. Ugyanakkor üdvözítő, hogy megint csak a Jobbik termékenyítette meg az Országgyűlést: a demográfiai katasztrófát érzékelve ezért kezdeményeztünk egy teljes népesedési vitanapot.

Ugyanakkor gyermekvállalásra a legtöbben akkor adják a fejüket, ha kiszámítható, tervezhető életet élhetnek, ezzel azonban az egykulcsos adórendszer ellentétes irányba mutat! Ugyanis lehetővé teszi, hogy az a Simor András jegybankelnök (aki mellesleg négy gyermeket nevel) a kétmilliós fizetési plafonnal maximált fizetéséből az eddig 812 ezer forinttal szemben mindössze 270-280 ezer forint személyi jövedelemadót fizessen! Ez lenne az igazságos, arányos rendszer, ahol mindenki részt vesz a közterhek viselésében?

(Megjegyzem, hogy Simor korábbi, nyolcmilliós fizetéséből a mai, amúgy messze nem tökéletes szabályok szerint 3 millió 250 ezer forintot adózna, míg a kormányzat új tervei szerint mindössze másfélmilliót!)

A Jobbik javaslata sokkal inkább a társadalmi igazságosság felé mutat. A mi rendszerünkben a jegybankelnök ennek többszörösét fizetné, mivel a sávhatárokat úgy állapítanánk meg, hogy miközben a legalacsonyabb jövedelműek 12%-ot fizetnének (s ez lenne az átlagos adókulcs), addig a magas keresetűek 20%-ot, a kiemelten nagy jövedelmet szerzők pedig 32%-ot. Így a több társadalmi hasznot élvező személyek mélyebben vennének részt a közteherviselésben.

Fontos az is, hogy azok a családok, akik bár több gyermekkel rendelkeznek, mégsem tudják igénybe venni a családi adókedvezményt, akár negatív adó, visszatérítés formájában is segítségre számíthassanak.

Ha pedig a hazai gazdaságot akarjuk segíteni, akkor ne csak a fogyasztás felpörgetésére számítsanak, hanem vigyék le a hazai élelmiszerek ÁFÁ-ját 5%-ra, később pedig nullára! Ezzel lehet ugyanis helyzetbe hozni a hazai termelőket a multinacionális úthengerrel szemben. Nekünk ugyanis nem újabb gumigyárakra, hanem erős, önmagukat ellátni képes közösségekre van szükségünk.

Összességében kijelenthető, hogy világképek harca zajlik. Mi az arányos közteherviselést tartjuk elfogadhatónak az egyenruhaszerű sémák, az egykulcsos adózás helyett. A gyermekvállalás rendszerszerű, szemléletmód-változást takaró támogatását pártoljuk a puszta matematikai és anyagi „rábeszélés” helyett - a mi szemünkben ez a gazdasági forradalom és szabadságharc.

Z. Kárpát Dániel
országgyűlési képviselő
Jobbik